A Testület szerint  alapjogot csekély mértékben sértő intézkedésre került sor azon panaszos ügyében, akit egy családi veszekedést követően állítottak elő otthonából. A panaszos kifogásolta a rendőr által használt hangnemet, azt, hogy az előállítása során nem tájékoztatták őt jogairól, így azt sem ajánlották fel neki, hogy hozzátartozóit értesítse. A panaszos állítása szerint az intézkedés során bántalmazták, majd szabadon bocsátását követően nem vették fel panaszát az esetről. Az intézkedés során kapott tájékoztatás miatt a panaszos fia is panaszt terjesztett elő, ezért a panaszos (I. r. panaszos) és fia (II. r. panaszos) sérelmeit együtt vizsgálta. Vizsgálata során a Testület megállapította, hogy az I. r. panaszos előállítására megfelelő jogalap birtokában, az arányosság követelményének betartásával került sor, ezért nem sérült a panaszos személyes szabadsághoz való joga. A jogszabályi felhatalmazáson túli fizikai erőszak alkalmazása vonatkozásában a panaszosi és rendőri állítások feloldhatatlansága miatt a Testület arra a meggyőződésre jutott, hogy a panaszos testi épséghez fűződő alapvető jogának sérelme a konkrét esetben nem megállapítható. Szintén nem volt megállapítható a az I. r. panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme a kifogásolt hangnem és bánásmód kapcsán. A Testület álláspontja szerint azzal, hogy az ügyeletes tiszt ügyfélfogadási időn túl nem vette fel az I. r. panaszos által megtenni kívánt panaszt, nem valósított meg kötelezettségszegést, így annak következtében nem sérült az I. r. panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. Ugyanakkor a rendelkezésre álló iratokból egyértelműen megállapítható volt, hogy az ügyeletes nem megfelelő módon, illetve hiányos tartalommal tett eleget a panasztételről való tájékoztatási kötelezettségének, ezért sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga. A Testület az előállítás időtartamáról kiállított igazolással kapcsolatos panaszosi kifogás kapcsán az állítások közti ellentmondást a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök szűk volta miatt nem tudta feloldani, ezért az I. r. panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmének meg nem állapíthatóságáról döntött. Az előállítás okáról és várható idejéről történő tájékoztatással kapcsolatban a Testület úgy foglalt állást, hogy a panasz ezen része vonatkozásában az I. r.  panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának sérelme nem megállapítható. A II. r. panaszos ugyanezen sérelmével kapcsolatban kimondta, hogy a rendőr által adott helyszíni tájékoztatás tartalma megfelelt az Rtv. 24. §-ának, ezért a Testület megállapította, hogy a II. r. panaszos tisztességes eljáráshoz való joga e tekintetben nem sérült, mivel a jogszabály az előállítás okáról és várható időtartamáról történő felvilágosítást az intézkedés alá vont (előállított) személy vonatkozásában írja elő. Úgyszintén nem látta indokoltnak a Testület a hozzátartozó kiértesítésével kapcsolatos panaszosi kifogás kapcsán a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének megállapítását, és úgy foglalt állást, hogy az I. r. panaszos tisztességes eljáráshoz való joga e tekintetben nem sérült. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a rendőröknek jogszabályi kötelezettségük nem volt arra vonatkozóan, hogy az I. r. panaszosnak másolatot biztosítsanak a jelentésből, ugyanakkor mivel a rendőrség nem nyújtott tájékoztatást az iratok másolatait kérő I. r. panaszosnak arról, hogy a személyes adatait tartalmazó jelentés tartalmáról tájékozódhat, a Testület úgy ítélte meg, hogy emiatt sérült az I. r. panaszos tisztességes eljáráshoz való joga.