Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, aki beadványában sérelmezte, hogy az intézkedés idején fiatalkorú gyermekét előállították és a panaszost, mint törvényes képviselőt nem értesítették rögtön. A panaszos törvényes képviselő sérelmezte továbbá a gyermekével szemben foganatosított rendőri intézkedést. A rendőrségi iratok alapján megállapítást nyert, hogy a panaszos gyermekével szemben körözést adtak ki szabálysértési értékhatárra elkövetett lopás miatt, továbbá a panaszost értesítették gyermeke előállításáról. A Testület a szabálysértési eljárással kapcsolatos panaszelemek tekintetében hatáskörének hiányát volt kénytelen megállapítani. A Testület a panasz körözésre vonatkozó része vonatkozásában is hatáskör hiányát állapította meg. A Testület álláspontja szerint az intézkedő rendőrök az igazoltatást megfelelő jogalappal hajtották végre, ezért az a panaszos gyermekének személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogát nem sértette. A Testület álláspontja szerint a megismert tényállás és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján a panaszos gyermekének előállítására megfelelő jogalap birtokában került sor. Az előállítás időtartama miatt a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos gyermekének személyi szabadsághoz való joga. A Testület álláspontja szerint egyértelműen megállapítható, hogy a rendőrség értesítette az előállításról a panaszost, ezért nem sérült a panaszos és gyermeke tisztességes eljáráshoz való joga. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.

Súlyos alapjogsérelmet állapított meg a Testület azon panaszos ügyében, aki a vele szemben foganatosított visszatartásos ellenőrzést bilincselést és előállítását sérelmezte. Az állásfoglalás alapjául szolgáló ügyben a panaszost gyorshajtás miatt a helyszínen visszatartásos ellenőrzés alá vonták. Mivel a panaszos nem rendelkezett a büntetés összegének megfelelő készpénzzel, ezért a rendőrség felajánlotta, hogy az autóját hátrahagyva a közeli bank automatából vegye fel a pénzt és térjen vissza az intézkedés helyszínére. A panaszosért egyik ismerőse érkezett és elhajtottak. Az intézkedő rendőröknél maradtak a panaszos személyazonosító okmányai. Ezután órákig, amíg a rendőrök a helyszínen sebességellenőrzést végeztek, nem tért vissza a panaszos. A délutáni órákban a településen éppen gyalogosan haladó panaszost intézkedés alá vonták, és mivel nem tudta személyazonosságát igazolni előállítás alá vonták. Eközben megérkeztek azon rendőrök, akik korábban foganatosítottak a panaszossal szemben közlekedésrendészeti intézkedést, és megállapítást nyert a panaszos személyazonossága. Mivel a rendőrök álláspontja szerint egy korábbi intézkedés alól kivonta magát a panaszos ezért bilincselést foganatosítottak vele szemben és a rendőrkapitányságon előállították. A Testület vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a rendőrség megfelelő jogalappal kezdeményezett közlekedésrendészeti intézkedést a panaszossal szemben. A Testület álláspontja szerint sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga a visszatartásos ellenőrzés végrehajtása során, amikor a rendőr nem adott a panaszos részére a csekkszelvényt, hanem csupán a közeli bankautomata igénybevételével történő készpénzes fizetés lehetőségét tette lehetővé. Sérült továbbá a panaszos személyes adatok védelméhez való joga, amiért személyazonosító okmányát az intézkedő rendőr nem szolgáltatta vissza a személyazonosság megállapítását követően, mielőtt a panaszos elhagyta a helyszínt. A panaszossal szemben foganatosított igazoltatás és ruházatátvizsgálás nem sértette a panaszos személyes adatok védelméhez, emberi méltóságához és tisztességes eljáráshoz való jogát. A Testület szerint a panaszossal szemben foganatosított bilincselés sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát, ugyanis a Testület álláspontja szerint nem volt helytálló a rendőrség azon álláspontja, miszerint a panaszos kivonta magát a korábbi intézkedés alól, s ezért szökni próbáló személy lenne, ugyanis a visszatartásos ellenőrzés jogszerű foganatosítása esetén csekkszelvényt kellett volna adnia a rendőrségnek, amit a panaszos későbbi időpontban is kiegyenlíthetett volna. A második intézkedés alatt nem merült fel olyan körülmény, amely a panaszos szökési szándékát megalapozná. A Testület álláspontja szerint a fenti előzmények miatt a panaszossal szemben foganatosított előállítás sértette a panaszos személyi szabadságát.

