A Testület a panaszos beadványát átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez, mert alapjogot sértő intézkedés nem történt, illetve alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg. A panaszos beadványában kifogásolta, hogy Budapest egyik pályaudvarán közlekedő kerékpárosokat nem büntették meg, majd amikor ezzel kapcsolatban panaszt kívánt tenni, az ügyeletes rendőr őt igazoltatta és megtagadta a jegyzőkönyv felvételét.

A Testület alapjogot súlyosan sértőnek találta azt a beadványt, melyben a panaszosok az ellenük foganatosított rendőri intézkedést kifogásolják. A panaszosok beadványukban előadták, hogy nézeteltérésbe keveredtek egy magáncég biztonsági személyzetével (4-6 fő), akik bántalmazták őket, a földre teperték, ütlegelték és rugdosták őket. Miután bizonyították erőfölényüket a panaszosok a további konfliktus elkerülése érdekében, elhagyták a helyszínt. Az egyik szemtanú a bántalmazást látva bejelentést tett a rendőrségen, ennek ellenére a kiérkezésükkor nem a bejelentő hölgyhöz mentek oda, hanem a láthatóan velük baráti viszonyban levő biztonsági őrökhöz. Ezt követően a panaszosokat teperték a földre és szállították el bilincsben, annak ellenére, hogy tájékoztatva lettek a bejelentés miértjéről. A panaszosok sérelmezik, hogy a rendőrök nem megfelelően, egyoldalúan jártak el az ügyben, a tanúk meghallgatását mellőzték, és szükségtelenül alkalmazták a kényszerítő eszközöket, továbbá a panaszosok feljelentéseit nem vették fel és nem tájékoztatták őket megfelelően panaszjogukkal kapcsolatban. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a rendőrök az intézkedési kötelezettség teljesítése során részrehajlóan jártak el, emiatt sérült a panaszosok tisztességes eljáráshoz való joguk továbbá az előállítás időtartama során a rendőrök nem tartották be az arányosság követelményét, emiatt sérült a panaszos személyes szabadsághoz fűződő alapvető joga. A Testület álláspontja szerint a jogsérelem mértéke eléri azt a szintet, amely indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az országos rendőrfőkapitánynak.

A Testület alapjogot súlyosan sértőnek találja azt a beadványt, melyben a panaszososok kifogásolják a velük szemben foganatosított rendőri intézkedést. A panaszos elmondása szerint csendháborítás és hangos zenehallgatás miatt rendőrök érkeztek a lakásához. A panaszos elismerte, hogy valóban hangosan hallgatott zenét, és a felszólításnak eleget téve megszüntette a nem megfelelő magatartását, ugyanakkor nem tartotta indokoltnak az intézkedést. Ezt követően kis idő elteltével újabb rendőrségi autó jelent meg a panaszos lakása előtt és ott lehúzott ablakokkal várakoztak. Miután a panaszos kiment, hogy bezárja a kaput, a rendőrök büntetést szabtak ki rá ismeretlen okból. Ezután a rendőrök elmentek, de kis idő múlva újra visszatértek és provokálni kezdték a panaszost, trágár szavakkal illették és elő akarták állítani a rendőrkapitányságon. Ekkor már 7-8 rendőr is a helyszínen volt. A II. rendű panaszost és kutyáját ekkor kezdték el bántalmazni gumibottal , és az I. rendű panaszost pedig kirángatták lakásából és erőszakkal a rendőrautóba kényszerítették és bilincset alkalmaztak. Mindkét panaszost a rendőrségre szállították ahol tovább folytatták a bántalmazást és megfenyegették őket, hogy ne is álljon szándékukban feljelentést tenni. Hajnalban szabadon engedték őket, viszont a II. rendű panaszos olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba kellett szállítani. A panaszosok sérelmezik, hogy emberi méltóságukba gázoltak az egész rendőri eljárás alatt. Az intézkedés – megítélésük szerint - kegyetlen, indokolatlan, agresszív és diszkriminatív volt. A Testület kivizsgálta a panaszt, és álláspontja szerint a jogsérelem mértéke eléri azt a szintet, amely indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az országos rendőrfőkapitánynak.

