A Testület megállapítása szerint alapjogot sértő intézkedésre nem került sor azon panaszos esetében, aki előállítását kifogásolta. A Testület úgy ítélte meg, hogy nem sérült a panaszos szabadsághoz való joga az előállítása kapcsán. Szintén nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga a rendőrök azonosítási kötelezettsége, az intézkedés tényének és céljának közlése, a bilincselés kilátásba helyezése, az előállító helyiségben való elhelyezésére vonatkozó tájékoztatás, a jogokra és kötelezettségekre vonatkozó tájékoztatás, az előállítás tartamára vonatkozó igazolás kiállítása és az értesítési kötelezettség kapcsán. Szintén nem állapította meg a Testület a részrehajlásmentes intézkedés kötelezettségének megszegését az eljáró rendőrök részéről. A Testület a fentiek alapján az ügynek az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez való áttételéről döntött.
A Testület megállapítása szerint alapjogot sértő intézkedésre nem került sor azon panaszos esetében, aki egy ELMŰ bejelentés nyomán foganatosított rendőri intézkedéssel összefüggésben adta elő sérelmeit. A konkrét események kapcsán a Testület szerint megállapítható volt, hogy az ELMŰ munkatársai által tett bejelentés a rendőrség oldalán egyértelműen intézkedési kötelezettséget keletkeztetett. Azzal, hogy a rendőrök a panaszos lakásába a bejárati ajtó betörésével jutottak be, a Testület megítélése szerint a panaszos magán- és családi életének, valamint otthonának tiszteletben tartásához fűződő jogát, illetve a tulajdonhoz való alapvető jogát nem sértették meg. A panaszos a rendőri fellépéssel összefüggésben azt is kifogásolta, hogy a behatolást követően a rendőrök mentőt hívtak hozzá. A Testület úgy értékelte továbbá, hogy a rendőrök ezen eljárása az adott helyzetben megfelelő volt, és nem sértette a panaszos emberi méltóságát. Végül amiatt, hogy az intézkedés során a rendőrök 20-30 percig tartózkodtak bent a panaszos lakásában a Testület a panaszos tulajdonhoz való alapvető jogának a megsértését nem tartotta indokoltnak megállapítani. Mivel tehát a konkrét esetben nem történt alapjogsértés, a Testület az Rtv. 93. § (2) bekezdése alapján a panasznak az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez való áttételéről döntött.
Súlyos alapjogsérelmet állapított meg a Testület két panaszos ügyében, akikkel szemben a vízirendészet állományába tartozó rendőrök foganatosítottak horgászellenőrzést. I. r. panaszos érvényes horgászengedélyét a folyó túlpartján a gépkocsijában hagyta, amiért II. r. panaszos ladikkal átment. A rendőrök a csónak kötelező tartalékainak hiányosságai miatt helyszíni bírságot szabott ki vele szemben. A panaszosok sérelmezték az intézkedő rendőrök lekezelő modorát és megalázó stílusukat. Tekintettel arra, hogy az intézkedő rendőrök hangneme tekintetében a panaszosi állítások és a rendőri iratok egymásnak ellentmondtak, és ezen ellentmondásokat a Testület további bizonyítási eszköz hiányában nem tudta feloldani, a Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszosok emberi méltósághoz való jogának sérelme e tekintetben nem volt megállapítható. Az eset összes körülményének mérlegelése alapján ugyanakkor a Testület megállapíthatónak találta a II. r. panaszos ellenőrzésének retorziós jellegét, melynek következtében sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga.
Nem állapított meg alapjogsérelmet, és a panaszügy áttétele mellett döntött a Testület azon panaszos ügyében, aki sérelmezte, hogy a rendőrök nem állították elő rokonát, akit gázlopáson kaptak és dulakodott a rendőrökkel. A Testület úgy foglalt állást, hogy az előállítás a kérdéses helyzetben nem volt olyan nyilvánvalóan mellőzhetetlen intézkedésnek tekinthető, amelyet az adott helyzetben mindenképpen foganatosítani kellett volna, ezáltal a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogát nem érte sérelem.
