Elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a panaszos a beadványát aláírásával nem erősítette meg.

Elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a Testületnek az elbírálásra nem volt hatásköre.

Hatáskör hiányában utasította el a Testület a panaszos beadványát, aki egy vele szemben kiszabott helyszíni bírság jogszerűségét és indokoltságát vitatta. A panaszos magával a rendőri intézkedéssel szemben nem fogalmazott meg észrevételeket, kizárólag annak eredményét nehezményezte, illetve előadta, hogy a helyszíni bírságról kiállított nyomtatvány olvashatatlan volt – mivel azonban a helyszíni bírságot törölték, az intézkedésnek nem volt olyan eleme, melyet a Testület vizsgálhatott volna.

 

A panaszost egy véleménye szerint szabályszerűtlenül kézbesített idézés miatt akarták előállítani, kihallgatásán pedig egy nyomozó udvariatlan hangnemet használt vele szemben. Mivel a panaszos beadványát felszólítás ellenére sem erősítette meg aláírásával, a Testület a beadvány elutasítása mellett döntött.

A panaszos beadványának visszavonására tekintettel a Testület az eljárás megszüntetéséről döntött egy ügyben, melynek előterjesztőjét a rendőrök egy szabálysértési bírságcsekk be nem fizetése miatt hozták kellemetlen helyzetbe. Mivel a panaszostól az intézkedő rendőrök felettese bocsánatot kért, a panaszos megfelelő elégtételt kapott az őt ért sérelmekért, ezért a beadványt visszavonta.

Alapjogot csekély fokban sértő intézkedést észlelt a Testület, ezért a beadvány áttétele mellett döntött a következő ügyben. A panaszos gépjárművével közlekedett, amikor vele szemben egy rendőr közlekedésrendészeti intézkedést foganatosított. A beadvány szerint az intézkedés célját a rendőr nem közölte, mindössze annyit mondott, hogy választhat: vagy a helyszínen elismeri, hogy a biztonsági öve nem volt bekötve, vagy feljelenti őt a természetvédelmi szabályok megsértése miatt, mert úgy látta, hogy kidobott egy csikket a gépjármű ablakán. A panaszos a szabályszegést nem ismerte el. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény szerinti jogsértés észleléséről szóló jegyzőkönyv indigós másolata elcsúszott, így a panaszos részére kiadott másolaton az szerepelt, hogy a panaszos úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy szervezetében szeszesital fogyasztásából származó alkohol volt. A Testület a közlekedésrendészeti intézkedés és az igazoltatás jogalapját megfelelőnek találta, így megállapította, hogy ezzel összefüggésben a panaszos tisztességes eljáráshoz és személyes adatainak védelméhez fűződő joga sérelmet nem szenvedett. Az intézkedés indokával kapcsolatban közölt tájékoztatás vonatkozásában a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem volt megállapítható. A Testület végül a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának csekély fokú sérelmét állapította meg amiatt, hogy az intézkedő rendőr a szabálysértési nyomtatvány másolatának a helyszínen általa is észlelt hibáját elmulasztotta kijavítani.

Az intézkedő rendőri szervhez tette át a Testület azt a panaszbeadványt, melynek előterjesztője azt sérelmezte, hogy őt évek óta, folyamatosan igazoltatják, naponta akár több alkalommal is. A Testület a panaszos egyik konkrét igazoltatását vizsgálta, melyet jogszerűnek talált, ezért kimondta, hogy a panaszos személyes adatainak védelméhez fűződő alapvető joga nem szenvedett sérelmet. A konkrét intézkedés kapcsán a szolgálati fellépés szabályainak betartásával összefüggésben a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem volt megállapítható, illetve szintén nem volt megállapítható, hogy a panaszos megfelelő tájékoztatást kapott-e jogorvoslati lehetőségeiről. Az igazoltatások folyamatát tekintve a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt tisztázható, hogy a panaszost pontosan hány alkalommal igazoltatták, és alkalmas bizonyíték hiányában azt sem lehetett feltárni, hogy a konkrét esetben milyen indokkal igazoltatták, és megalázták-e a rendőrök viselkedésükkel, az emberi méltósághoz való jog sérelme, valamint a részrehajlás Rtv. 13. §-ában foglalt tilalmának megsértése és ezáltal a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme sem volt megállapítható.

Áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszosok – többek között – azt kifogásolták, hogy behívták őket a rendőrségre, majd ennek az okát nem közölték, a rendőr sértő hangnemben beszélt velük. Az előadások közötti ellentmondás feloldhatatlansága miatt a Testület úgy foglalt állást, hogy az I. r. panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem megállapítható a mobiltelefon használatának korlátozására és a tájékoztatás elmaradására vonatkozó kifogás kapcsán, illetve az emberi méltósághoz való sérelme sem volt megállapítható a hangnemre vonatkozó kifogás kapcsán. A II. r. panaszos vonatkozásában előterjesztett egészségügyi szükségletekkel kapcsolatos kifogás kapcsán a Testület megállapította, hogy nem sérült a II. r. panaszos emberi méltósághoz való jogából levezetett testi épséghez való joga.

