Ki, mikor és hogyan nyújthat be panaszindítványt?

Az Rtv. 92. § (1) bekezdése írja le pontosan, hogy milyen rendőrségi tevékenységek miatt lehet a Testületnél panaszt tenni. Állampolgárságtól függetlenül minden személy:

  • akit rendőri intézkedés alá vontak,
  • vagy akinek érdekében a szükséges rendőri intézkedést elmulasztották,
  • vagy akivel szemben a Rendőrség kényszerítő eszközt alkalmazott és úgy érzi, hogy emiatt alapvető jogai gyakorlásában korlátozták, emberi jogait megsértették,


- az intézkedéstől, az intézkedés elmulasztásától vagy a kényszerítő eszköz alkalmazásától, illetve az arról való tudomásszerzéstől számított 20 napon belül (!) személyesen, meghatalmazottja vagy jogi képviselője útján (kiskorú vagy cselekvőképtelen személy esetén törvényes képviselője)

- postai úton (ebben az esetben a panaszosnak sajátkezű aláírásával kell ellátni a panaszbeadványt) , telefaxon vagy e-mailen a Testület honlapján keresztül, illetve a Testület ügyfélfogadási idejében személyesen (előzetes telefonon történő bejelentkezés után) lehet panaszt tenni.

Célszerű használni – különösen, ha az utazási vagy a mozgási lehetőség korlátozott – a Testület honlapján elérhető „online panaszbejelentő” lapot. Ez esetben a panaszos e-mailben visszaigazolást kap bejelentéséről, és a panasz elintézésére nyitva álló határidő is a bejelentés időpontjától kezdődik. Ugyanakkor az online panaszbejelentés esetén szükséges, hogy az így bejelentett panaszát később, a Testület hiánypótlási felhívására aláírásával megerősítve, postai úton vagy telefax útján is elküldje a Testületnek.

A panaszos díj-és illetékmentesen (!) kérheti, hogy panaszát az intézkedő rendőri szerv vezetője vagy az Országos rendőrfőkapitány, illetve az illetékes főigazgatók a Független Rendészeti Panasztestület vizsgálatát követően, a Testület jogi megállapításaira figyelemmel bírálja el.

Ismerősömtől tudom, hogy őt a Rendőrség részéről egy intézkedés során sérelem érte, ő azonban ezért nem mer panaszt tenni. Megtehetem-e helyette a panaszbejelentést?

Amennyiben a barátja, ismerőse írásbeli meghatalmazást ad Önnek a képviseletére, igen. Egyebekben a rendőri intézkedés miatti panaszt akár a Rendőrség előtt, akár a Független Rendészeti Panasztestületnél csak az a személy terjeszthet elő, akinek jogait az intézkedés érintette. Tehát főszabályként az intézkedés érintettje személyesen járhat el vagy képviselője útján (ez utóbbi lehet meghatalmazás alapján bármely cselekvőképes nagykorú személy vagy jogi képviselő).

A cselekvőképtelen személy (tehát 14 éven aluli kiskorú személy vagy cselekvőképességet kizáró gondokság alatt álló személy) helyett a törvényes képviselőjének kell eljárnia. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy cselekvőképességében bármely ügycsoportban korlátozott nagykorú személy helyett törvényes képviselője vagy meghatalmazottja is eljárhat.

Jogi képviselőként jogvédelemmel foglalkozó egyesület vagy alapítvány, nemzetiségi önkormányzat, jogi oktatást végző egyetem állam- és jogtudományi doktori fokozattal rendelkező egyetemi oktatója is eljárhat.

Fontos szabály, hogy a bejelentő nem lehet fiktív személy, tehát közölnie kell akár írásban, akár szóban tesz panaszt a személyes adatait, a tartózkodási helyét és értesítési címét is.

Milyen határidőket kell figyelembe venni a panasz benyújtása során?