A panaszügy áttétele mellett döntött a Testület azon panaszos ügyében, aki egy utcai összetűzés helyszínére kihívta a rendőröket, azonban állítása szerint a rendőr nem azzal foglalkozott, hogy a rendőrséget ő hívta ki, hanem azzal, hogy távozzon a helyszínről. Ezt követően panaszos a helyszínen megsérült ismerőse után ment a helyi kórházba, mivel nála voltak a férfi iratai. Sérelmezte a panaszos az ott intézkedő rendőr hangnemét, valamint azt, hogy a rendőr arra figyelmeztette, hogy amennyiben nem hagyja el a kórház területét, 72 órára beviszi a rendőrkapitányságra. Végezetül a panaszos sérelemként fogalmazta meg, hogy az intézkedő rendőr a karját megfogva lefelé húzta a kórház lépcsőjén, majd a kezét meglökve, őt meglódítva lökte ki az utcára. A rendőrök intézkedési kötelezettségével kapcsolatban a Testület megállapította, hogy nem volt olyan, nyilvánvalóan elengedhetetlen intézkedés, amelyet a rendőrök ne tettek volna meg, így ezzel összefüggésben a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának megsértése nem valósult meg. Tekintettel arra, hogy az intézkedő rendőrök hangneme, valamint a testi kényszer alkalmazása vonatkozásában a panaszosi állítás és a rendőri iratok egymásnak ellentmondtak, és ezen ellentmondásokat a Testület további bizonyítási eszköz hiányában nem tudta feloldani, a Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme, valamint az abból levezethető testi integritáshoz fűződő jogának sérelme nem volt megállapítható. Azon rendőri figyelmeztetéssel kapcsolatban, hogy beviszik a panaszost a rendőrkapitányságra, ha nem hagyja el a kórház területét, a Testület úgy ítélte meg, hogy az nem volt alap nélkül való, ezért e tekintetben sem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga.
Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos esetében, aki megbilincselésének és előállításának körülményeit, illetőleg az intézkedő rendőrök által tanúsított bánásmódot kifogásolta. A Testület kellő bizonyossággal rekonstruálható tényállás hiányában nem találta megállapíthatónak a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő jogának sérelmét az igazoltatásával, szabadsághoz való jogának sérelmét az előállításával, és emberi méltóságának — illetve abból levezethető fizikai integritáshoz való jogának — sérelmét a bilincselés tényével összefüggésben. Megállapította ugyanakkor a panaszos testi épséghez fűződő jogának sérelmét a bilincselés módjával, a megalázó bánásmód tilalmának sérelmét a kihallgatás során felmerült lélektani nyomásgyakorlással, a panaszos emberi méltóságának sérelmét a fogvatartását foganatosító rendőrök által alkalmazott hangnemmel kapcsolatban. Végül a Testület úgy ítélte meg: a rendőrök megfelelően eleget tettek a panaszos sérüléseinek ellátásával kapcsolatos kötelezettségüknek, így e tekintetben nem sérült a panaszos testi épséghez fűződő joga; és nem állt fent a rendőrök kötelezettsége a panaszos hazajutásáról való gondoskodás tekintetében, mivel a panaszost felesége haza tudta szállítani, így ezzel összefüggésben nem sérült a panaszos emberi méltósághoz, illetve személyi biztonsághoz való alapvető joga. Az alapjogsértések a Testület megítélése szerint összességükben elérték a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak, ezért a Testület a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.
A Testület a rendelkezésre álló adatok alapján a panaszeljárás megszüntetéséről döntött, mivel a panaszos a panasz kiegészítésének felhívás ellenére nem tett eleget.
Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos esetében, aki előállításának körülményeit kifogásolta. A Testület megállapította, hogy sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga azzal összefüggésben, hogy az intézkedés elején nem kapott tájékoztatást annak tényéről és céljáról, valamint az emberi méltósághoz, illetve az abból levezethető testi integritáshoz fűződő joga amiatt, hogy a rendőrség törvényi felhatalmazás nélkül a fejére az elfogáskor csuklyát húzott. A Testület nem találta megállapíthatónak a panaszos testi épséghez való jogának megsértését a panaszos által az elfogása során elszenvedett sérülésekkel összefüggésben, és szintén nem tudta megállapítani az emberi méltósághoz való jogának sérelmét az intézkedés során alkalmazott rendőri hangnem kapcsán. A megvalósult alapjogsértések a Testület megítélése szerint elérték a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak, ezért a Testület a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.
Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos esetében, aki bírósági tárgyalásra történő előállítását kifogásolta. A Testület megállapította a panaszos szabadsághoz való jogának sérelmét, mivel a rendőrség érvényes határozat hiányában foganatosította az előállítását, a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét, mivel a rendőrök intézkedésük kezdetén nem azonosították magukat és az előállítás tartamáról szóló igazolás valótlan adatokat tartalmazott, a tulajdonhoz való jogának sérelmét, mivel az előállító helyiségben való elhelyezésekor a szemüvegét a rendőrök nem vehették volna el, valamint az emberi méltóságának, illetve az abból levezethető testi integritásának sérelmét, mivel a kapitányságról a bíróságra való átkísérése során az Rtv.-ben foglalt bármely indok hiányában bilincselték meg. A Testület nem állapított meg — a szabadságkorlátozás alapvető jogellenességén túlmenő — jogsértést a panasz azon részével összefüggésben, hogy a panaszos nem beszélhetett a kapitányságra érkező férjével; hogy nem tájékoztatták megfelelően a jogairól; hogy nem mondhatta jegyzőkönyvbe a panaszát a rendőrségen; hogy nem kapott megfelelő időt a számára átadott okiratok elolvasására, és hogy a rendőrök nem szállították haza a bíróságról. Végül pedig a Testület a tényállást nem tudta kellőképpen tisztázni a jogi értékelés elvégzéséhez a panasz azon részének vonatkozásában, hogy a rendőrök bebocsátás nélkül léptek be a panaszos lakásába; hogy az egészségügyi panaszaival kapcsolatban nem jártak el megfelelően; és hogy a rendőrségi dokumentációt a rendkívüli melegben a rendőrségi jármű forró motorháztetején kellett aláírnia. A Testület megítélése szerint a megvalósult alapjogsértések összességükben — de egyes jogsértések önmagukban is — elérték a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak, ezért a Testület a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.
A Testület megállapítása szerint alapjogot csekély mértékben sértő intézkedésre került sor azon panaszos beadványa alapján, aki előállítását, annak időtartamát, testi kényszer, bilincs, illetőleg fizikai erőszak alkalmazását kifogásolta. A Testület úgy ítélte meg, hogy a panaszos előállítása — ide értve annak tartamát is — jogszerű volt, így nem sértette a szabadsághoz való jogát, szintén nem tartotta indokolatlannak a Testület a panaszossal szembeni bilincsalkalmazást és az annak foganatosítása érdekében használt testi kényszert. Megállapította viszont a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét a bilincshasználat jogalapjának téves megjelölésével és azzal összefüggésben, hogy a panaszos fogvatartása dokumentációja nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak. A Testület nem tudta egyértelműen eldönteni, hogy a panaszos sérülései a rendőrök által jogszabályi felhatalmazás nélküli alkalmazott fizikai erőszak eredményeként, vagy más okból keletkeztek, ezért nem állapította meg a panaszos emberi méltóságának, és az abból levezethető testi épségének, illetve az embertelen, megalázó bánásmód tilalmának sérelmét. A panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának sérelmét a Testület az ügy összes körülményének figyelembe vétele mellett nem ítélte olyan súlyúnak, amely indokolttá tenné a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.