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, akivel szemben lakásán rendőri intézkedést kezdeményeztek, majd előállították. A panaszos elmondása szerint kihallgatását követően étlen-szomjan, kialvatlanul kellett tartózkodnia a szabadon bocsátásáig. A panaszos kifogásolta a gyanúsítottként történő kihallgatását, és azt, hogy nem kapott példányt a gyanúsítotti kihallgatásán készült jegyzőkönyvből, amely sérelmekkel összefüggésben a Testület hatáskörének hiányát állapította meg. A Testület álláspontja szerint a rendőrségi iratokban részletezett körülmények alapján a panaszossal szemben fennállt a bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatti előállításhoz szükséges mértékű egyszerű gyanú, ezért az Rtv. 33. § (2) bekezdés b) pontja megfelelő jogalapot szolgáltatott az előállításhoz. A Testület az előállítás arányos rendőri intézkedésnek minősítette, és az előállítás időtartamát sem tekintette indokolatlanul hosszúnak, így a panaszos személyi szabadságának megsértését nem állapította meg. A Testület a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét nem állapította meg azzal kapcsolatban, hogy a panaszos az előállításról szóló igazolást nem kapta kézhez, ugyanakkor megállapította ezen jog csekély fokú sérelmét, mivel a meghosszabbítás okát a jelentésen nem tüntették fel, illetve az előállítás időtartamáról kiállított igazoláson ennek tényét nem rögzítették. A Testület álláspontja szerint az alapjog sérelem nem megállapítható az előállítás körülményei miatt. Megítélése szerint nem sérült a tisztességes eljáráshoz való jog a panaszos azon kifogása kapcsán, hogy nem kapott példányt az előállítás végrehajtásáról készült jelentésből.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, akivel szemben egy tanya területén az ott házkutatást tartó rendőrök intézkedést kezdeményeztek, majd előállították. A kapitányságon a fogdában helyezték el, majd másnap gyanúsítottként hallgatták ki. Miután a panaszos vallomást nem tett, őrizetbe vették. A panaszos kifogásolta őrizetbe vételét és előzetes letartóztatásának indítványozását, illetve azt, nem kapott példányt a gyanúsítotti kihallgatásán készült jegyzőkönyvből és az őrizetbe vétel tárgyában készült határozatból, amely sérelmekkel összefüggésben a Testület hatáskörének hiányát állapította meg. A Testület álláspontja szerint a rendőrségi iratokban részletezett körülmények alapján a panaszossal szemben fennállt a bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatti előállításhoz szükséges mértékű egyszerű gyanú, ezért az Rtv. 33. § (2) bekezdés b) pontja megfelelő jogalapot szolgáltatott az előállításhoz. Az előállítást a Testület továbbá arányosnak is találta, ezért megállapította, hogy az a panaszos személyes szabadsághoz való alapvető jogát nem sértette. A Testület megítélése szerint nem sérült a tisztességes eljáráshoz való jog a panaszos azon kifogása kapcsán, hogy nem kapott példányt az előállítás végrehajtásáról készült jelentésből.

A panaszos beadványában előadta, hogy jegyzőkönyv felvétele miatt előállították és a kapitányságon 4,5 órán át a fogdában kellett tartózkodnia a jegyzőkönyv felvételéig, mint egy körözött bűnözőnek. A panaszos elmondása szerint az előállítás során szüleit szerette volna értesíteni, de telefonját nem használhatta, azt a fogdán el is vették tőle, valamint kérése ellenére édesanyját nem értesítsék ki. A panaszos állítása szerint a jegyzőkönyvről másolatot nem kapott, továbbá kifogásolta, hogy a jegyzőkönyv felvételhez ujjlenyomatot vettek és fényképet készítettek róla, mint egy bűnözőről. A Testület jelen panaszeljárásban nem tudta vizsgálni a panaszosnak azon kifogásait, amelyek a rabosításra vonatkoznak. Valamint szintén hatáskörének hiányát állapította meg a panaszbeadvány azon része kapcsán, hogy a panaszos nem kapott másolatot a gyanúsítotti kihallgatásán készült jegyzőkönyvről. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy megfelelő jogalap birtokában igazoltatták a panaszost. A Testület megítélése szerint a panaszos előállítására kellő jogalap birtokában és indokoltan került sor, azonban sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga előállításának időtartama miatt, valamint csekély mértékben sérült a tisztességes eljáráshoz való joga az előállítás indokának nem megfelelő megjelölése okán. A Testület továbbá úgy ítélte meg, hogy a rendőrök jogszerűen vették el a panaszostól telefonját az előállító helyiségben történő elhelyezéskor, ugyanakkor sérült a tisztességes eljáráshoz való jog a telefonhasználat korlátozása és a hozzátartozó kiértesítése miatt. A megvalósult alapjogsértés a Testület megítélése szerint elérte a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak.

