Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos beadványa alapján, aki a bejelentése nyomán intézkedő rendőr eljárása miatt tett panaszt. A Testület az ügy körülményei alapján úgy ítélte meg, hogy bejelentést követően a kórházban megjelent rendőrnek az adott körülmények között intézkedési kötelezettsége keletkezett, aminek azonban nem tett maximálisan eleget, ezáltal a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a megsértését valósította meg. Ugyanezen alapjog megsértését eredményezte az is, hogy a rendőrség figyelmen kívül hagyta az eseményekben érintett orvos igazoltatására vonatkozó panaszosi kérést.
Csekély fokú alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos beadványa alapján, akit a városháza épülete felé tartó útja során, majd pedig az épület előtt vontak rendőrök intézkedés alá. A Testület mindkét esetben az intézkedéssel összefüggő formai követelmények teljesítését vizsgálta, és annak eredményeként — a követelmények elmulasztása miatt — mindkét vonatkozásban indokoltnak tartotta megállapítani a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét.
A Testület álláspontja szerint alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, illetve alapjogot sértő intézkedés nem volt megállapítható azon panaszos beadványa alapján, aki az őt kihallgató rendőr magatartását, és a kihallgatást követően a rendőrség épületében zajlott eseményeket kifogásolta. A Testület arra a következtetésre jutott, hogy a r. hadnagynak a kihallgatás során tanúsított magatartása miatt a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának megsértése nem volt megállapítható. Úgy ítélte meg továbbá, hogy az intézkedő rendőrök a panaszossal szembeni eljárásuk során a részrehajlás Rtv. 13. §-ában foglalt tilalmát nem sértették meg, ezért ebben a vonatkozásban a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának és a részrehajlásmentes intézkedés követelményének sérelme nem valósult meg.
A Testület megállapítása szerint nem történt alapjogsértés azon panaszos esetében, aki a rendőrségen tett bejelentése nyomán intézkedő rendőrök eljárását kifogásolta. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy az eljáró rendőrök intézkedési kötelezettségük teljesítése kapcsán nem valósítottak meg mulasztást, ezért fellépésük nyomán nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoga.
Alapjogot csekély mértékben sértő rendőri intézkedés miatti áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszosok beadványa alapján, akik sérelmezték, hogy az intézkedő rendőr megtiltotta, hogy igazoltatásukról videofelvételt készítsenek. A Testület vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy sérült a panaszosok tisztességes eljáráshoz való joga amiatt, hogy az intézkedő rendőrök nem tettek teljes mértékben eleget a szolgálati fellépés módjára vonatkozó kötelezettségüknek. Tekintettel azonban arra, hogy nevüket és jelvényszámukat az édesapa panaszos kérésére közölték, és a panaszosok azt panaszbeadványukban pontosan meg tudták jelölni, a Testület a jogsérelmet csekély fokúnak ítélte. További bizonyítási eszköz hiányában a Testület úgy foglalt állást, hogy nem megállapítható a panaszosok tisztességes eljáráshoz és tulajdonhoz való jogának sérelme a felvételkészítés megtiltása, valamint a mobiltelefon elvétele kapcsán, továbbá az emberi méltósághoz való joguk sérelme az intézkedő rendőrök hangneme tekintetében.
Hatáskör hiányában elutasította a Testület azon panaszos beadványát, aki egy vasútállomáson foganatosított igazoltatását, majd előállítását sérelmezte. Mivel a panaszos a rendőri intézkedés miatt a sérelmezett események napján a rendőrségen panaszt tett, és a rendőrségi panaszeljárásban hozott határozat jogerőre emelkedett, a Testület már nem tudta magához vonni a panaszügy kivizsgálását.
Elutasítást tartalmazó állásfoglalást hozott a Testület, mivel a panaszos elektronikus úton előterjesztett beadványát aláírásával felhívás ellenére nem erősítette meg.