 

 

A panaszos beadványában kifogásolta azt, hogy a rendőrség a lakásában házkutatást tartott és őt előállította bűncselekmény elkövetésének a gyanúja miatt. Álláspontja szerint egyértelműen megállapítható, hogy nem követett el bűncselekményt, így véleménye szerint teljesen feleslegesen került sor kényszerintézkedésre. A Testület panaszeljárásban megállapította, hogy az előállítás jogalapja kapcsán nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga. A Testület a panaszos előállítását arányosnak ítélte meg, így álláspontja szerint ennek kapcsán sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. Az előállítás időtartamának vizsgálata kapcsán a Testület úgy határozott, hogy nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga.

A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

A panaszos házaspár képviseletében jogi képviselőjük terjesztette elő a beadványt, amelyben előadta, hogy a panaszosok sétáltak az utcán, amikor egyiküket a földre lökte egy személy, aki futott és őt egy rendőr üldözte. A panaszosok bármiféle segítségnyújtás nélkül a helyszínen maradtak úgy, hogy egyikük megsérült, hiszen az ütés a mellkasát érte. Ambuláns ellátásban részesült a panaszos, aki másnap az illetékes rendőrkapitányságon személyesen megjelent és jelentette az esetet. Tekintettel arra, hogy nem beszél magyarul tolmácsot kért, amelyet a rendőrség számára biztosított, de a bejelentéséről szóló jegyzőkönyvet magyar nyelven állították ki, pedig a tolmács a jelentését angol nyelven készítette el. A panaszos megtagadta a magyar nyelvű irat aláírását, figyelemmel arra, hogy annak tartalmát nem értette, sőt az is felfoghatatlan volt a számára, hogy ha jelen van egy tolmács, akkor miért nem azon a nyelven készült el az okirat. Erre figyelemmel sérelmezték, hogy a rendőrség nem nyújtott számukra kellő segítségét és a rendőri magatartás ellehetetlenítette a nyelvhasználatukat, hiszen ők külföldiek és az intézkedés velük szemben egy külföldi országban történt. A Testület a rendelkezésére bocsátott bizonyítékok és tényelőadások gondos mérlegelését követően úgy határozott, hogy a panaszosok tisztességes eljáráshoz való joga nem szenvedett sérelmet, hiszen a rendőrség mindent meg tett a nyelvi nehézségek áthidalása érdekében. A rendőrség félelemkeltő fellépésére vonatkozó kifogás kapcsán a Testület úgy határozott, hogy a panaszosok emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható, tekintettel a panaszosok és a rendőrség által előadottak között feszülő, feloldhatatlan ellentmondásra.

