A Testület alapjogot súlyosan sértőnek találta azt a panaszt, melyben a panaszos jogszerűtlennek találta a személye ellen foganatosított rendőri intézkedést, különösen az előállítását és a motorkerékpárján használt P-rendszám jogos használatát. A panaszos P-rendszámú motorkerékpárral közlekedett az intézkedés idején. A rendszám és a motorkerékpár is a panaszos tulajdonát képezték. A közlekedésrendészeti intézkedés során a panaszos elmondta, hogy motorkerékpárja ki van vonva a forgalomból, és csupán a szervizig megy vele. Az adategyeztetés ideje alatt a panaszos az utcán tartózkodott, esős időben, egy pólóban. A panaszos felajánlására, miszerint menjenek a közelben lévő telephelyre, míg sikerül tisztázni a problémát, a rendőrök nemleges választ adtak. Ezt követően a panaszost az előállításról nem tájékoztatták, csak közölték, hogy velük kell fáradnia. Motorkerékpárját nem zárhatta le, a nyílt utcán kellett hagynia, mivel a rendőrök a térfigyelő kamerákra hivatkozva nem tartották szükségesnek. A panaszos szeretett volna felhívni valakit, hogy motorkerékpárját szállítsa el, de ezt az intézkedő rendőrök megtagadták. A panaszost ezután beszállították a rendőrségre, ahol nem megfelelően tájékoztatták és szintén nem megfelelő hangnemet alkalmaztak vele szemben. 4 óra elteltével bocsátották szabadon a panaszost. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a rendőrök oldalán fennállt a panaszossal szembeni intézkedési kötelezettség, kellő jogalap birtokában jártak el, tehát az intézkedés nem sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogát. A Testület továbbiakban megállapította a panaszos személyi szabadsághoz való jogának sérelmét, mivel a rendőrség jogtalan előállítás során járművét hátrahagyva beszállította a rendőrség épületébe. Mivel a panaszos motorkerékpárját őrizet nélkül hagyta a rendőrség, ugyanakkor annak oka jogszerűtlen, megállapítható a panaszos tulajdonhoz való jogának sérelme. A panaszos tisztességes eljáráshoz való joga oly mértékben sérült, hogy korlátozták a mobiltelefon-használatot. A Testület álláspontja szerint a jogsérelem mértéke eléri azt a szintet, amely indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az országos rendőrfőkapitánynak.

Az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez tette át a Testület azt a beadványt, melyben a panaszos kifogásolta a vele szemben foganatosított rendőri eljárást. A panaszos gépjárművével haladt az autópályán, mikor a szolgálatot teljesítő rendőrök intézkedés alá vonták. Járművét félre állították a leállósávra, majd felszólították arra, hogy kövesse őket egy ellenőrzésre alkalmas helyre. A rendőrségi intézkedés oka a panaszos járművéről az autópálya felületére hulló sárdarabok és az első ablakok fóliázottsága volt. A panaszos elsősorban azt sérelmezi, hogy az intézkedést vezető rendőr az egész intézkedés alatt a normális emberi normáktól is, de az intézkedés szabályaitól bizonyosan eltérő módon viselkedett. A gépjármű forgalmi engedélyét a rendőrség bevonta, a későbbiekben felmerülő procedúra esetleges költségeiről a panaszost nem tájékoztatták. A Testület vizsgálta a panaszt, és megállapította, hogy az eljárás során alapjogot sértő intézkedés nem történt, illetve alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg.