A Testület súlyosan alapjogsértéstőnek talált egy intézkedést, melyre azért került sor, mert a panaszos több társával éppen kukoricacímert lopott. A panaszost és társait állításuk szerint a rendőri tettenérést követően mintegy 2-2,5 órán keresztül hasaltatták a tűző napon, mielőtt előállításukat megkezdték volna. A jogi képviselő – többek között– kifogásolta az intézkedés hosszát, arányosságát, a szolgálati fellépés módját, a kényszerítő eszközök használatát, az embertelen és megalázó bánásmódot. A Testület álláspontja szerint tehát a panaszos előállítására megfelelő jogalap birtokában az arányosság követelményének betartásával került sor, így ezáltal nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. A Testület megítélése szerint az intézkedő rendőrök az arányosság követelményét nem vették figyelembe, amikor a testi kényszer, mint enyhébb kényszerítő eszköz alkalmazása helyett a panaszos bilincselése mellett döntöttek, ezért a Testület megállapította az emberi méltóság megsértését, különös tekintettel arra, hogy hátra helyzetben bilincselték a panaszost. A kényszerítő eszközt megelőző figyelmeztetés elhangzásával, valamint a rendőrkapitányság épületében történő bilincseléssel kapcsolatban az egymásnak ellentmondó állítások miatt a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz, illetve emberi méltósághoz fűződő jogának sérelmének meg nem állapíthatóságáról döntött. A Testület álláspontja szerint a helyszíni intézkedés hossza miatt nem sérült a panaszos tisztességese eljáráshoz való joga. A mobiltelefon használatának korlátozása miatt a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét mondta ki. Az ellentmondás feloldhatatlansága miatt az intézkedés okáról történő tájékoztatás elmaradása, a szolgálati fellépés módja miatt a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem volt megállapítható, úgyszintén nem volt megállapítható a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának sérelme az előállítás okának közlésével kapcsolatban. A Testület megállapította, hogy nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga amiatt, hogy nem adtak neki élelmet 20 óra 30 percet megelőzően, illetve a tisztességes eljáráshoz való joga amiatt, hogy nem értesítették az előállításáról a hozzátartozóit a rendőrök. A kifogásolt rendőri bánásmód kapcsán az egymásnak ellentmondó állítások miatt a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem volt megállapítható. Úgyszintén nem volt megállapítható a részrehajlás Rtv. 13. §-ában foglalt tilalmának megsértése, ezáltal a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme, illetve az egyenlő bánásmód követelményének megsértése. Szintén nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga amiatt, hogy nem adtak neki élelmet 20 óra 30 percet megelőzően, illetve a tisztességes eljáráshoz való joga amiatt, hogy nem értesítették az előállításáról a hozzátartozóit a rendőrök, ugyanakkor a telefonhasználatának korlátozása miatt a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét mondta ki.  Az ellentmondás feloldhatatlansága miatt az intézkedés okáról, az előállítás okáról történő tájékoztatás elmaradása, a szolgálati fellépés módja miatt a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme, illetve a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme a kifogásolt rendőri bánásmód kapcsán nem volt megállapítható. Úgyszintén nem volt megállapítható a részrehajlás Rtv. 13. §-ában foglalt tilalmának megsértése, és ezáltal a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme, illetve az egyenlő bánásmód követelményének megsértése.

A Testület súlyosan alapjogsértéstőnek talált egy intézkedést, melyre azért került sor, mert a panaszos több társával éppen kukoricacímert lopott. A panaszost és társait állításuk szerint a rendőri tettenérést követően mintegy 2-2,5 órán keresztül hasaltatták a tűző napon, mielőtt előállításukat megkezdték volna. A jogi képviselő – többek között– kifogásolta az intézkedés hosszát, arányosságát, a szolgálati fellépés módját, a kényszerítő eszközök használatát, az embertelen és megalázó bánásmódot, illetőleg azt, hogy a panaszos bár jelezte, hogy rosszul van, a rendőrök nem nyújtottak neki segítséget, illetve folytatták a napon fektetését. A Testület a panaszos előállításának jogalapját megfelelőnek találta, és arra a következtetésre jutott, hogy az előállítás az arányosság próbáját is kiállta, így a panaszos személyes szabadsághoz való joga nem sérült. A Testület álláspontja szerint a helyszíni intézkedés hossza miatt nem sérült a panaszos tisztességese eljáráshoz való joga. A Testület megítélése szerint az intézkedő rendőrök az arányosság elvét nem vették figyelembe, amikor a testi kényszer, mint enyhébb kényszerítő eszköz alkalmazása helyett a panaszos bilincselése mellett döntöttek, ezért a Testület megállapította az emberi méltóság megsértését, különös tekintettel arra, hogy hátra helyzetben bilincselték a panaszost. A rendőrkapitányság épületében való bilincselés kapcsán az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat nem tudta a Testület feloldani, ezért a panaszos emberi méltósághoz fűződő jogának sérelmének meg nem állapíthatóságáról döntött. A jogszabályi felhatalmazáson túli fizikai erőszak alkalmazása vonatkozásában a Testület szintén a testi épséghez fűződő alapvető jogának sérelmének meg nem állapíthatóságáról döntött. A mobiltelefon használatának korlátozása miatt a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét mondta ki. Az ellentmondás feloldhatatlansága miatt az intézkedés okáról történő tájékoztatás elmaradása, a szolgálati fellépés módja miatt a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem volt megállapítható, úgyszintén nem volt megállapítható a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának sérelme az előállítás okának közlésével kapcsolatban. A Testület megállapította, hogy nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga amiatt, hogy nem adtak neki élelmet 20 óra 30 percet megelőzően, illetve a tisztességes eljáráshoz való joga amiatt, hogy nem értesítették az előállításáról a hozzátartozóit a rendőrök. A kifogásolt rendőri bánásmód kapcsán az egymásnak ellentmondó állítások miatt a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem volt megállapítható, a segítségnyújtási kötelezettséggel összefüggésben a Testület szintén az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok miatt arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos egészséghez való jogának, valamint az emberi méltósághoz való levezethető testi épséghez való jogának sérelme nem megállapítható. Úgyszintén nem volt megállapítható a részrehajlás Rtv. 13. §-ában foglalt tilalmának megsértése, és ezáltal a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme, illetve az egyenlő bánásmód követelményének megsértése.