A Testület elutasítja azon beadványt, melyet a panaszos aláírásával nem erősített meg. A panaszos elmondta, hogy egy baleset következtében elvesztette édesanyját. Sérelmezte, hogy édesanyja balesetét követően sem a balesetről, sem a kórházba szállítás tényéről, sem pedig a sajnálatos eseményről nem kapott tájékoztatást, annak ellenére, hogy édesanyjánál megtalálták személyes iratait és mobiltelefonját. Miután a panaszos észlelte, hogy édesanyja eltűnt, és nem jelent meg a munkahelyén, a rendőrséghez fordult, ahol hosszas keresgélés után sikerült kideríteni, hogy édesanyja hol van, de sajnos már késő volt. A panaszos sérelmezi az emberi hanyagságot. A Testület felszólította a panaszost arra, hogy panaszát aláírásával erősítse meg, ám ennek nem tett eleget, ezért a Testület elutasította beadványát.

A Testület elutasítja azon beadványt, melyben a panaszos sérelmezi a vele szemben foganatosított rendőri intézkedést. A panaszos beadványában előadta, hogy a rendőrség etikátlanul viselkedett vele és sértették az emberi méltóságát. A jegyző utasítására 6 rendőr jelent meg a panaszos házánál, akik biztonsági intézkedés keretében a pszichiátria zárt osztályára szállították, ahonnan másnap bírósági határozat alapján, „begyógyszerezve” kiengedték, hiszen nem volt alapja a benntartásának. A panaszos ez ellen az intézkedés ellen élt panasszal. A Testület munkatársa tájékoztatta a panaszost, hogy panasza határidőn kívül érkezett, tehát elkésettnek tekinthető. A panaszos ezt megértette és tudomásul vette.

A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez tette át azt a beadványt, melyben a panaszos sérelmezte a vele szemben foganatosított rendőri intézkedést. Elmondása szerint jogsértőnek tartja ami a megelőző évben történt vele. A panaszos bejelentést tett a rendőrségen, arról, hogy lakásában éjszakánként csontvázak vannak, melyeket gyanúja szerint valamelyik szomszédos lakásból vetítenek oda. A rendőrség a kiérkezést követően megállapította, hogy nagy valószínűség szerint az utcáról beszűrődő fényről van szó. A Testület ezen panasszal nem tud érdemben foglalkozni, mivel határidőn kívül történt a panasztétel. A panaszos elmondása szerint a testén lézer okozta égési sérülések találhatóak, melyeket egy a lakáson kívülről érkező sugár okozott. Állítása szerint a lakására kiküldött rendőrök nem jelentek meg, nem tettek eleget kötelezettségüknek, emiatt a panaszos személyesen jelent meg a rendőrségen. A panasztételét itt nem vették komolyan, durva és flegma stílusban beszéltek vele, és pszichiátriai kivizsgálásra vitették el a panaszost. A panaszos sérelmezi az ügyével szemben tanúsított hanyagságot. A Testület kivizsgálta az ügyet, és arra a megállapításra jutott, hogy a rendőri eljárás érintette a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogát, de nem sérült a panaszos ezen joga.

A Testület súlyosan jogsértőnek találja azt az eljárást, melyben a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga sérült. A panaszos panaszában előadta, hogy családi házába betörés történt az ő távollétében. A szomszédok észlelték és jelentették a rendőrség felé. A panaszos lánya hazaérkezésekor sem voltak még kint a rendőrség emberei, ezért ő is bejelentést tett. A telefonhívás során a rendőrség ígéretet tett, hogy kiküldi az embereit 1-2 órán belül, és hivatkozott az aznapi rengeteg bejelentésre. Időközben hazaérkezett a panaszos is, aki észlelte a betörést, és a rendőri jelenlét hiányát. Ekkor újabb telefonos bejelentést tett. A kiérkező rendőrök biztosították a helyszínt és feljegyezték a szomszéd által elmondottakat. A panaszos azt a tájékoztatást kapta, hogy ügyét egy későbbi időpontban tárgyalják, amikor meg is jelent a rendőrségen. A panaszos ekkor panasszal élt az eljárás ellen, ugyanis nem foglalkoztak az ügyével kellő mértékben. A Testület megvizsgálta a panaszt és arra a megállapításra jutott, hogy a rendőrség jelentősen késedelmeskedett az intézkedési kötelezettsége realizálásával, amelyet a telefonos bejelentések által felvetett, bűncselekmény elkövetésére vonatkozó gyanú keletkeztetett a rendőrség oldalán, ezáltal jelentős mértékben, súlyosan sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga. A Testület álláspontja szerint a jogsérelem mértéke eléri azt a szintet, amely indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az országos rendőrfőkapitánynak.

