Hamis idézést kézbesített a rendőr az általános iskolában

Súlyos alapjogsértést állapított meg a Független Rendészeti Panasztestület amiatt, hogy egy rendőr az általános iskola nyolcadik osztályát végző panaszosnak az iskolában, egy tanítási órán hamis gyanúsítotti idézést adott át. A rendőr állítása szerint cselekményét nevelési célzat motiválta.

Néhány nappal a Testület által vizsgált eseményeket megelőzően a panaszos iskolai tanórán a mobiltelefonjával játszott, ezért az osztályfőnöke elvette tőle a telefont, és a készüléket a tanári asztalon hagyta. A szünet végére a telefon eltűnt, és a diákok osztályfőnöküknek csak hosszas faggatás után árulták el, hogy a készüléket egyik osztálytársuk vette el az asztalról, és már a szünetben vissza is adta a panaszosnak. Ezt követően szerzett tudomást az osztályfőnök egy internetes közösségi portálon folytatott beszélgetésről, amelyben a diákok a fenti eseményeket taglalták, és a tanárra nézve sértő kifejezéseket használtak. A történtekről a tanár beszámolt az iskolában korábban bűnmegelőzési órát tartó rendőrnek, és segítségét kérte, hogy a diákok figyelmét felhívja arra: hasonló esetben akár rendőrségi eljárás is indítható velük szemben lopás miatt.

Néhány nap elteltével ezért – az osztályfőnökkel megbeszéltek szerint – a rendőr megjelent az egyik tanórán, ahol az egész osztály jelen volt, és közölte, hogy az internetes portálon folyt beszélgetés miatt rendőrségi eljárás indult, amelynek keretében az osztály tanulóinak tanúkénti meghallgatása válhat szükségessé a helyi rendőrkapitányságon. Ezen felül pedig az ügyben a panaszost és a telefon visszavételében érintett másik tanulót gyanúsítottként fogja kihallgatni. A közlés alátámasztására a rendőr készített egy „idézéshez hasonlító” iratot, amit a két érintett diáknak az órán át is adott. Mintegy négy óra telt el, mire az osztályfőnök közölte a panaszossal, hogy valójában nem kell bemennie a rendőrségre, nem folyik ellene eljárás, és az idézés átadására csupán egy színjáték keretében, nevelési célzattal került sor.

A Testület panaszeljárás során megállapította, hogy a rendőr súlyos jogsértést követett el, amikor egy valós ügy iktatási számát felhasználva valótlan tartalmú hivatalos iratot állított ki és adott át a panaszosnak. A törvény által ráruházott hatalmat arra használta, hogy a panaszosban – pedagógiainak gondolt célzattal – félelmet, riadalmat keltsen. A Testület álláspontja szerint annak kilátásba helyezésével, hogy a panaszos büntetőjogi felelősségre vonásra számíthat a történtek miatt, a rendőr illetéktelen állami beavatkozást valósított meg a panaszos életébe, és ezzel megsértette a panaszos emberi méltóságát. A jogsértés súlyának vizsgálatakor a Testület különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy a panaszos az események idején alig töltötte be a 14. életévét. A sérelem súlyát fokozta továbbá az is, hogy a hamis idézés átadására a panaszos osztálytársai előtt került sor, így a rendőr eljárása a panaszos becsületét is csorbította és jó hírnévhez való jogát is sértette. A Testület megítélése szerint a rendőr magatartása ezen túlmenően alkalmas volt a büntető igazságszolgáltatás komolyságába és a rendőrség megfelelő működésébe vetett állampolgári bizalom megrendítésére is, hiszen azt a benyomást keltette, hogy a büntetőeljárás nem több mint fegyelmezési célzattal igénybe vehető „drámapedagógiai” eszköz, amelyet a rendőr – ha szükségesnek látja – akár általános iskolások megfegyelmezése érdekében is „elővehet”.

A fentiek alapján a Testület úgy ítélte meg, hogy az érintett rendőr magatartása súlyos alapjogsértést eredményezett, ezért a panaszt kivizsgálásra az országos rendőrfőkapitánynak továbbította, aki utóbb határozatában a Testület megállapításaival egyetértve a panasznak maradéktalanul helyt adott.

Budapest, 2011. szeptember 7.