A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

 

Súlyos alapjogsérelmet megállapító állásfoglalás olyan panaszügyben, melyben a panaszosok sérelmezték, hogy a rendőrök elmulasztották a biztonsági intézkedés foganatosítását, hiszen a rendőrség nem érzékelte azt, hogy az I. rendű panaszos rosszul van, és orvosi ellátásra szorul. Továbbá kifogásolták a panaszosok az előállításukat, illetőleg a bilincselésüket. A panaszosok állítása szerint a rendőrök bántalmazták a III. rendű panaszost, amelynek következtében sérülést szenvedett. A panaszosok ezen felül sérelmezték a rendőri hangnemet, hiszen gúnyos hangnemben beszéltek velük. A II. rendű panaszos kifogásolta az előállítás körülményeit is, hiszen a szolgálati gépjárműben annyira meleg volt, hogy alig kapott levegőt. A panaszosok sérelmezték még azt, hogy nem használhatták a mobiltelefonjukat. A Testület lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy az I. rendű panaszossal szemben kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában foganatosítottak biztonsági intézkedést, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A II. és III. rendű panaszossal szemben foganatosított előállítás az Rtv. 33. § (2) bekezdés f) pontja szerinti előállítása jogszerű volt; megfelelt az arányosság követelményének; valamint annak időtartama is harmonizált az Rtv. 15. §-ában meghatározott követelményekkel, így nem sérült a személyi szabadsághoz fűződő alapvető joguk. Az I. rendű panaszos bilincselése kapcsán a Testület a jogszabályi felhatalmazást nélkülöző bilincselés vonatkozásában a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelmét állapította meg. A II. rendű panaszos bilincselése vonatkozásában a rendőrség nem tartotta be az arányosság és a fokozatosság elvét, a bilincselésre nem volt jogszabályi felhatalmazásuk, így sérült a panaszos emberi méltósághoz való alapvető joga. A rendőrség a II. rendű panaszos bilincseléséhez testi kényszert alkalmazott, amely cél-eszköz viszonyra tekintettel, a jogszerűtlen bilincselés miatt automatikusan sértette a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető jogából levezethető testi épséghez való jogát. A III. rendű panaszos tekintetében, habár a Testület a bilincselést jogszerűnek minősítette, mégis annak fenntartása egy ponton jogszerűtlenné, indokolatlanná, szükségszerűtlenné és aránytalanná vált; így erre figyelemmel a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelmét állapította meg.  A III. rendű panaszos által, a rendőri bántalmazásra vonatkozó kifogás kapcsán a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi épséghez való jogának a sérelme nem volt megállapítható. Figyelemmel a rendőrség hallgatására, a II. rendű panaszos által kifogásolt rendőri magatartás tekintetében a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelmét állapította meg a Testület. A II. rendű panaszos szolgálati gépjárműben történő elhelyezése és etekintetben kifogásolt levegőhiány vonatkozásában, szintén a rendőrség hallgatása miatt a panaszos által előadott történeti tényállást alapul véve a Testület a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelmét állapította meg. A mobiltelefon-használat korlátozása kapcsán mivel a rendőrség nem tudott érdemben előadni olyan körülményt, amelyre figyelemmel korlátozta a panaszos telefonhasználatát, így a Testület úgy határozott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga sérült. Végezetül a rendőrség tudta azt, hogy a panaszosok milyen egészségügyi állapotban vannak és erre figyelemmel intézkedtek velük szemben az információ kiderülését követően, ezért a panaszosok emberi méltósághoz való joga nem sérül

Alapjogsérelem hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszebadvány tárgyában, melyben a panaszos sérelmezte, hogy az egyik magyarországi határátkelő helyen a rendőrség gépjármű dokumentumainak ellenőrzését követően azt lefoglalták. A panaszos az ezzel okozott kárért kártérítési igénnyel lép fel. A panaszos sérelmezte továbbá az előállítását. A Testület hatáskör hiányára tekintettel nem vizsgálhatta a lefoglalás jogszerűségét, illetve kártérítés igényt nem bírálhat el. A Testület a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy az előállítás jogalapja kapcsán nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga, azt arányosnak ítélte meg, így ennek kapcsán sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. Az előállítás időtartamának vizsgálata kapcsán a sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga.