- Az Rtv. 93. § (1) bekezdésének rendelkezése miatt a panaszbeadványt a sérelmezett rendőri intézkedéstől – vagy ha az később jutott az érintett tudomására, akkor a tudomásszerzéstől – számított húsz napon belül elő kell terjeszteni. Ha a panaszos már e húsz nap letelte után fordul a Testülethez, panaszbeadványát elkésettség okán e törvényi rendelkezés miatt el kell utasítani. Ha azonban a panaszost a panasz határidőben történő előterjesztésében objektív akadály gátolta, akkor lehetősége van a késedelem kimentésére, amennyiben ezt az akadályt (pl. tartós kórházi kezelés) beadványában igazolja.

- Az, aki a húsz napos határidőt már elmulasztotta, de harminc nap még nem telt el a történtek (vagy a tudomásszerzés) óta, az az Rtv. 93/B. § alapján még határidőben panasszal fordulhat annak a rendőrségi szervnek a vezetőjéhez (rendőrkapitányhoz vagy főkapitányhoz), amelynek beosztottjai vele szemben a sérelmezett intézkedést foganatosították.

Mit vizsgál a Testület?

– a rendőri feladatok és utasítások teljesítésének kötelezettsége, azok megsértése vagy annak elmulasztása (különösen: intézkedési kötelezettség, arányosság, azonosíthatóság, segítségnyújtási kötelezettség stb.),

– a rendőri intézkedés vagy annak elmulasztása, illetőleg törvényessége (különösen: igazoltatás, ruházat- csomag- jármű-átvizsgálás, elfogás, előállítás, idegenrendészeti intézkedés, intézkedés magánlakásban, közlekedésrendészeti intézkedés stb.),

– a kényszerítő eszköz alkalmazása és törvényessége (különösen: testi kényszer, bilincs, vegyi eszköz, sokkoló, rendőrbot, útzár, lőfegyverhasználat, csapaterő alkalmazása, tömegoszlatás stb.),

esetén van lehetőség eljárni és az adott intézkedést vagy cselekményt vizsgálni, abból a szempontból, hogy történt-e alapjogi sérelem.

Mikor nem tud a Testület eljárást indítani, érdemi vizsgálatot folytatni?

Jogszabályi felhatalmazás hiányában nem rendelkezik hatáskörrel, ezért nem jogosult a Testület:

- általános észrevételeket, jobbító szándékú vagy éppen kritikus hangvételű megjegyzéseket, közérdekű bejelentéseket elbírálni;
- szabálysértéseket kivizsgálni, a kiszabott szabálysértési- és közigazgatási bírságot csökkenteni, eltörölni;
- büntetőeljárás keretében foganatosított cselekmények törvényességét elbírálni;
- kártérítést megítélni;
- az intézkedő rendőrök büntetőjogi-, szabálysértési- vagy fegyelmi felelősségét megállapítani.

Továbbá ha egy folyamatban lévő más – pl. büntető vagy szabálysértési – eljárás kapcsán történik kifogásolható rendőri cselekmény, ebben a folyamatban lévő eljárásban kell a panaszosnak élnie a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekkel, és érvényt szereznie kifogásainak, kivéve, ha a panaszos az eljárási cselekmény foganatosításának módját (pl. a tanúkihallgatás során alkalmazott hangnem, a házkutatás foganatosításának a módja) kifogásolta, ez esetben ugyanis a Testület is jogosult vizsgálatot lefolytatni.

Mit kell tudni az eljárással kapcsolatban?

- A panaszos az ügyének kivizsgálása érdekében az Rtv. 92. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján választása szerint vagy a sérelmezett intézkedést foganatosító rendőrségi szerv vezetőjéhez, vagy a Testülethez fordulhat. Ez a jogszabályi rendelkezés garantálja tehát, hogy az ügy „ura” az eljárás megindításától fogva végig maga a panaszos legyen, aki dönthet arról, hogy a panaszát a Rendőrség szervezetén belül (az intézkedést foganatosító szerv vezetője), vagy ezen kívül egy független szerv (a Testület) vizsgálja-e meg. Ez a rendelkezés egyben azt is hivatott szolgálni, hogy a két eljárás egymástól elkülönülhessen, és egyszerre csak az egyik lehessen folyamatban – mégpedig az, amelyiket a panaszos választotta.

