A panaszossal szemben, aki segédmotor kerékpárral közlekedett közlekedésrendészeti intézkedést kezdeményezett egy baleseti helyszínelő. A panaszosnál nem volt nála a jogosítványa, így a panaszos lakáskulcsával a kezében a lakásához indult, hogy azt lehozza és bemutassa a rendőrnek. A rendőr többször szólította fel a panaszost, hogy rendőri intézkedés alatt áll, a helyszínt nem hagyhatja el, azonban az ingatag, láthatóan ittas panaszos mégis elindult a lakáskulcsával a kezében, így a rendőr őt előállította és megbilincselte. A Testület a panaszos és a rendőrség tényelőadásának gondos mérlegelését, vizsgálatát követően úgy határozott, hogy a hogy a panaszos bilincselésének a jogalapja kapcsán nem szenvedett sérelmet a panaszos emberi méltósághoz való alapvető joga, hiszen a rendőrség oldalán az Rtv. 48. § c) és d) pontjai kellő jogszabályi felhatalmazást biztosítottak a bilincselés végrehajtásához. A Testület külön megvizsgálta a bilincselés módját, amely vonatkozásában úgy döntött, hogy nem sérült a panaszos emberi méltósághoz fűződő joga, hiszen a rendőrség betartotta a bilincselés módozatának kiválasztására vonatkozó, kógens jogszabályi előírásokat.

A Testület a panasz elutasítása felől határozott, tekintettel arra, hogy a panaszos a Testület hiánypótló felhívásában meghatározott határidőben aláírásával nem erősítette meg beadványát.

A panaszos közúti közlekedése során arra lett figyelmes, hogy egy rendőrautó többször is megszegte a KRESZ szabályokat, így a rendőrautó mellé állt és ezt a tényt jelezte a rendőröknek és megkérte őket, hogy a közeli kapitányságra kövessék őt. A panaszos a kapitányság területén olyan helyen állt meg, ahol a megállást tábla tiltja, de erre őt egy rendőr utasította. A kapitányság épületében a panaszos a váltásparancsnokkal került interakcióba, akinek elmondta, hogy minek volt a szemtanúja, azonban a váltásparancsnok lekezelően, arrogánsan beszélt vele, majd kiabálni kezdett és fenyegette a panaszost. A panaszos erre az ügyeletes tiszttel akart beszélni, amit nem engedett számára a váltásparancsnok, hanem igazoltatta a panaszost, sőt közölte vele, hogy fel fogja őt jelenteni, mert rossz helyen parkol. Kis idő múlva megjelent egy tiszt, a panaszos véleménye szerint a kapitányságvezető-helyettes, aki a konfliktust feloldotta kettőjük között, majd a panaszos elment a helyszínről. A panaszos és a rendőrség tényelőadását gondosan mérlegelve a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy hogy a panaszos szabálysértés elkövetésére vonatkozó gyanú keletkeztetésére alkalmas információkat hozott a rendőrség tudomására, azonban a rendőrség az oldalán, az Rtv. 13. § által keletkező intézkedési kötelezettségének nem tett eleget; így ezen mulasztása sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület a panaszos igazoltatása kapcsán arra az álláspontra helyezkedett, hogy csekély fokban sérült a panaszos személyes adatok védelméhez való alapvető joga, hiszen a rendőrség oldalán az igazoltatás végrehajtása érdekében nem volt kellő jogszabályi felhatalmazás, az indokolatlan, szükségtelen és aránytalan is volt. Végezetül a rendőrség szolgálati fellépésére vonatkozó panaszosi kifogások vonatkozásában a Testület mindkét esetben feloldhatatlan ellentmondásba ütközött a két fél tényelőadása között, így csak úgy határozhatott, hogy az első kifogás kapcsán a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható; míg a második sérelem tekintetében a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható.

Figyelemmel arra, hogy a panaszos 2015. október 26-án terjesztette elő panaszbeadványát, a vele szemben 2015. október 3-án foganatosított rendőri intézkedéssel szemben, vagyis a panaszos az intézkedéstől számított 23 nap elteltével, így a Testület a panaszt elkésettnek minősítette, így azt elutasította.