A panaszosok személyi szabadsághoz való jogának súlyos sérelmét, illetve az I. rendű panaszos emberi méltósághoz való jogának súlyos sérelmét állapította meg a Testület az állásfoglalásban. A panaszosok sérelmezték az előállításukat, kifogásolták annak jogalapját és körülményeit. A kifogásolták azt is, hogy a rendőrök részrehajlóan intézkedtek, mivel a panaszosok nem részesültek azokban a „kiváltságokban”, mint a bűncselekmény többi gyanúsítottja, illetőleg a rendőrök a helyszínen nem hallgatták meg a panaszosokat. Az I. rendű panaszos sérelmezte, hogy az előállítás időtartama alatt őt nem engedték ki a mosdóba, nem kapott élelmet, illetőleg vizet. Az I. rendű panaszos kifogásolta továbbá, hogy rendőrök bánásmódját, mivel az előállítás során többször kigúnyolták, megfenyegették, illetőleg durva hangnemben beszéltek vele. A Testület a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a panaszosokkal szemben kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában foganatosított a rendőrség intézkedést, hiszen az oldalukon intézkedési kötelezettség keletkeztetett, így nem sérült a panaszosok tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület az előállítás jogalapja kapcsán megállapította, hogy nem sérült így a panaszosok személyi szabadsághoz való joga. Az előállítás időtartama kapcsán mindkét panaszos személyi szabadsághoz való joga sérült, mivel az indokolatlanul, szükségtelenül és aránytalanul hosszú volt, továbbá a Testület a panaszosok tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét is megállapította, hiszen az előállítás időtartamának meghosszabbítása nem felelt meg az alaki követelményeknek. A Testület megvizsgálta az I. rendű panaszos előállítás körülményeire vonatkozó kifogásait, mely során megállapította, hogy sérült az I. rendű panaszos emberi méltósághoz való joga az élelmezése kapcsán, mivel a rendőrség hallgatott atekintetben, hogy az I. rendű panaszos ellátták-e élelemmel, így a Testület a panaszos tényelőadását vette figyelembe. A Testület nem találta megalapozottnak a részrehajló rendőri intézkedésre vonatkozó kifogást, így nem sérült a II. rendű panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület szintén nem találta megalapozottnak a panasz azon részét, melyben rendőrök hangnemét sérelmezte, így nem sérült a II. rendű panaszos emberi méltósághoz való joga.

A panaszosok tisztességes eljáráshoz való jogának csekély mértékű sérelme miatt áttételről szóló állásfoglalás. A panaszbeadvány szerint a panaszosok kifogásolták azt, hogy habár az I. rendű panaszos által megtett telefonos bejelentés hatására a helyszínen megjelent két járőr intézkedés végrehajtása céljából, azonban azok mégsem tettek meg mindent annak érdekében, hogy az esetet teljes körűen, az objektív intézkedési kötelezettség elvének megfelelően felderítsék. A panaszosok sérelmezik, hogy a helyszínen rendelkezésre álló információk birtokában a két rendőr kideríthette volna azt, hogy mi történt a panaszos nagyapjával. A panaszosok kifogásolták még, hogy a rendőrök nem tettek eleget azonosítási kötelezettségüknek. A Testület a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a rendőrség az intézkedési kötelezettségének eleget tett annyiban, hogy a helyszínen megjelent és az ott tartózkodó személyeket meghallgatta, azonban az objektív intézkedési kötelezettségének nem teljes körűen tett eleget akkor, amikor a helyszínen rendelkezésre álló lehetőségeket nem aknázta ki, így mulasztott bizonyos cselekmények végrehajtása kapcsán. Ezen körülményre tekintettel a Testület a panaszosok tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának csekély fokú sérelmét állapította meg. A panaszosok kifogásolták, hogy a rendőrök az intézkedés során nem mutatkoztak be; ezen kifogás kapcsán a Testület a feloldhatatlan ellentmondás miatt úgy határozott, hogy a panaszosok tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható. A rendőrség magatartására vonatkozó kifogás kapcsán a Testület szintén a feloldhatatlan ellentmondás miatt arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszosok emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható.

