A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez teszi át azt a beadványt, melyben a panaszos előadja, hogy önbíráskodás és lakás kirablása ügyében történt rendőri intézkedés, valamint annak elmaradása miatt terjeszt elő panaszt. A panaszosnak bérbe adott lakásból a magát tulajdonosnak nevező személy 5-6 társa segítségével kipakolta és elszállította a panaszos minden ingóságát. A törvényes képviselő kiérkezése után és a felszólítás ellenére sem hagyták abba ezt a tevékenységüket. Indoklásukban azt mondták, hogy befejezettnek tekintik a bérleti szerződést. A kiérkező rendőröknek a bérlő a még mindig érvényes, eredeti szerződéssel próbálta igazolni a kilakoltatás jogtalanságát. A rendőrök nem tudtak rendet teremteni és megakadályozni a lakás kirablását, és nem foganatosítottak tényleges rendőri intézkedést az ügyben. A panaszos a testülethez fordult a rendőri intézkedés hiányával kapcsolatosan. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga a rendőrség mulasztására vonatkozó kifogása kapcsán, hiszen a rendőrség eleget tett intézkedési kötelezettségének.

A Testület megküldi az Országos Rendőrfőkapitánynak azt a panaszt, amelyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor. A panaszos beadványában előadta, hogy rajtaütés szerűen, magukat rendőrnek valló személyek megtámadták otthonát. A földre teperték őket, a másik két panaszost megbilincselték, amely során a fejükhöz fegyvert szorítottak. Ezt követően a rendőrök átkutatták a lakást és minősíthetetlen stílusban kérdéseket tettek fel a panaszosoknak. A panaszos elmondása szerint ennek ellenére sem mutattak semmiféle ellenállást az intézkedés során. A rendőrök nem tájékoztatták őket, hogy honnan érkeztek és mi az előállítás oka. Véleménye szerint roma származásának volt köszönhető az a fajta bánásmód, amit a rendőrök alkalmaztak. A panaszos kérte a Testület vizsgálatát. A Testület úgy ítélte meg, hogy kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában végeztek ellenőrzést a rendőrök, ugyanakkor a bilincselésére nem volt a rendőröknek kellő jogalapja, így sérült a két panaszos emberi méltóságból levezethető testi integritáshoz fűződő alapvető joga. A Testület álláspontja szerint a jogsérelem mértéke eléri azt a szintet, amely indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az országos rendőrfőkapitánynak.

A panaszos beadványában előadta, hogy ingatlanjába, előzetes tájékoztatás nélkül kb. 40 rendőr illetve vám- és pénzügyőr hatolt be. A panaszos elmondása szerint az említett ingatlant csak hétvégente használja, nincs bejelentkezve oda, mint állandó lakos. A rendőri intézkedés napján lakásavató ünnepséget tartott az ingatlanon. Állítása szerint a rendőrségnek tudomása volt arról, hogy a helyszínen sem kereskedelmi, sem pedig vendéglátói tevékenység nem folyik. Ennek ellenére a panaszos döbbenten vette észre, hogy a hajnali órákban a rendőrök dörömbölnek és hangosan verik az ajtót, majd mire a panaszos odaért be is törték azt. A rendőrök kritikán aluli hangnemet, némely esetben fizikai erőszakot is alkalmaztak a panaszossal és vendégeivel szemben. Ezt követően nyilvános vetkőztetést és ruházatátvizsgálást is alkalmaztak. Sem írásos parancsot, sem pedig szóbeli magyarázatot nem adtak a történtekre. Kis idő múlva a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyomozói is, próbavásárlás címszó alatt, mely eredménytelenül zárult. Eközben a rendőrök folyamatos vizeletvételt folytatott és ellenőrizték a panaszos személyes dolgait, hogy nincs e nála illegális dolog illetve elkobozták szívgyógyszerét, ami komoly tragédiát okozhatott volna. Emellett megtiltották a panaszosnak, hogy mobiltelefont használjon, jogi képviselőjét tájékoztassa és cinikus jelzőkkel illették. Vendégeit megbilincselve ismeretlen helyre szállították, a panaszost és barátnőjét pedig ott tartották az újabb átkutatás idejére. Ezt követően a panaszost is elszállították, családját és jogi képviselőjét még mindig nem értesíthette. Orvosi és vizeletvizsgálatra kényszerítették a rendőrségen. A panaszost ezután kitessékelték a rendőrség épületéből és tájékoztatták, hogy úgy megy haza, ahogy akar. A panaszos kérte a Testület teljes körű vizsgálatát. Mivel a panaszos a rendőrséghez is beadott azonos tartalommal bíró beadványt, és jogerős ítélet született az ügyben, ezért a Testületnek nincs hatásköre elbírálni az ügyet. A Testület tehát érdemi vizsgálat nélkül elutasította a panaszt.

