Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos beadványa alapján, aki előállításával összefüggésben azért terjesztett elő panaszt, mert a szabadságkorlátozás ideje alatt gyógyszereihez nem jutott hozzá kellő időben. A Testület megállapította, hogy a rendőrség azon mulasztással, hogy amikor a panaszos 19 óra 35 perckor jelezte rosszullétét, nem hívott azonnal orvost hozzá, és megkezdte átszállítását, megsértette a panaszos egészséghez való alapvető jogát.
A panaszos beadványának visszavonására tekintettel a Testület a panaszeljárás megszüntetéséről döntött.
Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos beadványa alapján, aki egy közlekedésrendészeti intézkedés során végzett szabálytalan megállítását, valamint azt sérelmezte, hogy az intézkedő rendőr nem tett eleget a szolgálati fellépés módjára vonatkozó kötelezettségeinek. Vizsgálata során a Testület a panaszos járművének jogszabályi felhatalmazás híján végrehajtott megállítása miatt indokoltnak látta megállapítani a panaszos tisztességes eljáráshoz és személyi biztonsághoz való jogának megsértését, megállapította továbbá a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét amiatt is, hogy az intézkedő rendőrök nem tettek teljes mértékben eleget a szolgálati fellépés szabályaira vonatkozó törvényes kötelezettségüknek.
Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszosok beadványa alapján, akiket az I. r. panaszos által elkövetett közlekedési szabályszegés kapcsán vontak a rendőrök intézkedés alá. A panaszeljárás során a Testület úgy ítélte meg, hogy indokoltan és jogszerűen jártak el a rendőrök, amikor az I. r. panaszost társával együtt intézkedés alá vonták, és annak érdekében magukat szolgálatba helyezték, és kellő jogalap birtokában végezték el az I. r. panaszos igazoltatását. A panaszos előállításának jogszerűsége, és azzal összefüggésben a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető jogának megsértése a panaszeljárásban nem volt megállapítható, a panaszos mintegy másfél órás fogvatartását pedig nem értékelte a Testület aránytalanul hosszúnak az adott körülmények ismeretében. A testi kényszer kérdésében a Testület nem tudott állást foglalni, ugyanakkor a bilincselést indokolatlannak ítélte, és arra tekintettel megállapította a panaszos emberi méltósághoz és személyi szabadsághoz való alapvető jogának megsértését. Az utólagos gondnoki jóváhagyást igazoló aláírás megszerzésének elmulasztását — az igazolás garanciális jelentőségét figyelembe véve — a Testület az I. r. panaszos tisztességes eljáráshoz való joga megsértésének minősítette. Az I. r. panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelmét ugyanakkor a rendőrök által alkalmazott hangnemmel összefüggésben nem tudta megállapítani. A Testület — a megkeresett tanúk hallgatására és szűkös bizonyítási lehetőségeire tekintettel — nem tudta kétséget kizáróan megállapítani, hogy az I. és a II. r. panaszos kapcsolatfelvétele milyen módon történt a rendőrségi épületben, így nem tudott állást foglalni abban, hogy ezzel összefüggésben sérült-e a II. r. panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. Szintén nem tudott megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a rendőrök megfelelő hangnemet alkalmaztak-e a II. r. panaszossal szemben.
Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos beadványa alapján, aki a városházán egy nyilvános bizottsági ülésen szeretett volna részt venni, ezt azonban nem tették lehetővé a számára. Sérelmezi a vele szemben foganatosított rendőri intézkedéseket (előállítás, bilincs alkalmazása), valamint az ezzel összefüggésben indult szabálysértési eljárást. A Testület megítélése szerint a telefonon tett bejelentés önmagában megfelelő alapot nyújtott a rendőrség helyszínen történő megjelenésére, és az igazoltatás is megalapozottan történt. A Testület állásfoglalása szerint ugyanakkor az intézkedés megkezdésének alakszerűségei kapcsán azonosítható hiányosságok a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának sérelmét eredményezték. A Testület megállapította továbbá, hogy a panaszos előállítása a panaszosnak a rendőri felszólítással és intézkedéssel szembeni határozott ellenszegülésére vezethető vissza, azonban a rendőrség súlyosan tévedett akkor, amikor az előállítás okaként egy nem létező szabálysértésre hivatkozott. Erre figyelemmel a panaszos személyi szabadságát nem sértette a rendőrség az előállítással, súlyosan sérült azonban a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga azáltal, hogy a rendőrség az alapul szolgáló szabálysértést tévesen jelölte meg és végig egy nem létező szabálysértés alapján intézkedett a panaszossal szemben, egyúttal pedig az előállításkor annak jogalapját tévesen jelölte meg. A Testület aránytalanul hosszúnak ítélte az előállítás időtartamát is, és emiatt megállapította a panaszos személyi szabadságának sérelmét. A Testület továbbá úgy foglalt állást, hogy a ruházat átvizsgálása, valamint vele szemben testi kényszer alkalmazása nem volt indokolatlan. Kellő jogalap hiányában került azonban sor a panaszos bilincselésére, ami sértette a panaszos személyi szabadsághoz fűződő jogát, továbbá emberi méltóságát. A panaszos által megküldött videofelvétel megtekintését követően a Testület azt állapította meg, hogy a rendőrség a panaszost ért sérelmek vonatkozásában nem tett eleget intézkedési kötelezettségének, így a rendőrség ezen mulasztása súlyos mértékben sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogát.
Elutasítást tartalmazó állásfoglalást hozott a Testület, mivel a panaszos elektronikus úton előterjesztett beadványát aláírásával felhívás ellenére nem erősítette meg.
Elutasítást tartalmazó állásfoglalást hozott a Testület, mivel a panaszos elektronikus úton előterjesztett beadványát aláírásával felhívás ellenére nem erősítette meg.
Áttételről szóló állásfoglalás azon beadvány alapján, amelyben a panaszos egy közlekedésrendészeti intézkedés során az eljáró rendőr hangnemét sérelmezte. A Testület vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy — mivel az intézkedő rendőr hangneme tekintetében a panaszosi állítás és a rendőri iratok egymásnak ellentmondanak, és ezen ellentmondásokat további bizonyítási eszköz hiányában a Testület feloldani nem tudta — a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható.
Áttételről szóló állásfoglalás egy panaszos ügyében, aki a telefonhívására éttermébe kiérkező rendőrök eljárását nehezményezte. Bejelentésének indoka az volt, hogy éttermének bérlője és annak ismerősei fenyegetően léptek fel vele szemben, és annak ellenére akartak vagyontárgyakat kivinni a bérleményből, hogy a köztük érvényben lévő szerződés szerint erre nem lett volna lehetőségük. A Testület megállapította, hogy a rendőrök, mivel a helyszínre kimentek, a felek viszonyáról tájékozódtak, és a szükséges jogi felvilágosítást megadták, maradéktalanul eleget tettek intézkedési kötelezettségüknek, tehát a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga nem szenvedett sérelmet. Tekintettel arra, hogy a panaszolt ügy elsődlegesen nem a rendőrség hatáskörébe tartozó kérdés, a rendőrök intézkedési kötelezettségük kereteit lépték volna túl, amennyiben a panaszos bérlőjét önkényesen, hatósági határozat hiányában megakadályozták volna vagyontárgyainak elvitelében. A Testület azt a tényt, hogy a bejelentéstől számítva a rendőrök kiérkezéséig másfél óra telt el, nem értékelte olyan késedelemként, amely a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét okozta volna. Mivel a panaszos, valamint a rendőrség álláspontja a részrehajlás tekintetében teljes mértékben ellentmondott egymásnak, a Testület egyéb rendelkezésre álló bizonyítékok hiányában a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmét nem látta megállapíthatónak.
A személyes szabadsághoz, a tisztességes eljáráshoz, az emberi méltósághoz való alapvető jogok súlyos sérelmét, illetve az embertelen, megalázó bánásmód tilalmába ütköző rendőri intézkedést megállapító állásfoglalás abban a panaszügyben, amelyben a panaszos a vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést, az annak során történt igazoltatást, elfogását és előállítását, illetőleg az annak érdekében történt kényszerítő eszköz (testi kényszer, bilincs) alkalmazásokat sérelmezte.