Súlyos jogsérelmet megállapító állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos sérelmezte, hogy éjszaka kb. 10 rendőr megjelent a házánál, majd házkutatást tartottak, ezt követően előállították a panaszost a gyermeki szeme láttára. A panaszos kifogásolja azt is, hogy a rendőrök nem azonosították magukat, nem közölték az előállítás és a házkutatás okát. illetőleg az előállítása során többször is jelezte, hogy orvosi ellátásra szorul, azonban megtagadták tőle az orvosi ellátást. A Testület hatáskör hiányában a panaszossal szemben elrendelt házkutatás jogszerűségét, illetőleg a házkutatás során végrehajtott lefoglalás jogszerűségét nem ítélhette meg. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos előállításának foganatosításához a rendőrség kellő jogalappal rendelkezett, így az előállítás végrehajtása kapcsán nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga. Azonban a Testület panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető jogának, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogának súlyos sérelmét állapította meg az előállítás ideje kapcsán, hiszen az nem felelt meg sem az Rtv. 33. § (3) bekezdésében, sem az Rtv. 15. §-ában foglalt követelménynek. A panaszos azon kifogása kapcsán, mely szerint őt éjszaka állították elő, a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga nem sérült. Az előállítás körülményeire vonatkozó kifogás kapcsán a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának a sérelme nem volt megállapítható. A panaszos a rendőrség szolgálati fellépésre vonatkozó azon sérelme kapcsán, hogy a rendőrök nem tettek eleget azonosítási kötelezettségüknek, sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga, tekintettel arra, hogy a rendőrség tájékoztatása nem tartalmazott információt a panaszos ezen kifogása kapcsán. A panaszos tisztességes eljáráshoz való joga nem sérült atekintetben, hogy a rendőrök nem közölték vele a házkutatás, illetőleg az előállítás okát. Végül a Testület álláspontja szerint a panaszos félelemkeltő rendőri jelenlétre vonatkozó kifogása kapcsán sem sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga.

A panaszos emberi méltósághoz való jogának súlyos sérelmét állapította meg a Testület abban az ügyben, amelyben a panaszos sérelmezte az előállítását, mivel annak ellenére állították elő, hogy nem ő ült a volánnál ittas állapotban. A panaszos úgy véli a rendőrök részrehajlóan intézkedtek vele szemben. Kifogásolta továbbá a vele szemben alkalmazott bilincset, illetve azt, hogy nem értesíthette a feleségét, illetve a rendőrök elvették a vezetői engedélyét. A panaszos sérelmezte mind ezen felül a rendőrök hangnemét is. A Testület a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a rendőrség kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában foganatosított intézkedést a panaszossal szemben, így nem sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület a panaszos rendőri intézkedés részrehajló jellegére vonatkozó kifogását nem találta megalapozottnak, így álláspontja szerint az intézkedést a rendőrök részrehajlásmentesen folytatták le, így a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga nem sérült. A panaszos előállításának a jogalapja tekintetében nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga. Az előállítás arányosságának a megítélése kapcsán a Testület úgy határozott, hogy nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga. Az előállítás időtartama kapcsán sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga. Ellenben a panaszos bilincseléséhez a rendőrség nem rendelkezett kellő jogszabályi felhatalmazással, hiszen a panaszos az intézkedés során nem fejtett ki olyan magatartást, amely megalapozhatta volna a vele szemben történő bilincsalkalmazást, így erre tekintettel a Testület a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető jogának súlyos sérelmét állapította meg. A Testület a panaszos feleségének az értesítése kapcsán úgy határozott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem volt megállapítható. A vezetői engedély elvételére vonatkozó kifogás kapcsán nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga. Végezetül a rendőrség által használt kifejezés, közlés tekintetében a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem volt megállapítható.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, amely során a panaszos árokba csúszott autójával. A kiérkező rendőrség a panaszos előállította, amely során elvették a panaszos vezetői engedélyét. A Testület a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a rendőrség kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában állította elő a panaszost, így az előállítás jogalapja tekintetében a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga nem sérült. A Testület ezenkívül az előállítást az Rtv. 15. §-ában meghatározott követelményeknek megfelelőnek találta, így ennek kapcsán sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga. Az előállítás időtartamának vizsgálata során a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy az arányos volt, szükségszerű és nem volt indokolatlanul hosszú, így nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga. Végezetül a Testület megállapítása szerint a rendőrség nem sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogát azáltal, hogy a helyszínen elvette a vezetői engedélyét. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt.

