A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez teszi át azt az ügyet, melyben a panaszos sérelmezte a vele szemben foganatosított rendőri intézkedéseket. Panaszbeadványában előadta, hogy kerékpárjával közlekedett, mikor célja elérése érdekében ráhajtott az út mellett levő gyalogos járdára. A rendőrök hangjelzés kíséretében felszólították, hogy menjen oda hozzájuk a panaszos. A panaszost igazoltatták és alkoholszondát fújattak vele, amit a helyszínen összetaposott a rendőr. A panaszos nem ellenkezett az intézkedés során. Ezt követően kiüríttették a panaszossal a zsebeit, majd átvizsgálták ruházatát és táskái tartalmát is kipakoltatták vele. A rendőr nyomatékosította benne, hogy számíthat a jövőben hasonló ellenőrzésekre. A panaszos kérte ügye kivizsgálását, mivel korábban is volt hasonló jellegű problémája a rendőri fellépéssel. A Testület vizsgálata során nem állapított meg alapjogsérelmet, a rendőrség kellő jogalap birtokában végezte munkáját.

A Testület alapjogot súlyosan sértőnek találta azt a rendőri intézkedést, mely során kommandós akciót foganatosítottak a panaszossal, feleségével és fiával szemben. A panaszos házánál a hajnali órákban nagy létszámú kommandós csapat jelent meg. A panaszos és családja nem szegült ellen az előállítás során, ennek ellenére a földre teperték és megbilincselték őket. A rendőrségnek nem volt törvényes joga az előállításra sem, ezért kérte a panaszos és családja az ügy kivizsgálását. A Testület a lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a panaszosok emberi méltóságból levezethető testi integritáshoz fűződő alapvető joga sérült a bilincselés kapcsán. A jogsérelem mértéke eléri azt a szintet, amely indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az országos rendőrfőkapitánynak.

A Testület az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez teszi át azt a beadványt, amelyben a panaszos sérelmezi az ellene foganatosított rendőri intézkedést. A panaszos beadványában előadta, hogy kerékpárjával közlekedett, mikor egy rendőrautó balesetveszélyesen útját állta és igazoltatta őt. Elkérte a személyi igazolványát, majd ezt követően egymás után kétszer is alkoholszondát fújatott vele az eljáró rendőr. Ezt követően a panaszost a rendőrségre szállította, ahol újra kétszer alkoholszonda fújására kötelezték, majd elkészítették a panaszos elleni feljelentést és csekket állítottak ki a részére. A panaszos elmondása szerint az érintett rendőr őt állandó jelleggel zaklatja, és sérelmezte az egy órán belüli 4 szonda megfújását. Bevallása szerint elfogyasztott 1-2 dl bort, viszont komolyabb mennyiségű alkoholt nem fogyaszthat, mivel betegségei miatt 22 db gyógyszert fogyaszt naponta, ami kizárja az alkoholos befolyásoltság lehetőségét is, ennek ellenére a rendőr mivel egyedül volt, bármit írhatott a jelentésébe. A Testület kivizsgálta a panaszt, és állásfoglalásában arra jutott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem megállapítható a rendelkezésre álló iratokból és a panaszos és a rendőrség közti ellentmondás miatt.

A Testület úgy határozott az ügyben, hogy a rendőri intézkedés súlyosan sértette a panaszos alapjogát. A panaszos panaszában előadta, hogy gépjárművével haladt lakóhelyén a belváros felé bevásárlás és ügyintézés céljából, mikor váratlanul elé vágott egy gépkocsi, és belőle 4, rá fegyvert fogó egyén ugrott ki. A panaszos sokkos állapotba került, a járművéből kiszállították és a motorháztetőre fektették, majd megbilincselték. Ezt követően gépkocsiját átkutatták és bilincsben először a lakóhelyére majd ezután munkahelyére szállították. A rendőrautóban értesült csak róla, hogy rendőri akció részese, és 12 civil ruhás rendőr vette körül. Járművét őrizetlenül hagyták az út mellett, mindaddig, míg a panaszos édesapja engedélyt nem kapott az elszállításra. Munkahelyére is bilincsben vitték, és míg átkutatták a szekrényét és szerszámait, kénytelen volt a kollégái előtt így tartózkodni. Ezt követően lakhelyére szállították, ahol a ház átkutatásának időtartamára a rendőrautó mellett kellett várakoznia az utcán, szintén bilincsel a kezén. Ezután a rendőrségre szállították, ahol a kihallgatás előtt eltávolították róla a bilincset. A panaszos sérelmezi a kényszerítő eszközök alkalmasságának szükségességét, mivel állítása szerint semmiféle ellenállást nem tanúsított az intézkedés során, továbbá sérelmezi a megalázó helyzetet, amibe a kollégái és környezete előtt került emiatt. A panaszos jelen beadványában így kifogásolja a nyomozók általi testi kényszer, fegyver, valamint bilincs alkalmazását, a gépkocsija őrizetlenül hagyását, valamint a panaszjogáról és az előállítása okáról szóló tájékoztatás elmaradását. A Testület a panaszt kivizsgálta és arra a megállapításra jutott, hogy a panaszos személyes szabadsághoz való joga sérült az előállítás aránytalan időtartamát tekintve, továbbá a tisztességes eljáráshoz való joga valamint az emberi méltóságból levezethető testi integritáshoz való joga. Mindez indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az országos rendőrfőkapitánynak.

A Testület a panaszbeadványt elutasítja, mert a panasz elbírálására nincs hatásköre, tekeintettel arra, hogy a rendőrség nyomozása feletti törvényességi felügyeletet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészi szerv jogosult gyakorolni.
A panaszos a rendőrség tevékenységét bírálta a panaszbeadványban szereplő esetben, mert a rendőrség sem indított eljárást, mivel a kár megtérült, így bűncselekmény hiányában elutasították a bejelentést.

A Testület a benyújtott panaszt elutasítja és átteszi, mert a panasz elbírálására nincs hatásköre, tekintettel arra, hogy a beadványban ismertetett beszélgetés ˗ már csak a keresztnéven történő megszólítások és a benne elhangzottak okán ˗ a Testület álláspontja szerint magánbeszélgetésnek minősülnek.

A Testületnek a benyújtott panasz szabálysértési részére vonatkozóan nincs hatásköre, a  vizsgálható elemére vonatkozóan pedig megállapítja, hogy azt a panaszos a törvényben előírt határidőt követően terjesztette elő.
A panaszos beadványában azt kifogásolta, hogy a rendőrség a szabálysértési bírság kiszabásakor nem vette figyelembe a térfigyelő kamera felvételét, amikor egy bevásárlóközpont mozgássérült parkoló helyét csak ki- és beszállás idejéig használta.

A Testület a benyújtott panaszt elutasította, mert a vizsgálat megindítására alkalmas rendőri intézkedést nem tudott beazonosítani, amely a Testület eljárásának alapját képezhetné.

A Testület az előterjesztett panasznál hatáskör hiányt állapított meg tekintettel arra, hogy a panaszos forgalmi engedélyének bevonása ügyében a rendőrségnél előterjesztett beadványa alapján már jogerős döntés született.