- A Testület továbbá jogosult az Rtv. 93. § (3) bekezdése alapján a Rendőrségnél előterjesztett valamennyi panaszügyben tájékozódni, amennyiben olyan ügyet észlel, amelyben a 92. § (1) bekezdése szerinti eljárásának feltételei fennállnak, erről a panaszost, illetve az eljáró rendőri szervet értesíti. A panaszos az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül kérheti, hogy panaszát az országos rendőrfőkapitány, vagy a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatója, illetve a terrorizmust elhárító szerv főigazgatója a Testület által lefolytatott vizsgálatot követően bírálja el. Az eljáró rendőri szerv a Testülettől kapott értesítés kézhezvételekor köteles az eljárását felfüggeszteni. Ezt az áttételt a panaszos maga is kezdeményezheti a rendőrségi panaszeljárás során egészen a jogerős közigazgatási határozat meghozataláig, és amennyiben az átvétel feltételei fennállnak, a továbbiakban a Testület eljárásával folytatódik a panaszügye.

- Ezt követően indulhat meg a Testület előtt érdemi eljárás, amelynek célja azt kideríteni, hogy a panaszbeadványban leírt rendőri intézkedések, kényszerítő eszköz alkalmazása vagy mulasztások szabályszerűek, szükségesek, indokoltak és arányosak voltak-e, illetve megsértették-e a panaszos valamely alapvető jogát.

- A Testület előtti eljárásokban a leggyakrabban vizsgált alapvető jogok pl. a tisztességes eljáráshoz való jog, a személyi szabadság, a gyülekezési szabadság, az emberi méltósághoz való jog, a testi épséghez és a személyi biztonsághoz való jog, valamint sok eljárásban felmerült a hátrányos megkülönböztetés, valamint a megalázó elbánás alkotmányos tilalmaiba ütközés vizsgálata is.

- A Testület a vizsgálata során a bizonyítékokat (vallomások, jegyzőkönyvek, jelentések, kép- és hangfelvételek stb.) elsősorban magától a panaszostól és a Rendőrségtől szerzi be, de ha a történtek tisztázásához szükséges, akkor a Testület tagjai maguk is kérhetnek kiegészítő felvilágosítást az intézkedésben érintett rendőröktől, beléphetnek a Rendőrség helyiségeibe, szakértőket kérhetnek fel speciális szakkérdések megválaszolására.

- Ha a vizsgálat során megállapítható a panaszos alapvető jogainak a sérelme, akkor a Testületnek még abban a kérdésben is állást kell foglalnia, hogy az ügy összes körülményeit tekintve ez a sérelem milyen súlyú. Az alapjogsérelem súlyától fog függeni ugyanis az, hogy a Testület milyen döntést hoz.

Ha a Testület arra a következtetésre jut, hogy:

