A panaszosnak rendőri bántalmazás, előállítás és kényszerítő eszköz alkalmazása miatt előterjesztett panaszát a Testület elutasította, mivel azt elektronikus úton terjesztette elő, és a Testület felhívása ellenére aláírásával ellátva, határidőre nem erősítette meg.

Alapjogsérelem hiányában, illetve alapjogsérelem megállapíthatóságának hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszosok azt sérelmezték, hogy egyikük rokonának szabálysértési őrizetbe vétele során a rokonnál maradtak az egyik panaszos személyes iratai is, és ahhoz napokig nem jutott hozzá – sem amikor a rokont a bíróság előtt meghallgatták, sem pedig később, a rendőrkapitányság épületében, amikor oda bementek érdeklődni. A Testület megállapítása szerint a rendőrség jogszerűen járt el akkor, amikor tájékoztatták a panaszost, hogy a szabálysértési eljárás miatt lefoglalt tárgyakat (amelyek között a panaszos iratai is voltak) a bíróságon átadni nem tudják, de azokat a rendőrkapitányságon át tudja venni, illetve azoknak a mielőbbi visszaszolgáltatásáról gondoskodott. A panaszbeadvány azon része tekintetében, hogy a rendőrség épületében az ügyeletes hogyan beszélt a panaszosokkal, az ellentmondó bizonyítékok miatt, a panaszosok emberi méltósághoz való jogának sérelme nem volt megállapítható.

A Testület a panaszos által a rendőrségen előterjesztett panaszt a döntése alapján áttette az intézkedést foganatosító rendőrkapitányság vezetőjéhez, mert álláspontja szerint a vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedés nem történt, valamint alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg. A Testület a lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a rendőrök kellő jogalap birtokában vonták intézkedés alá a panaszost. A panaszos igazoltatása jogszerű volt, így erre tekintettel a személyes adatok védelméhez fűződő joga nem sérült. A panaszos törvényes képviselője sérelmezte, hogy a rendőrök magánlakásban intézkedtek, ám a két fél álláspontja között fennálló ellentmondásra tekintettel a Testület álláspontja szerint a magánlakás sértetlenségéhez való jog sérelme nem megállapítható. A panaszos sérelmezte, hogy a rendőrök nem mutatkoztak be az intézkedés elején, amely kifogás kapcsán a Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható tekintettel arra, hogy a panaszos és a rendőrség is egymásnak ellentmondó tartalmú tájékoztatást bocsátott a Testület rendelkezésére, amelyet nem tudott feloldani a rendelkezésére álló korlátozott számú bizonyítási eszköze miatt. A rendőrök által kifogásolt hangnem tekintetében a Testület nem tudta feloldani a panaszos és a rendőrség állítása között feszülő ellentmondást, így erre tekintettel úgy határozott, hogy a hangnem vonatkozásában a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható. A panaszos sérelmezte, hogy nem tájékoztatták megfelelően arról, hogy mit ír alá, amely kifogás kapcsán a Testület úgy foglalt állást, hogy tekintettel arra, hogy a rendőrség és a panaszos a tájékoztatás megtörténte kapcsán egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tett, amely ellentmondást a Testület nem tudott feloldani, így emiatt a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem megállapítható.

A Testület a panaszos által beterjesztett panaszát megszünteti – figyelemmel a panaszosnak az áttétel ellen előzetesen bejelentett tiltakozására –, mert a vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg. A panaszos beadványában kifogásolta a rendőri intézkedés során azt, hogy kifejezett kérése ellenére nem végeztek véralkohol-vizsgálatot, a zsarolás miatti feljelentését nem vették fel időben, és nem adták ki a szabálysértési eljárásban keletkezett iratokat elektronikus adathordozón és maga a rendőri intézkedés miatt elfogultság miatt nem volt szakszerű és jogszerű. Elmondása szerint volt egy koccanásos közúti balesete. A helyszínen megállapodtak a másik sofőrrel, hogy a csekély anyagi kár okozása miatt nem hívnak ki a helyszínre rendőrt, de a panaszos vállalta, hogy alkatrésszel segíti a motorost, illetve mentőt is hív, ha szükséges. Később a motoros megjelent egy fiatalemberrel, akiről kiderült, hogy a rendőrség állományába tartozik és a balesetben érintett személy rokona, aki a javításon kívül pénzt is követelt panaszostól a károk helyreállítására. Mivel a panaszos közölte, hogy az alkatrészeken túl egy fillért sem fizet, amelyre a férfi közölte, hogy akkor feljelenti, amelyre a panaszos is közölte, hogy ő is feljelentést tesz a rendőrségen. Ezután ment be a rendőrkapitányságra, ahol a helyszínen nem végeztek véralkohol vizsgálatot és a feljelentését sem vették fel időben.

