A panaszosnak a vele szemben intézkedő rendőr hangneme és bánásmódja miatt előterjesztett panaszát a Testület elutasította, mivel azt elektronikus úton terjesztette elő, és a Testület felhívása ellenére aláírásával ellátva, határidőre nem erősítette meg.

 

A Testület súlyosan alapjog sértőnek találta a panaszossal szemben a bilincs alkalmazását, tekintettel arra, hogy annak alkalmazására jogalap nélkül került sor, ezért sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga.

A Testülethez érkezett beadványban a panaszos előadja, hogy van egy 22 éves személyiségzavaros gyermeke, akinek a rendőrség által kiszabott büntetése már 250 000 Ft-nál jár, mivel a rendőrök nem veszik figyelembe a fiú betegségét. Elmondása szerint fia csak ide-oda mászkál az utcán és néha leül, mivel nem bír otthon maradni. A rendőrök folyamatos igazoltatásnak teszik ki, annak ellenére, hogy a fiú nem tesz semmi törvénysértőt. Egy esetben alkoholos befolyásoltság alatt lévő rendőr megtépte a fiú haját és kabátját is. Ezen események miatt a panaszos fia nem meri elhagyni otthonukat. A Testület kivizsgálta az ügyet és felszólította a panaszost arra, hogy ha a fia ellen követték el ténylegesen a visszaéléseket, akkor vagy fia, vagy ő maga, meghatalmazással igazolja képviseleti jogát. A panaszos a hiánypótlásnak nem tett eleget, emiatt a Testület Ügyrendjében foglaltak miatt elutasítja a beadványt.

A panaszos beadványában előadta, hogy az elmúlt 1,5-2 évben folyamatos rendőri ellenőrzéseket végeztek, alaptalanul igazoltatták, járművét és ruházatát átvizsgálták. A panaszos szerint ezzel önmagában nem lenne probléma, viszont ezeket az ellenőrzéseket ugyanaz a rendőr végzi el mindig. Szerinte ez már zaklatásnak minősül, mivel járművébe is beült a rendőr és mindent kipakolt belőle, amit csak lehetett. A Testület felszólította a panaszost, hogy az elektronikus úton benyújtott panaszát postai úton aláírásával erősítse meg, melynek a megadott határidőn belül a panaszos nem tett eleget. A Testület ügyrendjében foglaltak alapján a panaszt elutasította.

A Testület elutasítja azt a beadványt, melyben a panaszos előadja, hogy feleségével veszekedtek, aki ezt követően elhagyta a lakást, és mikor vissza szeretett volna térni, a panaszos nem engedte be. A feleség kihívta a rendőröket, akiket szintén nem engedett be a panaszos a saját lakásába, annak ellenére, hogy azok erőszakkal próbáltak meg bejutni oda. A rendőr rugdalni, feszegetni kezdte a panaszos ajtaját, ekkor a 112-es számon segítséget kért a rendőrök ellen. Ezt követően a rendőrök kérték a panaszost, hogy mutassa be a lakás tulajdoni lapját és a saját papírjait. A panaszos ennek nem tett eleget, mivel félt attól, hogy megbilincselik és elszállítják. Ezt követően a rendőrök újra megjelentek a panaszos ajtajánál és feszegetni és rugdosni kezdték és folyamatosan a csengőt nyomták. Ekkor a panaszos újra védelmet kért a rendőrök ellen a 112-es számon. Ezt követően a rendőrök elhagyták a helyszínt. A Testület megvizsgálta az ügyet, és mivel a 20 napos határidőn túl érkezett be, a panasz elkésettnek tekinthető.

A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez teszi át azt a beadványt, melyben a panaszos előadja, hogy édesapja és két barátja 2009 óta a padlásra járnak fel szexuális kapcsolat létesítése céljából, és egy éjszaka megerőszakoltak és meg is öltek egy lányt. Elmondása szerint ezt követően minden nap öltek, egyik este egy gyerek hangjára lett figyelmes, akit megerőszakoltak és szintén megöltek. A panaszos felkereste a rendőrséget, ahol elkezdték kikérdezni az ügyről, mivel szerettek volna meggyőződni a történtek valódiságáról, mely során a panaszos már nem rendelkezett bizonyítékokkal. A rendőrök többszöri átvizsgálás után sem találtak a panaszos lakóhelyén az állításokra utaló nyomot, a panaszos úgy vélekedik, hogy a rendőrök nem végeztek alapos munkát. A rendőrök szerint a panaszos beteg, emiatt pszichológiai vizsgálatra küldték. Ezt követően a panaszos tovább folytatta állítása bizonygatását, annak ellenére, hogy még mindig nem találtak a rendőrök semmit. A panaszos ezt követően 3 hetet töltött a pszichiátrián, viszont állapota nem mutatott javulást. Különböző szerveknél tett bejelentést az ügyről, de sehonnan nem kapott visszajelzést. A Testület kivizsgálta az ügyet, megállapították, hogy a rendőrök eleget tettek intézkedési kötelezettségüknek, nem történt mulasztás, és ebből kifolyólag nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga sem.