- nem történt alapjogsérelem (pl. mert jogszerűen korlátozták a panaszos alapvető jogait),
- a rendelkezésre álló iratok miatt az előadások közötti ellentmondás feloldhatatlansága folytán az alapjogsérelem nem állapítható meg,
- vagy történt ugyan alapjogsérelem, de csak csekély súlyú, akkor a Testület az állásfoglalását megküldi az illetékes rendőrségi szerv vezetőjének, aki a Rendőrségre irányadó hatósági szabályok alapján – a Testület állásfoglalásában kifejtett jogi álláspontra figyelemmel – meghozza a panaszeljárásban a határozatát. Ezen határozat ellen a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) előírásai szerint élhet a panaszos jogorvoslattal, a határozat elleni bírói felülvizsgálat lehetőségét is beleértve. A panasz előterjesztője az Rtv. 93. § (2) bekezdése alapján előzetesen tiltakozhat az ellen, hogy a panaszeljárást a Testület áttegye az illetékes rendőrségi szervhez, ha például azt feltételezné, hogy ott vele szemben elfogultak, vagy félne az emiatti esetleges következményektől. Ez esetben viszont a Testület kénytelen az eljárást megszüntetni, hiszen a panaszos tiltakozása miatt azt nem lesz kihez áttenni.
- Amennyiben a Testület súlyos alapjogsértést állapít meg, akkor állásfoglalását megküldi – az érintett szervtől függően – az országos rendőrfőkapitánynak, belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatójának vagy a terrorizmust elhárító szerv főigazgatójának, aki ezt követően a rá irányadó hatósági szabályok alapján – a Testület állásfoglalásában kifejtett jogi álláspontra figyelemmel – meghozza a panaszeljárásban a határozatát. Ha az országos rendőrfőkapitány, valamint a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatója, illetve a terrorizmust elhárító szerv főigazgatója határozatban eltér a Testület állásfoglalásától, ezt köteles megindokolni. Természetesen az így született rendőrségi határozat ellen is jogorvoslattal lehet élni a bíróság előtt a Ket. szabályai szerint. Ezen bírósági eljárásban a Testület állásfoglalása felhasználható.

Milyen módon hozza meg a Testület az állásfoglalásait?

A Testület a tagok többségének szavazatával fogadhatja el állásfoglalásait, amelyből következően nem minden döntés születik meg egyhangúlag. A kisebbségben maradt testületi tagoknak ugyanakkor jogukban áll párhuzamos indokolást vagy különvéleményt fűzni az állásfoglaláshoz.

Milyen egyéb lehetőségei vannak a Testületnek a joggyakorlat alakítására?

Az egyes konkrét panaszok vizsgálatán kívül – vagy éppen azok kapcsán – a Testület az alapvető jogok hatékonyabb érvényesülése érdekében javaslatokat is tehet az országos rendőrfőkapitánynak utasítás kiadására, módosítására vagy hatályon kívül helyezésére.

A Testület működésének és eljárásainak tapasztalatairól háromévente beszámol az Országgyűlésnek, valamint évente tájékoztatja az Országgyűlés rendészeti, valamint emberi jogi ügyekben feladatkörrel rendelkező bizottságait.

Hogyan valósul meg a nyilvánosság elve a Testület működével kapcsolatban?

A Testület legfontosabb és leghatékonyabb eszköze a nyilvánosság. Ennek keretében a Testület évente tájékoztatja munkájáról az Országgyűlés illetékes bizottságait, háromévente beszámol az Országgyűlés plenáris ülésének, az általa hozott állásfoglalásokat – anonimizált formában – közzéteszi a honlapján (kivéve ha a panaszos ez ellen kifejezetten tiltakozott), illetve az általa fontosnak tartott kérdésekben a sajtóhoz fordulhat.

Mi a Testület célja és gyakorlata?

A fentebb említett tevékenységünk célja és értelme az egyes személyek és a társadalom közérzetének javítása, bizalmuk visszaszerzése. Pontosan tudjuk ugyanis, hogy az államszervezet demokratikus működése a rendőri intézkedéseknél kezdődik. Kevés olyan élethelyzet van ugyanis, amikor ilyen erős hatalmi és érdekkülönbség áll fenn a közvetlenül kapcsolatba kerülő, kiszolgáltatott helyzetben lévő civil személy és a közhatalom gyakorlásával felruházott rendőrhatóság között, miközben az eljárási cselekményeket (amelyekhez a hatóság eszköztára meglehetősen széles) is minél szűkebb időkeretbe kellene beszorítani. Ezért szükséges a rendőri munka gyakran részletezőnek tűnő jogi szabályozása, és ezért szükséges ennek számonkérése is. Ez a Testület hivatása, és reméljük, hogy az Önök segítő közreműködésével sikerül is ezt egyre jobban betöltenünk, és tehetünk még egy lépést a jogállamiság minél teljesebb körű érvényesülése érdekében.