A Testület állásfoglalását áttette az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetőjéhez, mert álláspontja szerint, vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, valamint alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg. A Testület, az általa lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a telefonos bejelentés a rendőrség oldalán intézkedési kötelezettséget keletkeztetett. A panaszos előállítása kapcsán nem sérült a személyes szabadsághoz fűződő joga, hiszen a rendőrség kellő jogszabályi felhatalmazás alapján, az arányosság elvének figyelemben tartásával foganatosította az intézkedést. A panaszos hozzátartozójának értesítése kapcsán a Testület megítélése szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga, hiszen a rendőrség kiértesítette a feleségét.

A Testület a panaszos által beterjesztett panaszát megszünteti – figyelemmel a panaszosnak az áttétel ellen előzetesen bejelentett tiltakozására –, mert a vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg. A panaszos beadványában kifogásolta a rendőri intézkedés során azt, hogy kifejezett kérése ellenére nem végeztek véralkohol-vizsgálatot, a zsarolás miatti feljelentését nem vették fel időben, és nem adták ki a szabálysértési eljárásban keletkezett iratokat elektronikus adathordozón és maga a rendőri intézkedés miatt elfogultság miatt nem volt szakszerű és jogszerű. Elmondása szerint volt egy koccanásos közúti balesete. A helyszínen megállapodtak a másik sofőrrel, hogy a csekély anyagi kár okozása miatt nem hívnak ki a helyszínre rendőrt, de a panaszos vállalta, hogy alkatrésszel segíti a motorost, illetve mentőt is hív, ha szükséges. Később a motoros megjelent egy fiatalemberrel, akiről kiderült, hogy a rendőrség állományába tartozik és a balesetben érintett személy rokona, aki a javításon kívül pénzt is követelt panaszostól a károk helyreállítására. Mivel a panaszos közölte, hogy az alkatrészeken túl egy fillért sem fizet, amelyre a férfi közölte, hogy akkor feljelenti, amelyre a panaszos is közölte, hogy ő is feljelentést tesz a rendőrségen. Ezután ment be a rendőrkapitányságra, ahol a helyszínen nem végeztek véralkohol vizsgálatot és a feljelentését sem vették fel időben.

A Testület a panaszos által a Panaszirodán személyesen beterjesztett panaszát áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez. A Testület megállapította, hogy a vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, valamint alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg.
A panaszos beadványában elmondta, hogy a ruhákból felismerte, hogy a lánya és az élettársa lehetett, aki feltörte az ingatlant. A panaszos kérte, hogy a rendőrség vegyen fel jegyzőkönyvet, de ez nem történt meg, mert a panaszos lánya be van jelentkezve az ingatlanba, az élettársa pedig valószínűleg az ő jogán lehet ott. Egy másik alkalommal a panaszosról letépték az ékszereket, az élettárs eltörte a kezét, a lánya pedig a haját tépte. A volt férje megpróbált segíteni rajta, de nem bírt a támadókkal. A rendőröket a panaszos értesítette, akik a helyszínen meghallgatták mindkét felet.
A panaszos távoltartást akart kérni a Rendőrkapitányságon az előző napi incidensek miatt, de a rendőrségen közölték a panaszossal, hogy az élettárs ellen nem tud távoltartást adni. A panaszos elsősorban azt sérelmezi, hogy nem intézkedtek a rendőrök, így őket mulasztás terheli, valamint azt, hogy a rendőrök nem foglalkoztak az ügyével és vele.

A Testület a panaszos törvényes képviselője útján írásban beterjesztett beadványát a Készenléti Rendőrséghez tette át. A Testület megállapította, hogy az ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor. A panaszos édesanyjával a bankból jött ki, amikor a banktól kb. 5-10 méterre egy demonstráló tömegben intézkedő rendőrök könyökkel mellbe vágták. Az ütéstől a helyszínen megszédült és sírva panaszkodott édesanyjának, hogy nem érzi a bal karját. A panaszos édesanyja ekkor szólt az egyik ott lévő rendőrnek, hogy a panaszos rosszul van. A rendőr a helyszínre mentőt hívott. A mentőorvos megvizsgálta a panaszost és úgy nyilatkozott a panaszos sérüléseiről, hogy a kulcscsont alatti ideg ütődött meg, amely pár percig erősen fáj, de pihentetésen kívül semmilyen orvosi ellátást nem igényel a panaszos. A rendőri vizsgálat megállapította, hogy a panaszos és édesanyja együtt vett részt a demonstráción, ezt a tényt az anya a rendőrrel szóban, személyesen is közölte még a helyszínen, illetve zászlóval sétáltak. Az intézkedést követően azt is elmondta, hogy továbbindulnak a fiával a tömeg után, hiszen ismételten csatlakozni kívánnak a demonstrálókhoz. A helyszínen a rendőrök felhívták a panasztétel lehetőségére, de az édesanya nem kívánt panaszt tenni.

