Alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, továbbá alapjogot sértő intézkedés nem volt megállapítható ezért a Testület az intézkedést foganatosító rendőri szervhez történő áttételről döntött. A panaszos – egy taxi gépkocsi vezetője – panaszában sérelmezte, hogy rendőrök az általa elismerten, ténylegesen elkövetett szabálysértés (vezetés közben kézben tartott mobiltelefon használata) mellett, egy másik (biztonsági öv használatának hiánya), álláspontja szerint általa el nem követett szabálysértés miatt is felelősségre vonták. A panaszosi előadás szerint ráadásul az intézkedő rendőrök rá akarták őt bírni arra, hogy a két szabálysértés helyett egy harmadik (záróvonal átlépése) szabálysértést elismerve zárják le az ügyet. A Testület megállapítása szerint a rendőri intézkedés és igazoltatás kellő jogalap birtokában, okszerűen történt, a fiktív tényállás elismertetésére vonatkozó panaszosi állítás valóságtartalmáról az eljárás keretei között megállapítást tenni nem lehetett.
Csekély fokú alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos beadványa alapján, aki a vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést kifogásolta. A Testület a konkrét esetben nem találta megállapíthatónak, hogy a panaszos megállítása és igazoltatása indokolatlan, így a panaszos személyes adatokhoz való jogát sértő lett volna. Úgy foglalt továbbá állást, hogy a megállítás helye és módja tekintetében a panaszos emberi méltósághoz való jogát nem érte sérelem, és az intézkedő rendőrök a panaszossal szembeni eljárásuk során a részrehajlás tilalmát nem sértették meg, ezért ebben a vonatkozásban a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme sem valósult meg. Megállapította ugyanakkor, hogy a panaszos járművének átvizsgálása megfelelő jogalap nélkül történt, ami a panaszos tulajdonhoz való jogának sérelmét okozta.
Hatáskör hiányában történő elutasításról szóló állásfoglalás azon beadvány tárgyában, amelyben a panaszos különböző, a nyomozó hatóság hatáskörébe tartozó döntéseket kifogásolt, illetve azt sérelmezte, hogy a rendőrség nem tette lehetővé számára tanúvallomásának módosítását egy volt élettársával szemben folyamatban lévő büntetőügyben.
Áltételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy a rendőrök megjelentek az élettársa szüleinek házánál és gyalogosan átkísérték a rendőrségre a kihallgatása végett, miközben a szomszédok végignézték az egész eljárást. A Testület álláspontja szerint a rendőröknek intézkedési kötelezettsége keletkezett a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó bejelentés kapcsán. A magánlakásban történt intézkedésre megfelelő jogalap birtokában került sor, így ennek kapcsán nem sérült a panaszos magánlakás sérthetetlenségéhez való joga. A panaszos bekísérése miatt nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga, illetve az emberi méltósághoz való joga. Megjegyzi ugyanakkor a Testület, hogy tekintettel arra, hogy a rendőrség valójában előállítást foganatosított, az intézkedés dokumentációját is ennek szabályai szerint kellett volna elkészíteni. A Testület rendőri hangnem miatt előterjesztett panasz kapcsán az ellentmondó bizonyítékok miatt nem tudta megállapítani a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelmét.
Áltételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy a feljelentése alapján indult büntetőeljárásban a tanúmeghallgatása során minősíthetetlen hangnemben beszéltek vele a rendőrök, illetve a rendőrség nyomozati munkáját kifogásolta beadványában. A Testület hatáskör hiányában nem tudta vizsgálni a nyomozás során foganatosított eljárási cselekmények jogszerűségét érintő kifogásokat. A Testület rendőri hangnem miatt előterjesztett panasz kapcsán az ellentmondó bizonyítékok miatt nem tudta megállapítani a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelmét.
Csekély fokú alapjogsérelem miatti áttételről szóló állásfoglalás azon panaszos beadványa alapján, aki a közlekedésrendészeti intézkedést követő bilincselését, valamint előállítását sérelmezte. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a rendőrség intézkedési kötelezettsége fennállt, és kellő jogalap birtokában igazoltatta a panaszost. A Testület azonban nem tudott minden kétséget kizáróan állást foglalni abban, hogy a panaszos valóban ellenszegült-e az intézkedésnek, megalapozva ezáltal a testi kényszer alkalmazásának szükségességét – erre figyelemmel a panaszos személyi szabadsága, illetőleg emberi méltósága sérelmét nem tudta megállapítani. Megállapította azonban, hogy sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga amiatt, hogy az intézkedő rendőrök nem készítettek jelentést az alkalmazott testi kényszer alkalmazásáról. Tekintettel azonban arra, hogy a panaszolt ügyben részletes parancsnoki kivizsgálás történt, a Testület a dokumentálás elmaradását csekély súlyúnak értékelte. A Testület megállapította, hogy jogszerű volt a panaszossal szembeni bilincshasználat, így a panaszos személyi szabadságát és emberi méltósághoz fűződő jogát a rendőrség jogszerűen korlátozta a bilincs alkalmazásával. A Testület megítélése szerint a panaszos kezének hátrabilincselése nem volt sem jogsértő, sem indokolatlan, ugyanakkor az intézkedő rendőr a bilincs körültekintőbb és kíméletesebb alkalmazásával a panaszos sérülését megelőzhette volna. A Testület álláspontja szerint a panaszos bilincselésére az arányosság követelményének sérelmével került sor, ezért a bilincselés módja sértette a panaszos emberi méltósághoz fűződő jogából levezethető testi épséghez fűződő jogát. Tekintettel azonban arra, hogy a panaszolt ügyben magára a bilincselésre és a kezek hátrabilincselésére – a Testület állásfoglalása szerint – jogszerűen került sor, ezért önmagában ezen jogsérelmet csekély súlyúnak értékelte. A panaszos előállítását, valamint ruházatának átvizsgálását a Testület jogszerűnek ítélte.
