A magyar, de az európai jogtörténetben is egyedülálló és példaértékű volt az a döntés, amikor 2008-ban az Országgyűlés úgy döntött, hogy létrehozza a Független Rendészeti Panasztestületet (továbbiakban: Testület).

Az Európa Tanács szinte valamennyi tagállamában működik civil kontroll a rendőrségi tevékenység felett. Ez a kontroll – az államok választása szerint – vagy a magyar szervezethez hasonló testületben ölt formát mint például Belgiumban és Írországban, vagy az ombudsmani intézmény-rendszer látja el ezt a feladatot (pl. skandináv országok). Más államokban országgyűlési bizottság vagy speciális bíróság (ld. Németország) gyakorolja a felügyeletet a Rendőrség ilyen irányú működése felett.

A 2006. évi események – azoknak vizsgálata – hozta létre azt az igényt, hogy a rendőrségi eljárások elleni panaszra egy külön intézmény-rendszer jöjjön létre. Ez az intézmény-rendszer az Országgyűlés által 6 éves időtartamra megválasztott tagokból áll, akik jogi végzettségűek, eljárásuk során senkitől nem kötelesek utasítást elfogadni és az eljárási rendjük alapjait a törvény biztosítja.

A Testület munkájának fő jogi hátterét a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Rtv.) szabályozza. A Testület célja a Rendőrség hatáskörébe tartozott panaszeljárások kivizsgálása immár az alá-fölérendeltségi viszonyoktól függetlenül, alapjogvédelmi szempontból. A Testület tehát nem általánosságban, elvontan vizsgálja felül a Rendőrség működését. Ahhoz, hogy érdemi vizsgálat indulhasson, a törvény alapján több lényeges feltételnek is fenn kell állnia, amelyekre a Testülethez előterjesztett panaszbeadványokban is utalni kell.