A Testület a panaszos postai úton beadott beadványát az országos rendőrfőkapitánynak tette át, melyben a panaszos azt sérelmezte, hogy a rendőrség vele szemben kényszerítő eszközt, bilincset (három bilincs is volt a kezén) használt, pedig az előállítás során nem tanúsított ellenállást. Bevitték a Rendőrkapitányságra, ahol az előállítást követően írásbeli tájékoztatást kapott a panasztételi lehetőségéről, jogairól, kötelességeiről, amelynek tudomásul vételét aláírásával hitelesítette. Később kiderült, hogy az eredetileg előállítandó személlyel neve egy betű eltéréssel megegyezik, első hallásra egybecseng. A két személy előélete, a nevükhöz hasonlóan, szintén nagy azonosságot mutat. A Testület az általa lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a rendőrségi intézkedés elején fennállt a panaszossal szemben a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó minimális gyanú, amely a rendőrség oldalán intézkedési kötelezettséget teremtett. Ezt fokozta, hogy az fegyveresen, nyereségvágyból elkövetett emberölésre vonatkozott. Így ennek kapcsán a panaszos előállítása jogszerű és arányos volt addig a pillanatig, amíg nem gyengült, majd szűnt meg a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó gyanú, így az előállítás időtartama kapcsán a Testület a panaszos személyes szabadsághoz való jogának a sérelmét állapította meg. A panaszossal szemben alkalmazott testi kényszer tekintetében a Testület vizsgálta a panaszos gépjárműből történő kiemelését, amely kapcsán az eltérő tényelőadások miatt a panaszos testi integritáshoz való alapvető jogának a sérelme nem megállapítható. Emellett a Testület vizsgálta a panaszos ellenállásával szemben foganatosított testi kényszert, amely kapcsán szintén ugyanazon okból ugyanazon eredményre jutott, így nem megállapítható a panaszos testi integritáshoz való alapvető jogának a sérelme az ellenállása miatt, vele szemben végrehajtott testi kényszer tekintetében. A bilincs alkalmazását és a bilincselés módozatát a Testület szükségtelennek, aránytalannak és jogszerűtlennek találta, így a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelmét állapította meg. A panaszos előállítás okáról történő tájékoztatása kapcsán álláspontja szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A panaszos kifogásolta, hogy rá fegyvert fogtak, amely tekintetében a panaszos a panaszos élethez, testi épséghez való jogának a sérelmét állapította meg, hiszen vele szemben jogszerűtlen, indokolatlan, szükségtelen és aránytalan volt a lőfegyverhasználat. A fokozott, halmozottan jelen lévő alapjogi sérelem jellegére tekintettel a Testület minden tekintetében indokoltnak tartotta, hogy jelezze a rendőrség irányába, hogy egy tévedés, információban bekövetkező hiba önmagában nem tesz jogellenessé cselekményeket, hanem az, hogy az adott helyzetben nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy az ilyen súlyos jogkorlátozással járó intézkedéseket kellő információ birtokában megalapozzák. Ez az, ami a jogsérelmeket jelen esetben okozta.

A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez tette át azt a beadványt, amelyben a panaszos a Testület véleményét kérte ki az ellene foganatosított rendőri intézkedés jogszerűségéről. A panaszos ügyintézés céljából szeretett volna bejutni, egy a nyilvános demonstráció területén elhelyezkedő bankfiókba, amelyet addig ismeretlen okból zárva talált. A panaszos érvényes bankkártyája segítségével kinyitotta az ATM automatához vezető ajtót és bement, több civil és egyenruhás személy kíséretében. Ezt követően a helységben a rendőrség egy tagja a panaszosról és a bent tartózkodó személyekről videofelvételt készített, előzetes hozzájárulás hiányában, továbbá a bankfiókon kívül kamerával ellátott tehergépkocsi várakozott, amelyen nem volt feltűntetve h melyik rendőri szerv használja. A panaszos elmondta, hogy ellene egyébként rendőrségi intézkedés nem történt, ugyanakkor a videofelvétel készítését pedig információs önrendelkezési jogának és a személyes adatai védelméhez fűződő jogának súlyos megsértéseként értékeli. A Testület álláspontja szerint a rendőrök jogszerűen – a meghatározott előírásoknak megfelelően- készítettek videofelvételt a panaszosról, ebből kifolyólag nem sérült a panaszos személyes adatokhoz fűződő alapvető joga.