A panaszos beadványában előadta, hogy fiával és egy harmadik személlyel a gazdasági társaságuk tevékenységi körébe tartozó sövényvágókat élesítettek és javítottak az utcán, amikor hirtelen megjelent mellettük egy rendőrautó, két járőrrel. Az egyik rendőr ordibált velük, igazoltatta őket és kérte a gazdasági társaság papírjait és az iparengedélyt. A panaszos mindent a rendőr rendelkezésére bocsátott. A rendőr az iparengedélyt, amikor a kezébe vette továbbfolytatta az ordibálást, hogy ez nem az és kérte a panaszost, hogy a kért dokumentumot adja át neki; mindezt pedig úgy tette, hogy a panaszoshoz egyre közelebb ment, hasával a panaszos hasát megbökte és eközben végig kiabált. A rendőr a panaszost letegezte, majd közölte vele, hogy meg fogja „motozni”. A rendőr továbbá nem mutatkozott, a társa nem avatkozott bele a megalázó helyzet megszüntetésében, sőt a helyszínen tartózkodott egy helyi lakos is, aki egyébként rendőr. Amikor a rendőrök elmentem a helyszínről, akkor azt mondta az ordítozó rendőr neki, hogy „8 órakor végzek, várlak a csapatoddal”. A panaszos álláspontja szerint ez az eset azért történhetett meg velük, mert cigányok.    
A Testület a rendelkezésére álló tényelőadások alapos mérlegelését követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrség kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában kezdeményezett intézkedést a panaszossal szemben, így nem sérült a rendőri intézkedés foganatosítása kapcsán a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A panaszos igazoltatása kapcsán a Testület véleménye szerint nem sérült a panaszos személyes adatok védelméhez való alapvető joga. A panaszossal szemben végrehajtott ruházat-és csomagátvizsgálás kapcsán a Testület álláspontja szerint csekély mértékben sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga, hiszen nem álltak fent a jogszabályi feltételek, amelyek felhatalmazták volna a rendőrséget az intézkedés végrehajtására. A panaszos sérelmezte, hogy a rendőr megbökte őt a hasával és rendkívül közel állt hozzá és végig ordítozott vele; ezen kifogás kapcsán a Testület véleménye szerint nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való alapvető joga, hiszen a rendőrség több tanút sorakoztatott fel ezen panaszelem cáfolatára, amelyet a Testület az ellentmondás feloldása során figyelembe vett. A panaszos sérelmezte, hogy a rendőr őt az intézkedés során folyamatosan tegezte, azonban a két fél tényelőadásai között feszülő ellentmondást a Testület nem tudta feloldani, így álláspontja szerint a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható. Az intézkedés során elhangzott, a panaszos szerint rá nézve sérelmes rendőri kijelentések kapcsán a Testület szintén úgy határozott, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható, tekintettel a tényelőadások között tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásra. A panaszos azon kifogása kapcsán, hogy az intézkedő rendőr fellépése félelemkeltő volt, sőt előállítás végrehajtásával is megfenyegette a panaszost a Testület szintén nem tudott kialakítani egy olyan történeti tényállást, amely alapján megvizsgálhatta volna a panaszt, így arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható.

A panaszos beadványában előadta, hogy alapító tagja egy politikai egyesületnek, amely a tavaly őszi önkormányzati választásokon indult és négy jelöltje bejutott a nyolc tagú képviselő testületbe. A politikai összejöveteleiket az udvarán lévő pizzériában szokták tartani, péntek délután 5 órakor. Erről az egyik helyi politikai pártnak is tudomása van, illetve tud erről az egyik helyi lakos, országgyűlési képviselő is. Az őszi választások előtt komoly harc alakult ki az egyesület és az egyik politikai párt között. Ezen előzményekre figyelemmel, véleménye szerint teljesen indokolatlanul és pusztán elfogultan került sor rendőri intézkedésre, amelyet több szempontból kifogásol. Álláspontja szerint a rendőrség razziát tartott a pizzázóban az összejövetel időpontjában, hiszen indokolatlanul jelentős rendőri létszám (15-20 fő) jelent meg, amely a jelen lévő személyekben riadalmat keltett. A rendőrök annyit mondtak, hogy a „kapitány parancsa” alapján intézkedtek, így igazoltatták az ott lévő személyeket. Miután távoztak a helyszínről a panaszos autóba ült és követte a rendőröket, amikor is az ötödik vendéglátó ipari egység ellenőrzését követően a panaszos mögé került egy rendőrautó, megkülönböztető fényjelzését használva (hangjelzést mellőzésével) közlekedésrendészeti intézkedés alá vonták a panaszost. Véleménye szerint a megállítás módja is már jogellenes volt és az a tény, hogy korábban már igazoltatták alátámasztotta azt, hogy mindenféle jogalap nélkül vonták intézkedés alá. A Testület a rendőrség és a panaszos tény-előadásait mérlegelve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrök kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában kezdeményeztek fokozott ellenőrzés során rendőri intézkedést, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A szintén fokozott ellenőrzés keretén belül foganatosított közlekedésrendészeti intézkedés kapcsán is úgy határozott a Testület, hogy nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A panaszos külön sérelmezte a gépjárműve megállítási módját, amely vonatkozásában a Testület akként foglalt állást, hogy a tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásra tekintettel nem megállapítható a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme. A Testület véleménye szerint nem megállapítható a rendőri intézkedés riadalmat, félelmet és megbotránkozást keltő jellege. Végezetül pedig a panaszos utolsó kifogása kapcsán a Testület úgy foglalt állást, hogy nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga az elrendelt rendőri intézkedés vonatkozásában, hiszen azt a rendőrség nem „megrendelésre” foganatosította, hanem korábban elrendelt, fokozott ellenőrzés keretén belül hajtották végre a panaszossal szemben.

