A Testület a lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok és a korlátozott bizonyítási eszközeire tekintettel nem tudta feloldani a panaszosi és a rendőrségi állítás között feszülő ellentmondást, így erre tekintettel a rendőrség intézkedési kötelezettsége kapcsán a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható. A Testület a panaszt átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.

 

A Testület a Nyomozó Főügyészség által megküldött beadványt elutasítja, mert a Testület felhívása ellenére a panaszos nem nyilatkozott határidőben arról, hogy kéri a Testület eljárásának lefolytatását. A panaszos vonaton kalauzként teljesített szolgálatot, amikor jelentették neki, hogy az egyik utast kirabolták, mivel felelősséggel tartozik az utasokért, valamint a vonaton történtekért, ezért a panaszos ezt követően odament az utashoz, akit a hordár elmondása szerint kiraboltak. Az utas angolul beszélt, ezért egy másik utas segített a „tolmácsolásban”. A már ott álló intézkedő rendőr a panaszos véleménye szerint az intézkedése során vele szemben megalázó módon viselkedett, gyanúsítottként kezelte őt az utasok előtt, és tényként fogadta el a sértett által egyébként feltételes módban előadottakat. A panaszost ez kifejezetten azért háborítja fel, mert az egész az utasok előtt történt és ez akár az állásásba is kerülhetett volna.

A Testület a panaszos elektronikus úton benyújtott beadványát elutasítja, mert a Testület megállapítja, hogy a panasz határidőn túl van. A Testület elnöke e-mailjében tájékoztatta a panaszost arról, hogy a panasza (jelen formájára tekintettel) elkésettnek minősül, így a Testület érdemi eljárást nem tud lefolytatni az alapján. Amennyiben panaszos az elkésettséget kimenti, bocsássa a Testület rendelkezésére a rendőri intézkedés során keletkezett jegyzőkönyveket, iratokat és részletesen írja le, hogy az intézkedés során mi történt és mit sérelmez.
A panaszos ezt követően sem terjesztett elő olyan beadványt, amiben a késedelmét hitelt érdemlően igazolta volna, ezért a testület elutasítja beadványát.

A Testület a panaszos elektronikus úton benyújtott beadványát elutasítja, mert a Testület felhívása ellenére a panaszos a beadványát aláírásával nem erősítette meg. A panaszos beadványában kifogásolta, hogy gépjármű-ellenőrzés foganatosítása során a megfújatott szonda nem volt steril, ezért a panaszos a vizsgálatot megtagadta, mire az intézkedő rendőrnő felvetette a panaszos előállítását vérvételre. A panaszos ezután kérte a rendőrök szolgálati számát, azonosítóját, hogy panaszt tehessen a rendőrök ellen. A rendőrök megtagadták az azonosító megadását és a panaszost elengedték.

A Testület a panaszos írásban tett panaszbeadványát – hatáskör hiányában – elutasítja, tekintettel arra, hogy a panaszos rendőrségnél előterjesztett azonos tartalmú beadványa alapján már jogerős döntés született, mely ellen panaszos nem fellebbezett.
A panaszos beadványában kifogásolta, hogy rutin gépkocsi ellenőrzés során, a gépkocsi átkutatása közben találták meg a kocsi csomagterében, a saját dobozában elzárt, kitárazott gázriasztó és egyéb lőszer nélkül tárolt használhatatlan/törött gázriasztó pisztolyt. Az eljárás befejeztével külön kérésre sem adtak a rendőrök semmilyen dokumentumot, amivel elismerik a történeteket, illetve azt, hogy lefoglaltak valamit, nevüket nem voltak hajlandók megadni, illetve panaszjogukról sem tájékoztatták a panaszost.

A Testület a panaszos által, postai úton előterjesztett panaszt döntésével áttette a rendőri intézkedést foganatosító rendőrkapitányság vezetőjéhez, mert álláspontja szerint a vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, valamint alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg. A Testület a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy nem sérült a panaszos személyes szabadsághoz joga az elővezetés foganatosítása és az emiatt a kapitányságon eltöltött időtartam miatt. A panaszos további sérelme kapcsán, amely szerint őt nem tájékoztatták megfelelően az elővezetésről, a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga.

A Testület súlyos alapjogsérelemre tekintettel állásfoglalását megküldte az országos rendőrfőkapitánynak. A Testület az általa lefolytatott vizsgálatban a panaszossal szemben kezdeményezett közlekedésrendészeti intézkedést jogszerűnek találta, hiszen azt kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában foganatosította a rendőrség. A panaszos előállítása kapcsán a Testület álláspontja szerint az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja kellő jogszabályi alapot biztosított az előállítás foganatosítására, de az előállítás ideje kapcsán, így annak arányossága vonatkozásában a Testület megítélése szerint sérült a panaszos személyes szabadsághoz való joga, hiszen az az előállítás céljához képest aránytalanul és így szükségtelenül, indokolatlanul hosszú volt. A rendőrök által használt hangnem tekintetében a panaszosi és a rendőri állítás között feszülő ellentmondás miatt, amelyet a Testület a rendelkezésére álló bizonyítási eszközök korlátozott száma miatt nem tudott feloldani a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható. Tekintette arra, hogy a rendőrség ígérete ellenére nem mentette ki magát az ügyeletben lévő rendőr által használt hangnem tekintetében, így a Testület a panaszosi állítást fogadta el tényállásszerűnek, így ebből kiindulva a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelmét állapította meg. A panaszos tájékoztatása kapcsán pedig a Testület szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga.

