A Testület hatáskör hiány miatt elutasításról szóló állásfoglalást hozott azon panaszos ügyében, aki büntetőeljárással kapcsolatos sérelmet (feljelentésének kivizsgálása, illetve annak elmulasztása) terjesztett elő beadványában, amely panaszra a Testületnek nincsen hatásköre, mivel a rendőrség nyomozó hatóságként végzett munkája felett a Testület semmiféle kontrollt nem gyakorol. A beadvány másik része vonatkozásában – becsületsértés, rágalmazás miatt indított (magánindítványos és magánvádas) eljárás – szintén nem rendelkezik hatáskörrel a Testület, mivel abban a bíróság jogosult dönteni, illetőleg amennyiben a feljelentést (magánindítványt) nem a bíróságon tették meg, a nyomozó hatóság továbbítja azt.

A Testület elutasításról szóló állásfoglalást hozott azon panaszügyben, amelyben a panaszos sérelmezte a határátkelése során intézkedő határőr sértő, lekezelő hangnemét, valamint a vele szemben foganatosított határrendészeti intézkedést. Az iratok beérkezését követően derült ki, hogy a sérelmezett intézkedést nem a Határrendészeti Kirendeltség állományába tartozó rendőr, hanem egy pénzügyőr foganatosította, így a Testület az eset elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, aki beadványában azt sérelmezte, hogy őt jogalap nélkül igazoltatta egy járőr, aki korábbról ismeri őt. A panaszos a rendőr által használt hangnemet is sérelmezte panaszában. A Testület az ügy gondos mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedést foganatosító rendőrség jogszerűen vonta intézkedés alá a panaszost (szabálysértés intézkedéshez szükséges gyanúja miatt), és a panaszos igazoltatásával összefüggésben nem állapított meg jogsérelmet, a Testület azt jogszerűnek ítélte. A Testület a rendelkezésre álló adatok alapján nem tudta megállapítani, hogy sérült-e a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga az Rtv. 20. §-ának betartásával, illetve a rendőrök által tanúsított hangnemmel összefüggésben.

A Testület a panaszos szabad mozgáshoz való jogát súlyosan sértőnek találta azt a rendőri intézkedést, amely meggátolta abban a panaszost, hogy a helyi, nyilvános képviselőtestületi ülésre a panaszos bemenjen. A panaszost feltartóztató közterület-felügyelő és két biztonsági őr a panaszos útját állta, amikor be akart menni a testületi ülésre, így a panaszos telefonon bejelentést tett a rendőrsége, amely alapján két rendőr megjelent a helyszínen. A panaszos rendőri intézkedést kért a jogsértő állapot megszüntetésére, de a kiérkező rendőrök nem voltak hajlandók alaposan megismerni azon tényeket, melyek alapján a panaszos szerint intézkedniük kellett volna. A rendőrség oldalán a panaszosi bejelentés intézkedési kötelezettséget keletkezetett, aminek csak annyiban tettek eleget, hogy megjelentek a helyszínen, egyebekben a rendőrség mulasztást követett el, tekintettel arra, hogy nem tett semmiféle intézkedést annak érdekében, hogy a panaszos részt vehessen az egyébként nyilvános képviselőtestületi ülésen.

Az állásfoglalás alapjául szolgáló ügyben a panaszos kifogásolta, hogy lakóhelyén házkutatást és foglalást foganatosítottak, majd előállították. Elmondása szerint hiába jelezte, hogy cukorbeteg és rosszul érzi magát, a rendőrök nem biztosítottak neki cukros folyadékot és orvosi ellátást. A Testület a házkutatással és a lefoglalással kapcsolatban megfogalmazott kifogások tekintetében hatáskörének hiányát állapította meg. A Testület megítélése szerint a panaszos előállítására kellő jogalap birtokában és indokoltan került sor, azonban sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga előállításának időtartama miatt, amely indokolttá tette a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak. A Testület a házkutatással kapcsolatos tájékoztatást illetően a felek előadásában ellentmondást tapasztalt, és tisztázására alkalmas bizonyíték hiányában nem tudta feltárni, elhangzott-e, és ha igen, pontosan milyen tartalommal a tájékoztatás, így a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem volt megállapítható. A Testület álláspontja szerint a panaszost nem érte alapjogsérelem a cukros folyadék biztosítása kérdésében, illetve azért, mert a rendőrség nem gondoskodott orvosi vizsgálatáról.

