Alapvető jogot csekély mértékben sértőnek találta a Testület azon rendőri intézkedést, melynek foganatosítása során a rendőrök pszichiátriára kísérték a panaszbeadvány előterjesztőjét. A panaszos érdekképviselőként tevékenykedik, és meggyőződése szerint őt ezen tevékenységével összefüggésben rendszeresen megfigyelik, otthonát átkutatják. A panaszos egy lakásából eltűnt adathordozó miatt hívta a helyszínre a rendőrséget, az intézkedő rendőrök azonban végül vele szemben jártak el, ahelyett, hogy a lakásába behatoló személyt kerítették volna kézre, állítása szerint pedig bántalmazták is. A Testület megállapította, hogy a panaszos bejelentése intézkedési kötelezettséget keletkeztetett a rendőrség oldalán, melyet a rendőrök megfelelően teljesítettek, így ezzel kapcsolatban a tisztességes eljáráshoz való jog nem szenvedett sérelmet. Az ügy összes körülményei alapján a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy az intézkedő rendőrök megalapozottan döntöttek a panaszos kórházba szállítása mellett, ezért kimondta, hogy a panaszossal szemben lefolytatott biztonsági intézkedés sem okozta a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmét. A magánlakásban való intézkedés jogalapját a Testület megfelelőnek találta, ugyanakkor az információk elégtelensége miatt nem tudta feltárni, megalapozott volt-e a panaszos azon állítása, hogy az intézkedő rendőr lakásába belépve szándékosan rátaposott irataira. A panaszos sérelmezte, hogy megtiltották telefonjának használatát — tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme ezzel összefüggésben szintén nem volt megállapítható. Tekintettel arra, hogy a Testület meggyőződött róla, hogy az intézkedő rendőrök mellőzték az Rtv. 20. §-ának (2) bekezdésében előírt információk közlését, a szolgálati fellépés szabályainak megsértése miatt megállapította a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának csekély fokú sérelmét, az ugyanakkor nem volt bizonyítható, hogy a rendőrök adataik közlését a panaszos kérdésére kifejezetten meg is tagadták volna. A panaszos sérelmeinek egy része a rendőrök szabályszerűtlen öltözékére vonatkozott. A Testület álláspontja szerint a rendőrök öltözéke a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt, az azonban alkalmas bizonyíték hiányában nem volt kétségtelenül tisztázható, hogy névkitűzővel és azonosító számmal megfelelően azonosíthatóak voltak-e az intézkedő rendőrök, így összességében a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának sérelme nem volt megállapítható. Mivel az intézkedő rendőröket a panaszos otthonából igazolhatóan kizárta, és őket felszólítás ellenére sem volt hajlandó beengedni, a Testület úgy foglalt állást, hogy az intézkedő rendőr jogszerűen korlátozta a panaszos tulajdonhoz való jogát, amikor az ajtót megrongálta, hiszen csak így juthatott be a lakásba. A panaszos emlékei szerint otthonába könnygázt is befújtak, erre azonban semmilyen körülmény nem utalt, így a Testület testi épséghez fűződő jogának sérelmét nem tudta megállapítani, illetve a tényállás feltárásának nehézségei miatt a panaszos esetleges bántalmazásának kérdésében sem juthatott más következtetésre, mint hogy a panaszos testi épséghez fűződő alapvető jogának sérelme nem megállapítható. A Testület a bilincs alkalmazását jogszerűnek tekintette, és megállapította, hogy az a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető jogát nem sértette, ugyanakkor a panaszos testi épséghez fűződő jogának sérelme ugyanezzel összefüggésben nem volt megállapítható. A kényszerítő eszközök alkalmazásának tekintetében a Testület nem látta indokoltnak megállapítani a panaszos jó hírnévhez fűződő jogának sérelmét. A hangnemmel összefüggésben a panaszos emberi méltósághoz való alapvető jogának sérelme sem volt megállapítható. Végül a Testület a lakás lezárásával kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy a tanúk bevonásának mellőzése a panaszos tulajdonhoz fűződő alapvető jogát sértette. A Testület a panaszos alapvető jogait ért sérelmeket együttesen is csekély fokúnak ítélte, ezért a panaszbeadvány áttétele mellett döntött.