Súlyos alapjogsértést megállapító állásfoglalás azon panaszos beadványa alapján, akit igazoltatása során a rendőrök a kerítésnek löktek, megbilincseltek, majd annak ellenére előállítottak, hogy vezetői engedélye, amellyel személyazonosságát igazolni tudta volna, végig a zsebében volt. A panaszos beadványában a kezeinek hátrabilincselése során keletkezett sérülései, és az eljáró rendőrök hangneme miatt is panaszt emelt. Az igazoltatás és az előállítás jogalapja tekintetében a Testület arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz, személyes adatokhoz, illetve személyes szabadsághoz való joga nem sérült, mivel a rendőrség a hatályos jogszabályok által adott felhatalmazás birtokában foganatosította az intézkedéseket. Abban a kérdésben, hogy a panaszost pontosan miképpen szólították fel személyazonossága igazolására, a Testület nem tudott állást foglalni, tekintettel arra, hogy az eljáró rendőr azt állította, ő személyazonosításra alkalmas igazolványt kért a panaszostól, a panaszos pedig ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy tőle kifejezetten személyi igazolványt kértek, vezetői engedélyét pedig már ideje sem volt elővenni a testi kényszer alkalmazását megelőzően. Mivel a rendőri jelentések a panaszos azon állítását, miszerint ő ellenszegülést nem tanúsított, igen következetlenül cáfolták, a testi kényszerrel, valamint a bilincs alkalmazásával összefüggésben a Testület a panaszos emberi méltóságának, valamint személyes szabadságának súlyos fokú sérelmét állapította meg.
Súlyos alapjogsértést megállapító állásfoglalás azon panaszos beadványa alapján, aki sérelmezte, hogy az intézkedő rendőrök nem biztosították számára az őt, mint a gépkocsi üzembentartóját megillető jogokat. A Testület vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga az intézkedési kötelezettség késedelmes teljesítése miatt, továbbá a tulajdonhoz való joga amiatt, hogy a rendőrök nem biztosították a panaszos számára az őt, mint üzemben tartót megillető jogokat. A Testület álláspontja szerint sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga amiatt is, hogy az intézkedő rendőr a videofelvétel készítésének abbahagyására szólította fel. A Testület az intézkedő rendőrök magatartása kapcsán nem tárt fel olyan momentumot, amely miatt eljárásuk objektivitása megkérdőjelezhető lett volna, ezért úgy foglalt állást, hogy a részrehajlásmentes eljárás követelménye az intézkedés során mindvégig érvényesült, így a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogát nem érte sérelem. Nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga amiatt sem, hogy a rendőri intézkedésről készült dokumentációt nem látta. A Testület úgy ítélte meg, hogy a megvalósult jogsértések súlya összességében indokolttá teszi a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak.
Áttételről hozott döntést a Testület állásfoglalásában, melynek tárgyát a rendőrség által a panaszossal szemben a Meleg Méltóság Menete idején foganatosított intézkedései képezték. A panaszos állítása szerint véletlenül keveredett a felvonulás ellen demonstrálók közé, mire azonban helyzetét felismerte, a rendőrök körbezárták a teret, megakadályozva őt az eltávozásban. A panaszos hiába próbált a helyszínen tartózkodó rendőröktől felvilágosítást kérni, durva szavak kíséretében zavarták el a kordon mellől. A panaszos beadványában sérelmezte, hogy a rendőrök a kordont megbontva berontottak a térre, majd válogatás nélkül mindenkit, aki az útjukba került, könnygázzal fújtak le. A terület lezárása alapján a körülményeket megvizsgálva a Testület megállapította, hogy a rendőrség a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően eljárva, helyesen mérte fel a helyzetet, így a panaszos mozgásszabadsághoz való alapvető joga nem sérült az intézkedés során. A könnygáz alkalmazásának kérdésében a rendőrségi és a panaszosi álláspont ellentéte miatt egyéb bizonyíték hiányában a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezetett testi integritáshoz való jogának sérelmét a Testület nem tudta megállapítani. A rendőrök által állítólagosan használt obszcén kifejezések elhangzását a rendőrség nem cáfolta, azonban tekintettel arra, hogy a panaszos nem jelölte meg azt a rendőrt, akinek magatartását kifogásolta, és a helyszín biztosításában megközelítőleg 200 rendőr vett részt, a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelmét a Testület nem tudta megállapítani.