Súlyos alapjogsérelmet állapított meg a Testület azon panaszos ügyében, aki előadta, hogy a Budapestre tartó intercity vonatról rendőrök bilincsben, lecsúszó nadrággal és mezítláb szállították le, majd bántalmazták őt. Elmondása szerint rendőrkapitányságon is lecsúszott nadrággal és cipő nélkül várta meg, míg megérkeztek a betegszállítók. A panaszos többek között azt is előadta, hogy a kapitányság folyosóján – még a mentő kiérkezése előtt – a legmagasabb civil ruhás rendőr kijött hozzá és elkezdte a lábát fogdosni, mondván, hogy segít felhúznia a panaszosnak a nadrágját, amelyet a panaszos indiszkréciónak és homoszexuális inzultusnak vélt. A Testület hatáskörének hiányát állapította meg a panasz azon része kapcsán, hogy a rendőrök nem szembesíttek a panaszost a kalauzzal, és a vonaton nem hallgattak meg tanukat. A Testület álláspontja szerint a rendőrség a tényállás tisztázásával összefüggésben eleget tett az Rtv.-ben előírt intézkedési kötelezettségének, és a rendőrség jogszerűen foganatosított az agresszív, önkívületi állapotban lévő panaszossal szemben biztonsági intézkedést. A Testület megítélése szerint az intézkedő rendőrök az arányosság követelményét nem vették figyelembe akkor, amikor a testi kényszer, mint enyhébb kényszerítő eszköz alkalmazása helyett rögtön megbilincselték a panaszost, ráadásul hátra helyzetben. A jogszerűtlen bilincselés miatt a Testület a panaszos sérülései tekintetében is alapjogsérelmet állapított meg. A Testület csak a felek ellentmondó előadására támaszkodva a jogszabályi felhatalmazáson túli fizikai erőszak alkalmazása vonatkozásában a panaszos testi épséghez fűződő alapvető jogának megsértését nem tudta megállapítani. A Testület nem állapította meg az emberi méltósághoz való jog sérelmét a panaszos azon sérelme kapcsán, hogy G. r. százados szexuális szándékkal közeledett felé, és nem állapított meg jogsérelmet azzal kapcsolatban sem, miszerint nem öltözködhetett fel. A panaszos azon sérelmével kapcsolatban, hogy őt a vonat utazó közönsége előtt lecsúszó nadrággal és mezítláb szállították le kényszerítő eszközt alkalmazva, a Testület nem látta indokoltnak az alapjogsérelem megállapítását. A Testület úgy foglalt állást, hogy a rendőri hangnem, a szolgálati fellépés mód és a telefonhasználat korlátozása vonatkozásában az alapjogsérelem nem megállapítható, továbbá álláspontja szerint a csomagátvizsgálás nem sértette a panaszos tulajdonhoz való jogát. Azzal kapcsolatban, hogy a rendőrség nem adott írásos dokumentumot az intézkedésről, a Testület nem állapította meg a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, azonban ezen jog csekély fokú jogsérelmét állapította meg, mert a rendőrök nem adták meg a tőlük elvárható felvilágosítást az intézkedésről.
 

Elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a Testületnek az elbírálásra nem volt hatásköre.

Elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a panaszos a beadványát aláírásával nem erősítette meg.

Megszüntetésről szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben az eljárás megszüntetésére azért került sor, mert a panaszos a Testület felhívására nem egészítette ki a beadványát, és így az az érdemi vizsgálatra alkalmatlan volt.