A panaszos beadványában azt kifogásolta, hogy a vele szemben lefolytatott intézkedés során a rendőrök nem tájékoztatták megfelelően az intézkedés céljáról, továbbá nem megfelelő hangnemben jártak el vele szemben. Tekintettel arra, hogy a panaszos által megjelölt időpontban beazonosítható intézkedés nem történt, a Testület hatáskör hiány miatt a panasz elutasításáról döntött.

Csekély fokú alapjogsérelmet állapított meg, és a panaszügy áttételéről döntött a Testület azon panaszos ügyében, aki sérelmezte, hogy egy húszfős rendőri különítmény érkezett egy játszótérre, ahol a panaszos épp önvédelmet oktatott pát fiatalnak. Annak ellenére, hogy véleménye szerint semmi jogelleneset nem követett el, távozásra szólították fel, majd panaszát sem vették fel sem telefonon, sem személyesen. A Testület megállapította, hogy a panaszoshoz kiérkező rendőrök intézkedési kötelezettségüknek tettek eleget, mikor a helyszínre kivonultak meggyőződni egy állampolgári bejelentés valóságáról, miszerint verekedés folyik a játszótéren, így a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga nem szenvedett sérelmet. A rendőrök szolgálati fellépésével kapcsolatos kifogások vonatkozásában a Testület úgy ítélte meg, hogy a rendőrök eleget tettek az intézkedés célja közlésére irányuló kötelezettségüknek. A rendőrök azonosításának tekintetében ugyanakkor megállapította a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét, mivel a rendőri jelentések nem tárnak fel olyan körülményt, amely indokolttá tette volna a kötelező tájékoztatások megadásának késleltetését. A szolgálati fellépés módját érintő egyéb — a rendőrök öltözetével kapcsolatos — panaszok vonatkozásában a Testület nem tudott állást foglalni, ugyanakkor megállapította, hogy csekély mértékben sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga amiatt, hogy részére a szolgálatirányító kifejezett kérés ellenére nem írta le azonosító adatait. A Testület nem tudta megállapítani a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelmét a panaszos nem megfelelő hangnemet kifogásoló panasza vonatkozásában, ugyanakkor a panaszos jogorvoslathoz való jogának csekély fokú sérelmét állapította meg amiatt, hogy az ügyeletes tiszt nem próbált meggyőződni arról, hogy a panaszosnak nincs sürgős intézkedést igénylő panasza.

A Testület a panasz áttételéről döntött azon panaszos beadványával összefüggésben, aki a vele szemben lefolytatott végrehajtási eljárás során történő rendőri fellépés jogalapját, valamint az annak során foganatosított igazoltatást és videofelvétel készítést kifogásolta A Testület megállapította, hogy a végrehajtásban részt vevők biztonságának megóvása érdekében jogszerűen léptek be a lakásba a rendőrök, ezért nem sérült a panaszos magán- és családi életének, otthonának tiszteletben tartásához fűződő joga. A Testület megállapítása szerint nem sérült a panaszos személyes adatai védelméhez fűződő joga igazoltatása, valamint a személyes adatainak rögzítése során sem. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a Testület a jogszerű intézkedésről készített videofelvételek készítésével összefüggésben is. 
A Testület a panasz áttételéről döntött azon panaszos beadványával összefüggésben, aki kifogásolta, hogy a rendőrök szabálysértési eljárás alá vonták arra való hivatkozással, hogy azt látták, hogy a panaszos autóvezetés közben telefonált, illetőleg nem megfelelő hangnemben jártak el vele szemben. A Testület az ügyben azt állapította meg, hogy a panaszos szabálysértési eljárással összefüggésben előterjesztett kifogásainak vizsgálatára nincs hatásköre, továbbá, hogy a bizonyítási lehetőségek szűkössége miatt a rendőrök által alkalmazott hangnemet illetően a panaszos emberi méltósághoz fűződő jogának sérelme nem állapítható meg.
Elutasította a Testület azon panaszos beadványát, aki azt kifogásolta, hogy családjával történő határátkelés során nem tudott átjutni a határon és várakozni kényszerült, ugyanis az átkelőhely dolgozója lezárta a sorompót. A Testületnek a panasz elbírálására nem volt hatásköre, mivel a panaszt az intézkedést foganatosító rendőri szerv — a panaszos beadványának helyt adva - elbírálta.
Elutasításról szóló állásfoglalást hozott a Testület, mivel a panaszos az elektronikus úton előterjesztett beadványát az aláírásával felhívás ellenére határidőben nem erősítette meg.