A Testület a panaszos szóban előterjesztett panaszát az intézkedést foganatosító rendőrkapitánysághoz tette át. A Testület megállapította, hogy az ügyben nem történt részrehajlás. A panaszos a szomszéd autószerelő figyelmét többször is felhívta, hogy ne bőgesse a motorokat az udvarban, erre a szomszéd fenyegetően lépett fel, a panaszos felszerelt mozgásérzékelőket is az udvarában, ezt is zokon vette a szomszéd. Az említett napon a szomszéd a panaszos lakása előtt várta az élettársával és barátjával, a panaszos zsebéből szomszédjának élettársa vette ki a bicskát. Miután a bicskát kivették, még egy ütést mértek rá, amelytől rövid időre eszméletét is elveszítette. Ezután a szomszéd társasága kijelentette, hogy a panaszos a bicskájával rájuk támadt, és azzal fenyegették meg a panaszost, hogy értesítették a rendőrséget. A panaszos szerint a rendőrök részrehajló módon viselkedtek, mert meg sem hallgatták, vele nem foglalkoztak, csak a panaszosnál található bicska érdekelte őket. A panaszos nem tudta, hogy ez a pengehosszúság már tilalmazott, közterületen való birtoklása jogszabályba ütközik, így az átvételi jegyzőkönyv tanúsága szerint a helyszínen elvették a panaszostól. A panaszos azt is elmondta, hogy nem értette pontosan mit mondanak a rendőrök, mert kiesett a hallókészüléke, amikor a szomszédok lefogták.

Elutasításról szóló állásfoglalás, mivel az elektronikusan benyújtott panaszbeadványt a panaszos a Testület felhívása ellenére aláírásával nem erősítette meg, így a panasz nem felelt meg az Rtv.-ben és a Testület Ügyrendjében meghatározott feltételeknek.

A panaszos képviseletében édesanyja terjesztett elő beadványt, amelyet az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK) Ellenőrzési Szolgálat Központi Panaszirodája továbbított a Testület felé. A panaszos képviselője a nagykorú fiával szemben C. városban foganatosított rendőri intézkedés miatt tett panaszt, és a Megyei Rendőr-főkapitányság részére megküldött beadványában kérte, hogy az ügyet a Testület vizsgálja ki. A képviselő a beadványban előadta, hogy panaszt szeretett volna benyújtani a C. városi rendőrkapitányságon a nagyobbik fiával szemben kiszabott helyszíni bírság miatt. A panaszost azért sújtották bírsággal, mert nem volt nála személyi igazolvány. A képviselő előadta, hogy fiával ott volt testvére is, aki igazolta, hogy ki ő, ráadásul iratai is nála voltak, de ezt a rendőrök nem fogadták el. A képviselő ezen túlmenően sérelmezte, hogy a rendőr ahelyett, hogy a panaszost hazavitte volna az igazolvány bemutatása végett, előállítása mellett döntött. A képviselő egyúttal értetlenségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ha a rendőr a panaszost előállította, akkor miért szabott ki helyszíni bírságot, és egyúttal a 50 000 forintos bírság összegét is sérelmezte. A képviselő előadása szerint 15 órától 18 óráig várakozott a rendőrkapitányságon fia ügyében, hogy valaki meghallgassa. Elmondása szerint egy rendőr felszaladt a papírral az emeletre, majd 10 perc eltelte után lejött, és csak annyit közölt vele, hogy „örüljön, hogy csak ennyi büntetést szabtak ki a gyerekre”. A képviselő álláspontja szerint fiát a rendőrök a korábbi közlekedésrendészeti ügyek (gépjárművezetés, motorozás) miatt nagyon jól ismerik, és véleménye szerint a büntetést valójában nem is a személyi igazolvány hiánya miatt szabták ki. A Testület hatáskörének hiányát állapította meg a panaszos helyszíni bírsághoz kapcsolódó sérelmei tekintetében. A Testület ugyanakkor megállapította, hogy a panaszos igazoltatását a rendőrök megfelelő jogalap nélkül hajtották végre, ezért az igazoltatás a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő jogának csekély súlyú sérelmét okozta. A panaszos tisztességes és részrehajlásmentes eljáráshoz való jogának sérelme az intézkedéssel összefüggésben nem volt megállapítható. A Testület a panaszos előállítását jogszerűnek találta, ezért megállapította, hogy az intézkedés a panaszos személyes szabadsághoz való jogát nem sértette. A Testület végül meggyőződött róla, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga a tájékoztatással összefüggésben nem szenvedett sérelmet, azt ugyanakkor nem tudta feltárni, hogy a panaszkezeléssel összefüggésben sérült-e a panaszos jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való joga. Mindezekre tekintettel a Testület a panaszt az Rtv. 93. §. /2/ bekezdése alapján átette az intézkedést foganatosító szervek vezetőihez.