Megszüntetésről szóló állásfoglalás azon panaszos beadványa alapján, aki a hiánypótlásra felhívásban foglaltakat nem teljesítette. Kérelemre indult eljárásban a tényállás alapvető kérdéseinek tisztázása során a panaszos közreműködése nem nélkülözhető, ennek elmaradása miatt a Testület az eljárást megszüntette.
Súlyos alapjogsérelmet megállapító állásfoglalás egy olyan panaszos beadványának tárgyában, akivel szemben előállítása során anélkül alkalmaztak bilincset, hogy annak jogalapja fennállt volna. Az elfogás végrehajtásáról szóló jelentés szerint a panaszossal szemben támadás megakadályozása érdekében alkalmazott a rendőr bilincset 10 perc időtartamra. Tekintettel arra, hogy a rendőri jelentések nem utaltak arra, hogy a panaszos bármiféle ellenállást, vagy fenyegető magatartást tanúsított volna, a panaszos pedig kifejezetten azt állította, hogy az előállítás során együttműködő volt, a Testületben az eset egyéb körülményeivel együtt összességében az a meggyőződés alakult ki, hogy a panaszos támadásának reális veszélye nem állt fenn, a kényszerítő eszköz alkalmazására pedig egyfajta automatizmusként került sor. A panaszos beadványában kifogásolta továbbá, hogy idézésére nem szabályszerűen került sor, azonban e kérdés tekintetében a Testület hatáskörének hiányát állapította meg.
Áltételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy a vele szemben intézkedő rendőrök minden ok nélkül beszállították a pszichiátriára, amikor az édesanyja élettársával összeszólalkozott a kórház folyosóján. A Testület arra a megállapításra jutott, hogy az eset körülményei, a panaszost korábbról ismerő személyek, és az ott tartózkodó egészségügyi dolgozók által elmondottak (amelyek valóságtartalmát a Testület hangsúlyozottan nem vizsgálta) kellő alapot szolgáltattak ahhoz, hogy az eljáró rendőrök – szaktudás és orvosi ismeretek hiányában – arra a következtetésre jussanak, hogy az Rtv. 37. §-ában meghatározott feltételek fennállhatnak. Indokoltnak értékelte ezért a Testület a rendőrök azon döntését, hogy a felmerült gyanú tisztázása, a panaszos egészségi állapotának felmérése érdekében orvosi segítséget kértek. A fentiek alapján a Testület úgy ítélte meg, hogy a rendőrök eljárása az adott helyzetben megfelelő volt, és nem sértette a panaszos emberi méltóságát. Ugyanakkor a Testület nem tudott megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a rendőrök betartották-e az Rtv. 20. §-ában rögzített előírásokat, ezért a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét nem tudta megállapítani. A Testület elfogadta a rendőrök azon előadását, hogy a panaszos "ellenfelének" személyazonossága széles körben ismert, ezért nem volt szükség a személyazonossága okirat alapján történő megállapítására, szemben a panaszossal. Ezért a Testület – figyelemmel az Rtv. 13. § (2) bekezdésében írtakra - a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét nem állapította az igazoltatás elmaradása miatt.
Súlyos alapjog sérelmet megállapító állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt kifogásolta, hogy a nap folyamán kétszer volt az élettársa és közte folyamatban lévő vita miatt rendőri intézkedés. Második alkalommal a rendőrök megbilincselték, majd a lakásából előállították, majd másfél óra után minden irat nélkül elengedték. A Testület álláspontja szerint az Rtv. fent idézett 1. §-a, 2. §-a és 13. §-a, illetve a Szolgálati Szabályzat 3. §-a alapján fennállt a rendőrség intézkedési kötelezettsége az esetleges szabálysértés felderítése és továbbfolytatásának megakadályozása érdekében. Ugyanakkor a Testület nem tudta megállapítani a panaszos személyi szabadsághoz való jogának sérelmét a kifogásolt események kapcsán, mivel a Testület további információk hiányában nem tudott megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy az előállítást megelőzően a rendőrök által előadott és az előállítást megalapozó események valóban megtörténtek-e. A konkrét esetben aggályosnak találta a Testület, hogy az Rtv. 33. § (1) bekezdés f) pontjára történt hivatkozáson túl az eljárt rendőrök nem nevesítették – még a jelentésekben, illetve a feljelentésben sem - azt a szabálysértést, amely elkövetésének a gyanúja álláspontjuk szerint fennállt. A Testület ezért indokoltnak tartotta megállapítani a fentiek alapján a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapjogának megsértését. Tekintettel a dokumentáció hiányosságaira és a panaszos, valamint a rendőri előadás közötti ellentmondásra – melyet a Testület a panaszos további nyilatkozatának hiányában nem tudott feloldani –, a Testület nem tudta megállapítani a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét az előállítás időtartama, illetve az igazolás kiállításának elmulasztása kapcsán. A Testület megállapította a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelmét a bilincs alkalmazása kapcsán. Megjegyezi továbbá a Testület, hogy a biztonságos szállítás, mint indok önmagában nem alapozhatja meg a bilincs alkalmazását a panaszolt esemény idején hatályos Szolgálati Szabályzat és Rtv. alapján. A bilincs alkalmazásának okai tekintetében az Rtv. taxatív felsorolást tartalmaz, ami önkényesen nem bővíthető.