A panaszos beadványában előadta, hogy hirtelen megjelent az ingatlanjában három rendőr, akik az egész lakását felforgatták és a súlyosan beteg, gondnokság alá helyezett édesapját kérdezgették. A panaszost és édesapját is súlyos trauma érte, hiszen a rendőrök ezzel a magatartásukkal minden ítéletet, minden határozatot felülírtak, sőt nem voltak tekintettel arra, hogy édesapja súlyos beteg és nem lehet felzaklatni, valamint arra sem, hogy a panaszos terhes és annyira felzaklatták, hogy akár el is vetélhet. A Testület a panaszos és a rendőrség tényelőadásait gondosan mérlegelve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrség kellő jogalap birtokában foganatosított intézkedést a panaszos magánlakásában, így nem sérült a panaszos magánlakás sértetlenségéhez fűződő alapvető joga. A rendőrség tájékoztatására vonatkozó kifogás kapcsán a Testület egy feloldhatatlan ellentmondásba ütközött, amelyet a rendelkezésére álló korlátozott számú bizonyítási eszközével és a birtokában lévő csekély számú bizonyítékkal nem tudott feloldani, így arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható.

Alapjogsérelem hiányában, illetve alapjogsérelem megállapíthatóságának hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos a vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést, annak módját (további feljelentéssel fenyegetőzés) és részrehajló jellegét sérelmezte. A Testület megállapítása szerint a panaszos intézkedés alá vonása hatósági jelzés nélküli közlekedés, illetve az irányjelzés nélküli közlekedés gyanúja miatt olyan jogellenes magatartás, amely intézkedési kötelezettséget keletkeztetett, a panaszos igazoltatása jogszerű volt A Testület a panasznak a fenyegető kijelentés megtörténtére vonatkozó része tekintetében a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható, míg nem állapított meg diszrkiminatív intézkedést pusztán azon az alapon, hogy egy évtizeddel korábban ugyanaz a két rendőr intézkedett a panaszossal szemben.

Alapjogsérelem hiányában, illetve alapjogsérelem megállapíthatóságának hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy lakóhelyén szabálysértést tapasztalt (egy férfi levizelte a ház kerítését), ami miatt megjegyzést tett, azonban nem várt senkitől segítséget az ügyben. Ennek ellenére az arra járőröző rendőrök őt intézkedés alá vonták, miközben minősíthetetlenül beszéltek vele, testi kényszer alá vetették, majd pedig előállították. A Testület megállapítása szerint a panaszos és a szabálysértést elkövető személy utcai vitája, majd pedig a panaszos közlésének tartalma miatt (, amely köztisztasági szabálysértés elkövetésének gyanúját vetette fel) a rendőrségnek intézkedési kötelezettsége (az igazoltatáshoz jogalapja) keletkezett. A panaszos megfogása, majd a szolgálati gépkocsihoz való elvezetése a rendőri intézkedés eredményességéhez szükséges, továbbá arányos volt, míg az igazolás megtagadása, és a szabálysértés felszólítást követő folytatása miatti előállítás jogszerű és indokolt volt. Az előállítás körülményei (szemüveg hiánya, rosszullét), valamint a rendőrök hangneme kérdésében a Testület az ellentmondó bizonyítékok miatt nem állapíthatott meg jogsérelmet.

Alapjogsérelem hiányában, illetve alapjogsérelem megállapíthatóságának hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a szír állampolgárságú panaszos azt sérelmezte, hogy gépjármű-ellenőrzés céljából, majd közlekedési szabályszegésre hivatkozással akarták megbüntetni a rendőrök, amit a panaszos tagadott. A rendőrök intézkedése diszkriminatív volt a származása miatt. Őt megbilincselték és előállították a rendőrségre, előtte azonban nem engedték meg neki, hogy a gépkocsi utasterében levő laptopját és nagy értékű mobiltelefonját magához vegye, illetve nem engedtek számára senkit értesíteni. Fogva tartása körülményeit (mosdóhasználatot) is sérelmezte. A Testület megítélése szerint a közlekedési szabálysértésnek az intézkedéshez szükséges mértékű gyanúja fennállt, a panaszos viselkedése indokolttá tette rövid ideig tartó bilincselését, a szabálysértés gyanúja pedig az előállítását, ami arányosnak is bizonyult. A rendőrök részrehajlásmentesen intézkedtek a panaszossal szemben. A panasz további részei tekintetében az egymásnak ellentmondó bizonyítékok miatt alapjogi sérelem nem volt megállapítható.

Alapjogsérelem hiányában, illetve alapjogsérelem megállapíthatóságának hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy

A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.