Tekintettel arra, hogy a Testület érdemi vizsgálatának megindítására alkalmas intézkedés a konkrét ügyben nem történt, a Testület a panaszbeadványt hatáskör hiányában elutasította.

A Testület a panaszos elektronikus úton beérkezett panaszát elutasította, mert felhívása ellenére a panaszos beadványát aláírásával nem erősítette meg.

A Testület a panaszos beadványát elutasította, mert a panaszbeadvány elkésett és hiánypótlásban megjelölt határidőn belül a panaszos nem terjesztett elő igazolási kérelmet a késedelemre vonatkozóan.

A Testület érdemi vizsgálat nélkül elutasította azt a beadványt, melyben a panaszos előadta a következőket. Elmondása szerint albérletéből, magukat szociális munkásoknak kiadó személyek, ellopták a birtokában levő periratokat, saját kutatási anyagait, és több személyes iratot, emléket. A beadványból kiderül, hogy a panaszos azt sérelmezi, hogy a fentebb említett személyek elloptak tőle periratokat, amelyek számára különösen fontosak, így azok pótolhatatlanok. Jelen esetben a panaszos rendőri intézkedést nem sérelmez, a rendőrség munkáját nem kifogásolja, tehát a Testület a panasz kivizsgálására nem rendelkezik hatáskörrel, így a beadványt elutasította.

A panaszos beadványában előadta, hogy egy személy azt állította, hogy az ő állatai miatt kellett a közlekedő járművében elrántania a kormányt és szalagkorlátnak ütköznie, annak érdekében, hogy elkerülje a még nagyobb balesetet. A panaszos élettársa erről kapott egy csekket, fizetési kötelezettsége keletkezett. Még aznap a járművet vezető egyén megjelent a panaszos házánál és közölte vele, hogy ha 2-3 bárányt ad, akkor el van rendezve az ügy. A panaszos és gyermekei bementek a rendőrségre és vesztegetés miatt feljelentést kívántak tenni. A rendőrségen azonban közölték velük, hogy örüljenek neki, hogy alkut kíván kötni velük a sértett, az ügy tisztázása érdekében. A panaszos nem értette, hogy kinek mi jutna ebből az alkuból. A Testület kivizsgálta az ügyet és arra jutott, hogy a panaszos által benyújtott beadvány határidőn túl érkezett, emiatt a panasz elkésettnek tekinthető. A Testület ennek fényében elutasította a beadványt.

A panaszos a Testülethez beadott panaszában előadja, hogy a rendőrség a sérelmére a kényszerítés és kényszervallatás cselekményt követte el. Panaszában továbbá leírta, hogy teljes terjedelmű panaszát postai úton kívánja eljuttatni a Testülethez. A Testület várakozott a hiánypótlásra, viszont az két hónap elteltével sem érkezett meg, emiatt hiánypótlás elmaradása miatt elutasította azt.

A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez teszi át azt a beadványt, melyben a panaszos sérelmezi az ellene foganatosított rendőri intézkedést. A panaszos panaszában előadta, hogy biztosítási üzletkötőként dolgozik egy neves biztosítótársaságnál. Ebből kifolyólag, előre megbeszélt időpontban érkezett a megadott címre, ahol régebben kötött biztosítással rendelkeztek. A panaszos, megérkezését követően becsengetett az ingatlanhoz, ahonnan ügyfele azt a tájékoztatást adta, hogy amint megérkezik az unokája, beengedi, mivel neki nincs kulcsa. A panaszos ezt tudomásul vette, és türelmesen várakozott az utcán, autója mellett. Ezt követően egy rendőrautó érkezett meg a ház elé, melyből 3 civil ruhás rendőr szállt ki, és közölték a panaszossal, hogy helyszíni ellenőrzést foganatosítanak vele szemben. Ennek során a rendőrök nem mutatkoztak be, nem igazolták magukat, a panaszos csak következtetni tudott arra, hogy az ügyfele unokája lehet az egyik közülük. A panaszos rendkívül kellemetlennek és megalázónak érezte a helyzetet, mivel az utcán ki volt téve a kíváncsiskodók tekintetének. A rendőrök nem tájékoztatták az ellenőrzés okáról sem, ennek ellenére a panaszos végig együttműködő volt. A panaszos nem értette az ellenőrzés mikéntjét, továbbá aránytalannak és feleslegesnek gondolja. A Testület kivizsgálta a panaszt és megállapította, hogy a rendőrség kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában foganatosított intézkedést a panaszossal szemben, így nem sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A panaszost a rendőrség kellő jogalap birtokában igazoltatta, így nem sérült a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő joga. Az egymásnak ellentmondó állítások miatt, amelyet a Testület nem tudott feloldani nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga a rendőrök szolgálati fellépése kapcsán, valamint a rendőri fellépés hiányára vonatkozó panaszosi kifogás vonatkozásában. A panaszos jó hírnévhez való jogának a sérelme nem megállapítható a panaszos és a rendőrség állítása között feszülő ellentmondásra tekintettel. Az ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre nem került sor.