A Testület elutasítja azt a beadványt, amelyben a panaszos a rendőri magatartást sérelmezi. A panaszos panaszában előadta, hogy osztrák rendszámú autójával közlekedett a megengedett sebességkorláton belül, mikor egy másik gépkocsi a STOP tábláját figyelmen kívül hagyva kikanyarodott elé ezzel baleset közeli helyzetet teremtve és kis sebességgel, a forgalmat fenntartó módon közlekedett tovább. A panaszos fényjelzést adott az előtte haladónak sebessége növelése céljából. Ezt követően a gépjármű lelassított és annak vezetője a panaszoshoz ment és német nyelven gyűlöletkeltő kifejezéseket kiabált neki. A panaszos a sértésekre magyar nyelven higgadtan reagált, mire a másik jármű sofőrje magyarul folytatta a kiabálást, és elővett egy igazolványt és feljelentéssel fenyegetőzött. Ezt követően a panaszost felszólította, hogy 50 km/h-val kövesse őt, és nem előzheti meg még akkor sem, ha már elhagyták a várost. A panaszos követte, és mikor a másik jármű sofőrje lekanyarodott előle, a panaszos segítséget kért a rendőrségtől az általa rögzített forgalmi rendszámra hivatkozva. A panaszos a rendőri magatartást sérelmezte. A Testület felszólította a beadványa aláírással történő kiegészítésére, melynek a panaszos nem tett eleget a 15 napos határidőn belül, ezért a Testület az Ügyrendjére és az Rtv-re hivatkozva elutasította a panaszt.

A Testület elutasítja a panaszos beadványát, amelyben a rendőri eljárás elmulasztására tesz panaszt. A panaszos panaszában elmondja, hogy a rendőrséghez fordult magánlaksértés és zaklatás vádjával, majd később feljelentést tett testi sértés és zaklatás bűncselekmények elkövetése miatt. Elmondása szerint a kiérkező rendőrök a zaklatókat nem vonták eljárás alá, mivel 12 alkalommal mindig a zaklatót hallgatták ki, aki hamisan tanúzott, és ezáltal a rendőrök bizalma megingott, elfogultan viselkedtek, mire a panaszoshoz jutottak. A panaszos elmondta, hogy a feljelentett személy nem engedi használni a házát, ezért 12 éves lányával a padláson kénytelen élni, ahol sem áram sem vízellátás nincsen. A panaszos elmondta, hogy a lakásfoglalásról felvételeket tett közzé az interneten, de ennek ellenére sem intézkednek, nem állítanak elő senkit a rendőrök. A Testület felszólította a panaszost, hogy postai úton közöljön egy új aláírt beadványt, ám ennek a panaszos a 15 napos határidőn belül sem tett eleget, ezért a Testület a panaszt elutasította.

A Testület hatáskör hiányában elutasítja a panaszt, melyben a panaszos a rendőri intézkedések elmulasztását sérelmezi. A panaszos elmondása szerint több alkalommal lakásában találta szomszédját, aki engedély nélkül tartózkodott ott. A felszólítások ellenére újra és újra ott találta, ezt követően a panaszos észlelte, hogy pénz és egyéb értéktárgyak tűntek el a lakásából. Bejelentést tett a rendőrségen, ahol panaszával nem foglalkoztak. A panaszos sérelmezi, hogy a rendőrség nem jár el az ügyében és nem vizsgálják ki a bűncselekményt. A Testület a vizsgálatot követően hatáskör hiányában elutasította a panaszos beadványát, mivel a panaszos a büntetőeljárásra vonatkozó szabályok szerint jogorvoslattal élhet, illetve élhetett volna. A Testület eljárásának nincs helye, így ezen kifogás kapcsán a Testület hatáskörének a hiányát állapította meg.