Súlyos alapjogsérelmet állapított meg a Testület azon panaszos ügyében, aki arról számolt be, hogy éjfél körül érkezett meg az általa vezetett gépjárművel társaival a MOL benzinkúthoz, ahol fizetést követően egy rendőrjárőr igazoltatta. Ezt követően őt és társait hátra helyzetben megbilincselték, majd előállították, elmondása szerint a helyszínen, a rendőrautóban és a kapitányságon is bántalmazták. A Testület arra a következtetésre jutott, hogy jogszerű volt a panaszossal szemben foganatosított igazoltatás a jogellenes cselekmények gyanúja miatt. Az Állásfoglalásban ismertetett rendőrségi iratok és a büntetőeljárás során keletkezett egyéb dokumentumok alapján a Testületben az a meggyőződés alakult ki, hogy a panaszos felszólítás ellenére nem igazolta magát, ezért az Rtv. 33. § (2) bekezdésének a) pontja is megfelelő jogalapot biztosított az előállításához. A Testület úgy ítélte meg továbbá, hogy a helyszínen az intézkedő rendőrök számára már nem volt más olyan rendőri eszköz, amellyel a panaszossal szembeni büntető eljáráshoz szükséges személyi adatokat meg tudták volna ismerni, illetve azok valódiságát ellenőrizni tudták volna, így indokolt volt a panaszos előállítása. Sérült ugyanakkor a panaszos személyi szabadsághoz való joga az előállítás időtartama miatt. A Testület megállapította, hogy az előállítás során a panaszossal szemben előzetes figyelmeztetést követően végrehajtott testi kényszer jogszerűen történt, ugyanakkor a Testület az intézkedő rendőrök előadásában nem tudott feltárni olyan elemet, ami a konkrét esetben a fokozatosság elvére is figyelemmel a bilincs alkalmazását megalapozta volna, ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga. A jogkorlátozást súlyosbítja azon tény, hogy a panaszos kezeit hátra helyzetbe bilincselték. A Testület a jogszabályi felhatalmazáson túli fizikai erőszak alkalmazása vonatkozásában a panaszos testi épséghez fűződő alapvető jogának megsértését nem tudta megállapítani. A Testület úgy foglalt állást, hogy a rendőri fellépés módja megfelelt az Rtv. 13. § (2) bekezdésben rögzített részrehajlás-mentesség és az Alaptörvény XV. cikkének (1) és (2) bekezdésében biztosított egyenlő bánásmód követelményének, azonban emberi méltósághoz való jog sérelme nem volt megállapítható a rendőrök hangneme miatt. A Testület álláspontja szerint az alapjogsérelem nem megállapítható a szolgálati fellépés móddal, az előállítás okáról való tájékoztatással és azzal kapcsolatban, hogy a rendőrök eleget tettek-e az Rtv. 18.§ (2) bekezdésében foglalt kötelezettségüknek.

A Testület súlyosan alapjogsértőnek talált egy intézkedést, melynek elszenvedője a rendőri fellépés eredményeképpen bordáját törte. A panaszos több társával éppen kukoricacímert lopott, amikor az intézkedő rendőrök közbeavatkoztak. A beadvány szerint a panaszost egy bakancsot viselő rendőr jobb oldalán, bordatájékon többször megrúgta, melynek következtében bordatörést szenvedett. A panaszost és társait állításuk szerint ezt követően mintegy 2-2,5 órán keresztül hasaltatták a tűző napon, mielőtt előállításukat megkezdték volna. A Testület a panaszos előállításának jogalapját megfelelőnek találta, és arra a következtetésre jutott, hogy az előállítás az arányosság próbáját is kiállta, így a panaszos személyes szabadsághoz való joga nem sérült. Mivel alkalmas bizonyíték hiányában nem volt feltárható, pontosan hogyan reagált a panaszos a rendőri intézkedésre, a testi kényszer és a bilincs alkalmazásával összefüggésben a panaszos testi integritáshoz és emberi méltósághoz való jogának sérelme nem volt megállapítható. Tekintettel arra, hogy a panaszos bordatörését a személyes szabadsága korlátozásának végét követő lehető legkorábbi időpontban elkészíttetett látlelettel igazolta, az érintett rendőrkapitányság pedig semmiféle magyarázatot nem adott a sérülés eredetére nézve, a Testület a panaszos testi épséghez fűződő jogának súlyos fokú sérelmét állapította meg. Mivel a rendőrkapitányságon elvégzett orvosi vizsgálaton az intézkedő rendőrök is mindvégig jelen voltak, a Testület a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelmét is kimondta. A helyszíni intézkedés hosszát a Testület nem találta jogsértőnek, azonban mivel a panaszost ok nélkül korlátozták mobiltelefonjának használatában, a Testület tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét is megállapította. A rendőrök szolgálati fellépésével kapcsolatban a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét nem tudta megállapítani. A panaszos gépjárművének átvizsgálására jogszerűen került sor. Az intézkedés panaszos által sérelmezett különféle megalázó momentumainak valóságtartalmát a Testület a rendelkezésre álló adatok alapján nem tudta feltárni, ezért a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem volt megállapítható. Az élelmezés és a hozzátartozók értesítésének elmaradása miatt a Testület nem látta indokoltnak megállapítani a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. Végezetül pedig, sem a rendőri bánásmód emberi méltóságot sértő volta, sem az egyenlő bánásmód követelményének megsértése nem volt megállapítható.

Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület egy panaszos beadványa alapján, akit a rendőrök tárgyalási őrizetbe vétele érdekében fogtak el és állítottak elő. Az intézkedő rendőrök a panaszos udvarára önhatalmúlag bementek, és ott a panaszost megbilincselték, majd otthonából a bírósági tárgyaláson való megjelenése érdekében a rendőrkapitányságra kísérték. A Testület megállapította, hogy a magánlakásban való intézkedésre megfelelő jogalap birtokában került sor, ezért az intézkedést nem találta a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogára nézve sérelmesnek. A Testület a panaszos elfogását és előállítását szintén jogszerűnek találta, megállapítva, hogy az a panaszos személyes szabadsághoz fűződő alapvető jogát nem sértette. Mivel a rendőrök a panaszost megfelelő jogalap hiányában bilincselték meg, a Testület emiatt a panaszos emberi méltósághoz és személyes szabadsághoz való jogának súlyos sérelmét állapította meg. Figyelemmel arra, hogy az intézkedő rendőrök a panaszossal szemben foganatosított intézkedést tévesen jelölték meg, és arról a panaszost hibásan tájékoztatták, a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának csekély fokú sérelmét is megállapította. A panaszos sérelmezte továbbá a rendőrök hangnemét, ezzel kapcsolatban azonban emberi méltósághoz való jogának sérelme nem volt megállapítható. A Testület ezen túlmenően kimondta, hogy mivel a panaszos a rendőröket önként nem volt hajlandó beengedni, a kerítéskapu feltörésével jogszerűen korlátozták tulajdonhoz való jogát, mivel pedig a rendőrök utóbb megfelelően gondoskodtak az ingatlan lezárásáról, a tulajdonhoz való jog emiatt sem szenvedett sérelmet. A panaszos beadványában foglaltakra tekintettel a Testület elfogadta az intézkedő rendőrök azon állítását, miszerint a panaszosnak biztosították a lehetőséget az okmányok és az egyéb szükséges személyes tárgyak magához vételére, így megállapította, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga ezzel összefüggésben nem szenvedett sérelmet. Végezetül a panaszos előadta, hogy a rendőrkapitányságra való beszállításakor a szolgálati gépjárművet vezető rendőr testi épségét veszélyeztetve, a megengedett sebességhatárt átlépve közlekedett, emiatt azonban a panaszos testi épséghez fűződő jogának sérelme alkalmas bizonyíték hiányában nem volt megállapítható, ahogyan a panaszos jogorvoslati jogának sérelme, illetve ezzel kapcsolatban emberi méltósághoz való jogának sérelme sem.

Áltételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy a rendőrség nem intézkedett az öt a szabad mozgásban akadályozó biztonsági őr, illetve közterület-felügyelő ellen, akik megakadályozták, hogy a helyi képviselő-testület ülésén részt vegyen. Jelen esetben a rendőrségnek észlelnie kellett volna, hogy a panaszost jogalap nélkül akadályozzák az ülésre való bejutásban, ezért a panaszossal szemben fellépő biztonsági őrt és közterület-felügyelőt figyelmeztetniük kellett volna arra, hogy jogellenesen járnak el. (Különös tekintettel arra, hogy a 62./2014. (III.26.) sz. állásfoglalásban kifejtettek szerint a közterület-felügyelőket helyi önkormányzati rendelet nem hatalmazta fel vagyonvédelmi hatáskörrel, sőt időközben a jogalkotó hatályon kívül helyezte a Kftv. azon rendelkezését, ami lehetővé tette az ilyen hatáskört telepítését.) A Testület megállapította, hogy sérült a panaszos szabad mozgáshoz való joga, mivel a rendőrség semmiféle intézkedést nem tett annak érdekében, hogy biztosítsa a panaszosnak a nyilvános bizottsági ülésre való bejutását.

Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos beadványa tárgyában, akit azért állítottak elő a rendőrök a társaival, mert az egyik helyi áruház bevásárló kocsiját elvitték, és azzal „kocsikáztak”. A Testület álláspontja szerint a panaszos előállítására megfelelő jogalap birtokában került sor és – beleértve az előállítás időtartamát is – megfelelt az arányosság követelményének is, ezért nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga az előállítás miatt.  Szintén nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga, tekintettel arra, hogy jelen esetben a panaszos aláírásával akként nyilatkozott, hogy a jogorvoslati tájékoztatást megkapta, illetve arról is nyilatkozott, hogy átadták részére a jogaira és kötelezettségeire vonatkozó tájékoztatást. Ugyanakkor a panaszossal szemben a bilincs alkalmazására jogalap nélkül került sor, ezért sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga.
Az előadások közötti ellentmondás feloldhatatlansága miatt a Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapjogának sérelme nem megállapítható a kiértesítésre vonatkozó kifogással összefüggésben.