Hatáskör hiányában elutasításról szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos egy büntetőeljárási cselekmény (feljelentést elutasítása) tényét és körülményeit sérelmezte.

A Testület megállapítása szerint a rendőrség nem sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogát azon panaszügyben, amikor a panaszos azt kifogásolta, hogy a rendőri jelentésről, valamint előállítás végrehajtásáról készült jelentés másolatát nem adták ki jogi képviselője számára, csak a rendőri intézkedést követő 28. napon. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény szerint az érintett kérelmezheti az adatkezelőnél tájékoztatását személyes adatai kezeléséről, illetve kérelmére az adatkezelő írásban tájékoztatást ad az érintett általa kezelt, illetve az általa megbízott adatfeldolgozó által feldolgozott adatairól, azok forrásáról, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről, továbbá - az érintett személyes adatainak továbbítása esetén - az adattovábbítás jogalapjáról és címzettjéről. Az adatkezelő ezen kötelezettsége a kérelem benyújtásától számított legrövidebb időn, de legfeljebb 30 napon belül áll fenn. A rendőrség mint adatkezelő nem a panaszos személyes adatait tartalmazó jelentés másolatának kiadására, hanem a jelentés lényegi tartalmáról írásbeli tájékoztatásra köteles.

Alapjogsérelem hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszosok azt sérelmezték, hogy a társasházukban tapasztalt, csendháborításra, illetve zaklatásra alkalmas cselekményekre vonatkozó számos bejelentésük ellenére a rendőrség nem intézkedett. A Testület megállapítása szerint nem sérült a panaszosok tisztességes eljáráshoz való joga, mert a rendőrség minden esetben maradéktalanul eleget tett intézkedési kötelezettségének.

Alapjogsérelem hiányában, illetve alapjogsérelem megállapíthatóságának hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos egy kilakoltatás során sajtó képviselőjeként volt jelen, és az annak során vele szemben történt rendőri intézkedést sérelmezte. A Testület megállapította, hogy a rendőrség bírósági végrehajtási eljárásban közreműködött, amikor a kérte a jelenlevőket – így a panaszost is –, hogy hagyják el a helyszínt. Mivel a panaszos a felszólításnak nem tett eleget, igazoltatása jogszerű volt. An panaszos által sérelmezett többszöri igazoltatás viszont bizonyítékok hiányában nem volt megállapítható.

 

A Testület a személyi szabadságoz, emberi méltósághoz és tisztességes eljáráshoz való jogának súlyos sérelmét állapította meg abban a panaszügyben, amikor a panaszost (aki dobolt a rendezvényen) a Savaria Történelmi Karneválról előállították, vele szemben testi kényszert, bilincset alkalmaztak. A Testület megállapítása szerint – mivel a rendezők, illetve a rendőrök felszólítása ellenére – a panaszos társaival nem fejezte be a zenélést – a rendőröknek intézkedési kötelezettsége keletkezett. A szabálysértés (csendháborítás) továbbfolytatásának előállításhoz szükséges mértékű gyanúja fennállt, ugyanakkor az aránytalan volt (a panaszos helyszíni visszatartásával és igazoltatásával elérhető lett volna a cél), ami miatt sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. A panaszossal szemben alkalmazott testi kényszer tekintetében megfelelő bizonyíték nem állt rendelkezésre, ugyanakkor a bilincselés tekintetében a Testület kimondta, hogy az jogszerűtlen volt, mert nem tanúsított olyan mértékű ellenszegülést, ami a kényszerítő eszköz alkalmazást indokolttá tette. A rendőrök továbbá a rendőri intézkedés biztonságos lefolytatását követően sem tettek eleget azonosításra vonatkozó kötelezettségüknek, ami úgyszintén jogsérelmet idézett elő a panaszos oldalán.

A Testület adott ügyben az érdemi eljárást megszüntette, mert a hiánypótlási felhívásban foglaltakat a panaszos határidőben nem teljesítette.

A Testület a panaszeljárást megszüntette, mert megállapítható, hogy a panaszos a Testület eljárását megindító nyilatkozatot megtette, de a panasz visszavontnak tekinthető, mivel az érdemi eljárás folytatását határidőben nem kérte.