A Testülethez érkezett beadványában a panaszos előadja, hogy cége székhelyén és telephelyén a rendőrség olyan embereket keresett, akik soha nem voltak ezeken a helyeken, továbbá lakó- és tartózkodási helyük oda van bejelentve, annak ellenére, hogy az ő cége az említett ingatlanok kizárólagos tulajdonosa. Elmondása szerint a keresett személyek semmilyen kapcsolatban nem állnak a cégével, még csak egy napos munkaviszonyuk sem volt azzal. A panaszos nagyon zavarónak tartja, hogy a rendőrség folyamatosan az éttermébe jár, van, hogy két naponta megjelennek és a fentebb említett személyeket keresik olykor erőszakos módon. Szóbeli panaszát figyelmen kívül hagyták. A panaszos szerint ezek a látogatások nagymértékben rontják az étterme színvonalát. Szeretné, ha ez megszűnne, és többet nem zaklatná a rendőrség sem a lakóhelyén sem pedig a cége telephelyén. A Testület a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a rendőrség kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában kezdeményezett intézkedést a panaszos által meghatározott lakcímen, így nem sérült a panaszos magán-és családi élet tiszteletben tartásához való alapvető joga. A panaszos igazoltatása során a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő joga. A rendőrség és a panaszos által előadottak között feloldhatatlan ellentmondásra tekintettel a Testület nem tudott konzekvens tényállást kialakítani annak kapcsán, hogy a rendőrség miért nem foglalkozott a panaszos által előterjesztett panaszok, kifogások kapcsán, így a Testület úgy határozott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható. A fentiekre tekintettel a Testület átteszi a panaszt az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.

A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez teszi át azt a beadványt, melyben a panaszos előadja, hogy a rendőrség korlátozta személyi szabadságát. Elmondása szerint szabálysértés elkövetése miatt pénzbírsággal sújtották, amit a bíróság elzárásra változtatott. Állítása szerint ő erről nem kapott értesítést, mivel a posta visszaküldte a feladónak a levelet. A panaszos az igazgatásrendészeten azt az információt kapta, hogy ez megfelelt a törvényi előírásnak, és be kell vonulnia, letölteni az egy napi elzárást. A panaszos szerint az előállítása törvénysértő volt, mivel nem adtak neki lehetőséget arra, hogy út közben befizesse a kirótt összeget. A Testület kivizsgálta az ügyet és a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy nem sérült a panaszos személyes szabadsághoz való joga az elővezetés foganatosítása és az emiatt a kapitányságon eltöltött időtartam miatt. A panaszos további sérelme kapcsán, amely szerint őt nem tájékoztatták megfelelően az elővezetésről, a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga.

A Testület megküldi az Országos Rendőrfőkapitánynak azt a beadványt, melyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor. A panaszos beadványában előadta, hogy édesanyját vitte orvoshoz, aki mozgáskorlátozott parkolási kártyával rendelkezik. Miután édesanyjától elváltak, a panaszos tovább közlekedett annak érdekében, hogy megfelelő parkolóhelyet találjon járművével. A leparkolást követően a panaszos elindult, hogy meggyőződjön róla, hogy megfelelő helyre parkolt e gépkocsijával, és hogy parkolójegyet váltson, hiszen édesanyja nem volt vele a parkolás megkezdésekor, emiatt a kártyáját nem használhatta. Eközben egy rendőr szaladt utána, abból a célból, hogy a panaszos adja át neki ellenőrzés céljából a rokkantkártyát. A panaszos eleget tett a kérésnek, okmányait is átadta a rendőrnek. Mikor kiderült, hogy nem a panaszos nevén van a kártya, amit egyébként a panaszos nem a parkoláskor tett ki, hanem mikor még édesanyja vele volt, a rendőr felszólította, hogy hívják fel a panaszos édesanyját. Mivel ez nem volt lehetséges, a panaszos tájékoztatta a rendőrt, hogy édesanyjáért hamarosan mennie kell, hiszen vak, és a megbeszélt helyen várja majd őt. Ezt követően a rendőr előállította a panaszost, annak ellenére, hogy nem győződött meg az állítottak valóságtartalmáról, továbbá esélyt sem adva arra, hogy parkolójegyet váltson. A panaszos telefonját kikapcsoltatták és elszállították a közelben levő rendőrkapitányságra, ahol közokirat hamisítás miatt fogva tartották, egy rácsos cellában, mint egy bűnözőt. Órákig fogva tartották, majd szabadon engedték. A panaszos kérte a Testületet, hogy vizsgálják ki az ügyét. A Testület megállapította, hogy a rendőrök nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy felkutassák azt a személyt, aki a panaszossal szemben felmerült, bűncselekmény elkövetésére vonatkozó gyanú vonatkozásában érdemi információval rendelkezhet úgy, hogy az a személy több órán keresztül a kapitányságon tartózkodott, így a Testület megítélése szerint sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga. Továbbá az előállítás tekintetében sérült a panaszos személyes szabadsághoz fűződő alapvető joga, hiszen az indokolatlanul, szükségtelenül és aránytalanul hosszú volt.