A Testület elutasítja azon panaszbeadványt, amelyben a panaszos a vele szemben végrehajtott rendőri intézkedést kifogásolja. Elmondása szerint idézés érkezett a nevére az illetékes rendőri szervtől, melyről a kézhezvétel után bővebb információkat szeretett volna megtudni. Személyes megjelenés helyett levélben kérte a tájékoztatását, amit állítása szerint nem kapott meg. Az idézéseken való megjelenés elmulasztása miatt hivatalos levelet kézbesítettek a panaszos nevére, mely a mulasztás miatti elővezetéséről tájékoztatta. A panaszos személyesen kereste fel az idézés küldőjét. Állítása szerint a rendőr kérdőre vonta kötelezettsége elmulasztása miatt, és tájékoztatta az ellene tett feljelentésről, ugyanakkor betekintést nem biztosított a panaszosnak. Ezt követően a panaszos elhagyta az irodát, és a folyosóra ment. A rendőr követte és felszólította a távozásra, agresszív viselkedés kíséretében. A panaszost megszorongatta, megrángatta és háromszor –egyszer erősen, kétszer gyengébben- meglökte. Miután a panaszos elhagyta az épületet, értesítette párját a történtekről, aki a helyszínre érkezett, és kérdőre vonta a jelen levő rendőröket. A panaszos feljelentést tett az agresszív rendőri fellépés ellen. A Testület a beérkező panaszt kivizsgálta, büntetőeljárást nem folytathat és nem vizsgálhat felül, tehát hatáskör hiányában nincs lehetősége a panasz érdemi vizsgálatára. A testület a panaszt érdemi vizsgálat hiányában elutasította.

A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez tette át azt a beadványt, amelyben a panaszos a Testület véleményét kérte ki az ellene foganatosított rendőri intézkedés jogszerűségéről. A panaszos ügyintézés céljából szeretett volna bejutni, egy a nyilvános demonstráció területén elhelyezkedő bankfiókba, amelyet addig ismeretlen okból zárva talált. A panaszos érvényes bankkártyája segítségével kinyitotta az ATM automatához vezető ajtót és bement, több civil és egyenruhás személy kíséretében. Ezt követően a helységben a rendőrség egy tagja a panaszosról és a bent tartózkodó személyekről videofelvételt készített, előzetes hozzájárulás hiányában, továbbá a bankfiókon kívül kamerával ellátott tehergépkocsi várakozott, amelyen nem volt feltűntetve h melyik rendőri szerv használja. A panaszos elmondta, hogy ellene egyébként rendőrségi intézkedés nem történt, ugyanakkor a videofelvétel készítését pedig információs önrendelkezési jogának és a személyes adatai védelméhez fűződő jogának súlyos megsértéseként értékeli. A Testület álláspontja szerint a rendőrök jogszerűen – a meghatározott előírásoknak megfelelően- készítettek videofelvételt a panaszosról, ebből kifolyólag nem sérült a panaszos személyes adatokhoz fűződő alapvető joga.

Alapjogsérelem hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben egy sajtómunkatárs (akin sajtóképviseletet igazoló kitűző / mellény nem volt) azt sérelmezte, hogy egy kilakoltatási ügyben, amelynek során kamerázott, igazoltatták és előállították. A Testület megállapította, hogy a rendőrség bírósági végrehajtási eljárásban közreműködött, amikor a kérte a jelenlevőket – így a panaszost is –, hogy hagyják el a helyszínt. Mivel a panaszos a felszólításnak nem tett eleget, igazoltatása jogszerű volt. Annak során a körözési rendszerből kiderült, hogy egy büntetőügyben elfogását rendelték el. Az elfogatóparancs mint kötelező előállítási ok megalapozta a panaszos személyi szabadsághoz való jogának korlátozását.

Alapjogot sértő intézkedés hiányában a Testület – mivel a panaszos az áttétel ellen előzetesen bejelentette tiltakozását – az eljárás megszüntetéséről döntött abban a panaszügyben, amelyben a rendőri intézkedés alapja az volt, hogy telefonos bejelentés érkezett a rendőrségre, miszerint egy gyermeket (a II. r. panaszost, az I. r. panaszos lányát) bántalmazzák. A Testület megállapítása szerint a rendőrök a helyszínen megfelelően eleget tettek intézkedési és segítségnyújtási kötelezettségüknek (a gyermek orvosi vizsgálatát rendelték el, a jelenlevőket – beleértve a gyermeket is – meghallgatták, a gyermeket ideiglenesen elhelyezték.

