A Testület a panaszos személyesen előadott – közlekedésrendészeti intézkedést kifogásoló – panaszát áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez. A Testület állásfoglalása szerint a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható sem az iratokra vonatkozó kifogás kapcsán, sem a megkülönböztető jelzés használatára vonatkozó, illetve az azonosítási kötelezettség elmulasztására vonatkozó kifogása kapcsán.

A Testület a postai úton benyújtott panaszt áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez. A Testület vizsgálatában a testi kényszer alkalmazását jogszerűnek tekintette, és e körben a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi épséghez, továbbá tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét nem állapította meg. A panaszos beadványában az ellene foganatosított rendőri intézkedést kifogásolja, mert elmondása szerint nem állt ellen a rendőri intézkedésnek, a rendőrök erőszakos fellépése váratlanul érte, sérüléseit orvosi látleletek és fényképek is bizonyítják. A Rendőrségen feljelentést kívánt tenni, de kérésére nem vettek fel jegyzőkönyvet és nem adták meg az intézkedő rendőrök nevét és azonosítóját sem.

A panaszos személyesen előterjesztett panaszbeadványában azt kifogásolta, hogy a rendőrök magánlaksértésért állították elő, de az előállítás okáról a helyszínen nem tájékoztatták, továbbá cukorbetegségére szedett gyógyszereit sem engedték behozatni az előállítás alatt. A Testület nem tudta feloldani az ügyben „résztvevők” közötti ellentmondást, ezért úgy foglalt állást, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem megállapítható, illetve alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg. A Testület a panaszt áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.

A Testület megállapítása szerint a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor, ezért a Testület állásfoglalását megküldi az orszzágos rendőr-főkapitányságnak. A panaszos beadványában elmondta, hogy telefonált a rendőrkapitányságra, mivel a mellettük lakó szomszéd üvöltette a zenét. A rendőrök az intézkedésük során elkérték a panaszos lakcímkártyáját, majd rádión lekérték az adatait. Ezután közölték, hogy elfogató parancs van kiadva a panaszos ellen, és előállították a rendőrkapitányságra, ahol több mint 10 órán át tartották őrizetben. A Testület álláspontja szerint a bejelentés tartalma miatt a rendőrségnek fennállt az intézkedési kötelezettsége és előállítására megfelelő jogalap birtokában került sor, ezért nem sérült a panaszos személyes szabadsághoz való joga. Ugyanakkor a Törvényszék által időközben visszavont elfogatóparancs nem került rögzítésre a rendőrségi rendszerben, ezért az ezzel kapcsolatos mulasztás miatt sérült a panaszos személyi szabadsághoz és tisztességes eljáráshoz való joga.

A Testület megállapítása szerint a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor, ezért a Testület állásfoglalását megküldi az országos rendőr főkapitányságnak. A panaszos beadványában elmondta, hogy ingatlana bejárata előtt szóváltásra és verekedésre került sor, támadás érte, ezért bejelentést tett a 112 segélyhívó számon, valamint e-mailben. A kiérkező járőrök a lakásából kihívták, és meghallgatták, majd közölték, hogy be kell mennie a kapitányságra. A járőrautóban ülve tudta meg, hogy csak őt viszik be és előállítják, míg a támadói szabadon bemehetnek meghallgatásra. A kapitányságra érve szembesült azzal, hogy személyi szabadságát korlátozó intézkedést foganatosítottak vele szemben. 9 órát töltött (áldozatként) egy zárkában, ahonnan bilincsben, vezetőszáron mehetett csak mosdóba, a támadói előtt elvezetve. Összességében 11,5 órát töltött a rendőrségen. A panaszos sérelmesnek tartja, hogy önkényesen, érthető indok nélkül meggyanúsították, bűnözőként kezelték, és miután látható volt, hogy az elhamarkodott alaptalan döntés folyamán törvénytelen intézkedést foganatosítottak, semmilyen lépést nem tettek annak rendezésére. Mindezekre figyelemmel a Testület álláspontja szerint sérült a panaszos személyes szabadsághoz való joga az előállítás időtartama miatt.

A Testület a panaszbeadványt áttette az intézkedést foganatosító Rendőrkapitányság vezetőjéhez, mert a Testület álláspontja szerint a panaszolt rendőri intézkedés kapcsán nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz és a tulajdonhoz való joga, illetve a panaszos az őt ért jogsérelemtől számított húsz napon túl nyújtotta be a panaszbeadványát és a késedelmét nem mentette ki, ezért a beadvány ezen része elkésettnek minősül.

A Testület a rendőrségi panaszeljárás átvételét megtagadta, és visszaküldte az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez, mert a konkrét esetben a Testület – a megküldött dokumentáció és a rendőrségi panaszeljárás eddigi iratai alapján – a rendőrség vizsgálatával összefüggésben nem tárt fel olyan körülményt, nem tapasztalt olyan mulasztást, ami a panaszeljárás szakszerű lefolytatását érintően komoly aggályokat támaszthatott volna.

A Testület a panaszbeadványt – az elkésettségre tekintettel – elutasította, mert a panaszos az őt ért jogsérelemtől, illetve a tudomásszerzéstől számított húsz napon túl nyújtotta be a panaszbeadványát, és késedelmét nem mentette ki.

A Testület a panaszos elektronikus úton beérkezett panaszát elutasította, mert felhívása ellenére – a megadott határidőig – a panaszos beadványát aláírásával nem erősítette meg.

Az előterjesztett panaszban szereplő kártérítési igény elbírálására a Testületnek nincs hatásköre, ezért a panaszbeadványt hatáskör hiányában elutasította.