 

A panaszbeadvány áttételéről döntött a Testület azon panaszos ügyében, aki előadta, hogy a felesége kért ellene rendőri intézkedést, mert a panaszos kiabált vele. A panaszos sérelmezte, hogy előállították, és hogy vele szemben ideiglenes megelőző távoltartást rendeltek el. Az ideiglenes megelőző távoltartó határozatnak törvényben önálló, szabályozott jogorvoslati rendszere van, ezért a Testület hatáskörének hiányát állapította meg abban a kérdésben, hogy a rendőrség jogszerűen rendelte-e el az ideiglenes megelőző távoltartást, csak azt vizsgálta, hogy fenn állt-e a rendőrség intézkedési kötelezettsége az ügy kapcsán. A Testület megítélése szerint a bántalmazotti bejelentés alapján a rendőr intézkedési kötelezettsége fennállt: egyrészt mert a közrendet veszélyeztető körülményről (Rtv. 13.§), másrészt hozzátartozók közötti erőszakról kapott bejelentést a bántalmazott részéről (Táv. tv. 6. § (1) bekezdés b) pont). A rendőrségi iratok arról szólnak, hogy a rendőröket a helyszínen a panaszos felesége fogadta, aki elmondta, hogy férje az intézkedés napján bántalmazni akarta, melyet fia akadályozott meg. A panaszos felesége azt is elmondta, hogy már több alkalommal bántalmazták, amelyeket feljelentések is igazolnak. A rendőrök meghallgatták a család szomszédját, S. L-nét, aki megerősítette, hogy a panaszos bántalmazza családtagjait. A Testület álláspontja szerint a rendőrség a rendelkezésére álló információk alapján nem volt nyilvánvalóan megalapozatlan az a rendőri feltevés, hogy fennállnak a távoltartás elrendelésének feltételei, ezért a panaszos előállítására az Rtv. 33. § (2) bekezdés g) pontja megfelelő jogalapul szolgált, így nem sérült a személyes szabadsághoz való jog. A Testület álláspontja szerint a panaszos előállítása megfelelt az arányosság követelményének, és az előállítás időtartama miatt sem tartotta indokoltnak alapjogsérelmet megállapítani.

 

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy amikor rendőri segítséget kért a sokadik alkalommal hangoskodó szomszédai miatt, a rendőrök nem mentek ki a helyszínre és nem intézkedtek az ügyében. A Testület álláspontja szerint a panaszos által telefonon megjelölt csendháborítás gyanúja miatt a rendőröknek intézkedési kötelezettsége keletkezett, aminek a rendőrök eleget tettek, ez megállapítható volt a rendőrség által rendelkezésre bocsátott intézkedési lapból. A kiérkező rendőrök meggyőződtek arról, hogy a bejelentésben megjelölt csendháborítás megvalósult-e, ezért őket ezzel kapcsolatban mulasztás nem terheli. Ugyanakkor az intézkedés megtörténtéről való tájékoztatás elmaradása miatt a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét állapította meg, amely sérelmet csekély fokúnak ítélt. A Testület álláspontja szerint elvárható, hogy a bejelentő megfelelő visszajelzést kapjon a rendőri intézkedés megtörténtéről (arról, hogy a helyszínen jártak, és amennyiben történt ilyen, akkor milyen lépéseket foganatosítottak az ügyben, illetve hogy nem áll módjukban további intézkedéseket megtenni) akár személyesen az intézkedő rendőröktől, akár az ügyeletes tiszt telefonos értesítése útján. A bejelentő ugyanis csak a rendőri visszajelzésből tudhat arról, hogy a rendőrség intézkedett az ügyében és bizonyosodhat meg arról, hogy a kért segítséget megkapta.

A panaszos a beadványai jelentős részében a vele szemben megindított büntetőeljárással, közérdekű bejelentéseivel, alkotmányjogi panaszával, és megtett feljelentéseinek körülményeit, okát adja elő, nem számolt be konkrét, fentebb hivatkozott Rtv. szerinti hatásköri szabályok körébe tartozó rendőri intézkedésről, ezért a Testület — az irányadó hatásköri szabályokra tekintettel — a panasz elutasításáról szóló állásfoglalást hozott a Testület.