 

Alapjogsérelem hiányában, illetve alapjogsérelem megállapíthatóságának hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben az I. r. panaszos, az apa előállítása mellett azt sérelmezte, hogy a rendőrök testi kényszert, bilincset és vegyi eszközt alkalmaztak vele szemben – és a vegyi eszköz alkalmazásának a II. r. panaszos, az I. r. panaszos öt éves gyermeke is elszenvedője lett. A Testület megállapítása szerint a falunapon garázda magatartást tanúsító I. r. panaszost jogszerűen állították elő a rendőrök, ugyanakkor a kényszerítő eszközök alkalmazásának jogszerűsége tekintetében, az egymásnak ellentmondó bizonyítékok miatt alapjogsérelem nem volt megállapítható. A bizonyítékok elégtelensége miatt úgyszintén nem volt megállapítható alapjogi sérelem azon panaszrészek viszonylatában, miszerint a panaszos a származása miatti bánásmódot és részrehajló intézkedést sérelmezte.

 

Alapjogsérelem hiányában, illetve alapjogsérelem megállapíthatóságának hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos a közlekedésrendészeti intézkedés alá vonásának jogszerűségét, a rendőrök azonosításra vonatkozó kötelezettségének és az intézkedés célja közlésének elmulasztását sérelmezte. A Testület megállapítása szerint a panaszost a rendőrök jogszerűen vonták intézkedés alá, ugyanakkor az egymásnak ellentmondó bizonyítékok miatt az azonosítás és az intézkedés céljának közlése megtörténte tekintetében nem tudott állást foglalni. Ezért az első panaszrész tekintetében a tisztességes eljáráshoz való jog nem sérült, míg az utóbbi két panaszrész vonatkozásában ezen alapjog sérelme nem volt megállapítható.

A Testület a tisztességes eljáráshoz való jog súlyos sérelmét állapította meg abban a panaszügyben, amikor a panaszossal, mint az ingatlan egyik tulajdonosával és élettársával szemben – az ingatlan másik tulajdonosának bejelentése alapján – a rendőrök jogszabályi felhatalmazás nélkül, az intézkedési kötelezettségük kereteit túllépve intézkedtek. A rendőrök számára csak egy jogerős (ingatlan kiürítése iránti kérelemnek helyt adó) bírósági ítélet állt rendelkezésre, ennek ellenére felszólították a panaszosokat, hogy hagyják el az ingatlant, holott végrehajtás nem volt elrendelve az ügyben. A rendőrök mulasztást követtek el azáltal, hogy a tényállást nem derítették fel kellően a végrehajtás kérdésben, továbbá nem adták meg a szükséges jogi tájékoztatást a feleknek a tekintetben, hogy az ügy eldöntésére nekik nincs hatáskörük, és a jogaiknak mely fórum előtt szerezhetnek érvényt (az elsőfokú bíróság előtt kell az ítélet végrehajtását kezdeményezni, illetve a végrehajtás foganatosítása a bírósági végrehajtó feladata), mivel a rendőrség csak az elrendelt végrehajtási eljárási cselekmények biztosításában vehet részt. A Testület ezen ügy kapcsán is felhívta a rendőrség figyelmét arra, hogy az utóbbi időben elszaporodó bérleti (lakáshasználati) jogviták esetén, amikor a felek rendőri segítséget kérnek, szükséges lenne a járőrszolgálatot ellátó rendőrök számára egy módszertani útmutató kidolgozása az ilyen helyzetek kezelése tekintetében. Egyben megfogalmazta, hogy – az állampolgároknak a későbbi jogérvényesítésüket megkönnyítendő – célszerű lenne az ilyen jellegű jogvitáknál a helyszínen tapasztalt tények valamilyen dokumentálása, amit az érintettek utóbb kikérhetnek a rendőrségtől.  

 

A Testület a személyi szabadsághoz való jog súlyos sérelmét állapította meg abban a panaszügyben, amikor a panaszost a bíróságról előállították. A bíróság épületében elkövetett állítólagos jogellenes cselekmények elkövetésére vonatkozó bejelentések miatt a rendőrség intézkedési kötelezettsége fennállt, a tettenérést követő előállítás jogszerűen történt, azonban a személyi szabadság korlátozásának időtartama azonban aránytalanul hosszú volt, öt órán keresztül nem történt a panaszos személyét érintő eljárási cselekmény. A Testület ugyanakkor a rendőrök szolgálati fellépésének módja, a rendőri hangnem és az ivási lehetőség biztosítása tekintetében az ellentmondó bizonyítékok miatt alapjogi sérelem nem volt megállapítható.