A panaszos a Testülethez intézett beadványában előadta, hogy egy családi veszekedést követően élettársa rendőri kísérettel tért vissza lakására, ahol a panaszossal szemben a rendőrök nem megfelelő hangnemet ütöttek meg. Bűncselekmény elkövetésével vádolták meg, melyet nem követett el. Video felvétellel tudta bizonyítani állítását, ugyanakkor a panaszos élettársa nem kívánt élni az orvosi vizsgálat és a feljelentés lehetőségével. A panaszos sérelmezte továbbá azt, hogy a kiérkező rendőrök nem mutatkoztak be és nem adtak tájékoztatást az eljárásról. A panaszos ezt követő nap felkereste a rendőrkapitányságot, hogy megtudja a rendőri intézkedés okát. A kapitányságon 4 órán át váratták őket, majd egy órán át kihallgatták élettársát, aki nem szeretett volna feljelentést tenni. Ezt követően a panaszost is kihallgatták és aláírattak vele egy lapot, miszerint nem kíván ő sem feljelentést tenni. A Testület lefolytatta a vizsgálatot, melynek során megállapította, hogy nem megállapítható a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme valamint szintén nem megállapítható a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme. A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez tette át a panaszt.

A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez teszi át azt az ügyet, melyben a panaszos sérelmezi az ellene foganatosított rendőri intézkedést. Beadványában előadta, hogy lakott területen kívül haladt gépkocsijával - melyben két, 15 éves utast is szállított – mikor észlelte, hogy nagy sebességgel és megkülönböztető fényjelzést használva egy rendőrautó közeledik felé és megállásra kényszeríti. A panaszos elővette okmányait a csomagtérből majd ezt követően a rendőr közölte vele megállításának célját, és alkoholszondát is fújatott vele. Eközben a rendőr ellenőrizte a gépjármű műszaki állapotát is, mely során hiányosságot észlelt, amit még a helyszínen megoldott a panaszos. A rendőr ezt követően közölte a panaszossal, hogy amiatt lett megállítva, mert az első ülésen utazó utasának nem volt bekötve a biztonsági öve. Annak ellenére, hogy a panaszos és a két utasa is azt állította, hogy be volt kapcsolva az öv, a rendőrök pénzbírságot róttak ki az utasra. A panaszos ezt követően elkérte az intézkedő rendőrök azonosító számát, melyet második kérés után kapott csak meg. A Testület a lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a rendőrök kellő jogalap birtokában folytatták le az ellenőrzést, és a panaszos és utasai jogsérelme nem megállapítható. 

A panaszos beadványában előadta, hogy egy jegyellenőr kért hozzá rendőri intézkedést, mivel nem tudta magát igazolni, iratai egy másik városban maradtak, ahonnan még nem sikerült megkapnia. A rendőr a kiérkezés után a belvárosban minősíthetetlen hangnemben és stílusban kezdett el ordítani a panaszossal, ezt követően a panaszos kérte a rendőrt, hogy ne alázza meg mindenki előtt. Ezt követően a panaszos megadta az adatait a rendőröknek ellenőrzés céljából, majd elhagyhatta a helyszínt. Pár perc múlva a rendőrök követték, és újra megállították. Ekkor a rendőr újra ordítani kezdett vele és azt állította, hogy a panaszos hamis adatokat adott meg az ellenőrzés során. A panaszos próbálta megértetni vele, hogy lehetséges, hogy csak félrehallás és elírás történt, és újra megadja az adatait. A rendőr közölte vele, hogy feljelenti hamis adatok megadása miatt. A Testület kivizsgálta az ügyet és megállapította, hogy a panaszos alapjogsérelme nem megállapítható a rendelkezésre álló információkból és iratokból, ezért az ügyet átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.

A Testülethez benyújtott panaszában a panaszos sérelmezi az ellene foganatosított rendőri intézkedést. Családjával utazott, úti céljuk elérése előtt a rendőrség megállította őket. 20 perc várakozás után a panaszos úgy vélte látni, hogy a rendőr int felé, hogy elmehet, emiatt lassan kanyarodni kezdett gépkocsijával. Ezt észlelve a rendőr arrogáns stílusban odalépett hozzájuk és közölte, hogy nem engedte meg az elindulást. Huzamosabb idő elteltével intett neki a rendőr, hogy álljon félre gépkocsijával. A rendőr igazoltatta a panaszost, elkérte a papírjait és alkoholszondát fújatott vele. Ez újabb 20 percet vett igénybe. Miután mindent rendben találtak nála, közölték vele, hogy elmehet. A panaszos úgy vélte, hogy oktalanul tartották fel őket ilyen hosszú ideig, és kéri a Testület vizsgálatát az ügyben. A Testület megállapította, hogy a rendőrség kellő jogalap birtokában végezte az ellenőrzést, az időtartam aránytalan hosszúságával kapcsolatban pedig nem tudott döntést hozni a feloldhatatlan ellentmondásból kifolyólag, ami a panaszos és a rendőrség állítása közt feszül. A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez tette át az ügyet.