Súlyos alapjogsérelmet állapított meg a Testület azon panaszos ügyében, amely során a feltárt történeti tényállás szerint a panaszos egy áruházból ellopott egy konzervet. Emiatt rendőri intézkedést foganatosítottak a panaszossal, amely során megbilincselték és előállították. A Testület a lefolytatott vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos bilincselésének jogalapja vonatkozásában jogsérelmet állapított meg a Testület, hiszen a bilincselés feltételei a panaszossal szemben nem álltak fent, a rendőrség a kényszerítő eszköz alkalmazása során sem tartotta be a fokozatosság elvét, így erre tekintettel sérült a panaszos emberi méltósághoz, és az abból levezethető testi integritáshoz való joga. A bilincselés megfelelő módjának kiválasztása kapcsán a panaszos és a rendőrség által közölt ellentmondásra tekintettel a Testület álláspontja szerint nem megállapítható a panaszos testi integritáshoz való jogának sérelme. A rendőrök bánásmódja kapcsán a Testület az ellentmondásokra tekintettel úgy határozott, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme sem megállapítható.

 

 

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon gondnokság alatt álló panaszos ügyében, amely során a panaszos a rendőrség vele szemben foganatosított intézkedését. A Testület által feltárt történeti tényállás szerint a panaszossal szemben bejelentést tettek, miszerint hangosan hallgatja otthonában a zenét. A rendőrség kiérkezésekor észlelték a hangos zenét, ami miatt nem tudtak beszélni a panaszossal, s ezáltal sikeresen lefolytatni az intézkedést. A rendőrök kikapcsolták az áramot, ami folytán megszűnt a hangos zene. Ezt követően a panaszos ellenállt a rendőri intézkedésnek, amely miatt megbilincselték és előállították.A Testület lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a rendőr kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában kezdeményezett rendőri intézkedést, így erre tekintettel a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga nem szenvedett sérelmet. A panaszossal szemben foganatosított biztonsági intézkedés kapcsán a Testület úgy határozott, hogy annak végrehajtása nem sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető jogát. A Testület nem találta megalapozottnak a panaszos részrehajló rendőri intézkedésre vonatkozó kifogását, hiszen a Testület álláspontja szerint a rendőr részrehajlásmentesen intézkedett a panaszossal szemben, így a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga nem sérült az intézkedés során. A panaszos bilincselése tekintetében a Testület úgy határozott, hogy az nem sértette a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető jogát, hiszen az Rtv. 48. § b) és d) pontjai annak végrehajtására kellő felhatalmazást biztosítottak. A bilincselésre vonatkozó figyelmeztetés kapcsán nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga. A bilincselés során alkalmazott testi kényszer kapcsán nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi épséghez való joga. A panaszos bántalmazásra vonatkozó kifogása kapcsán a Testület a feloldhatatlan ellentmondásokra tekintettel úgy határozott, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi integritáshoz fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható. A Testület álláspontja szerint az, hogy az intézkedés során a gyermekei hazaértek nem sértette a család- és magánélet sértetlenségéhez való jogát. A Testület a feloldhatatlan ellentmondásra tekintettel úgy határozott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának a sérelme nem megállapítható a szomjasságára és a zuhanyzás nem biztosítására vonatkozó kifogása kapcsán. A rendőrség értesítési kötelezettsége kapcsán szintén olyan ellentmondásba ütközött a Testület a történeti tényállás megállapítása során, amelyet a rendelkezésére álló korlátozott számú bizonyítási eszközével és a birtokában lévő csekély számú bizonyítékkal nem tudott pontosítani, így arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható. Végezetül a rendőr szolgálati fellépésére vonatkozó kifogás kapcsán a Testület – a tényelőadások között feszülő ellentmondás miatt – úgy határozott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.