A panaszos beadványában előadta, hogy több éve polgári peres eljárás van folyamatban egy Bt. ellen, amely ügy tekintetében tanúként kívánta őt idézni a bíróság, de anyagi helyzetére tekintettel, valamint édesanyja súlyosan beteg állapotára figyelemmel többször jelezte, hogy nem tudja az elővezetés és a megjelenés költségeit megfizetni. A bíróság mégis megkereséssel élt a rendőrség felé a panaszos elővezetésének végrehajtása érdekében. A panaszost a rendőrség előállította és annak ellenére, hogy semmiféle ellenállást nem tanúsított megbilincselték, amely bilincset csak a tárgyalóterem előtt vették le róla, amelyet véleménye szerint bírói jelenlétben kellett volna eltávolítani. Kifogásolta azt is a panaszos, hogy amikor vége volt a tárgyalásnak, akkor semmilyen érdemi segítséget nem nyújtottak neki atekintetben, hogy hazajusson, pedig arra nem volt pénze és a 45 km-es utat gyalog tette meg. A Testület a panaszos és a rendőrség tényelőadásaiban közölt információkra figyelemmel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrség kellő jogalap birtokában foganatosította az elővezetést, így annak kapcsán nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. Az elővezetés során alkalmazott előállítás során nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga, hiszen a jogkorlátozás kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában történt. A panaszossal szemben foganatosított ruházat- és csomagátvizsgálás kapcsán nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való alapvető joga. A panaszossal szemben alkalmazott bilincs vonatkozásában (jogalap,mód, időtartam) azonban a Testület a panaszos emberi méltósághoz való alapvető jogának súlyos sérelmét állapította meg. A panaszos hazajutására vonatkozó kifogás kapcsán a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga.

 

 

A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

A panaszos beadványában előadta, hogy kifogásolja a vele szemben végrehajtott házkutatást és a későbbi őrizetbe vételt. [Ezen kifogások kapcsán a Testület hatáskörének a hiányát állapította meg.] A Testület érdemi eljárásában vizsgálhatta a panaszos előállítását, a bilincselését, a rendőri bántalmazásra és a rendőri fellépésre vonatkozó panaszosi kifogásokat. A panaszos előadta, hogy a rendőrök többször mondták neki, hogy „mocskos, pedofil disznó” és az édesanyja, valamint a testvére jelenlétében, a saját lakásukban bántalmazták: Többször, többen tenyérrel ütötték a panaszos fejét hátulról, erősen, minden ok nélkül. Az édesanyját oly annyira meg is viselték az események, hogy idegösszeroppanást kapott. A panaszos semmiféle ellenállást nem tanúsított az intézkedés során, mégis nemcsak neki, hanem az édesanyjának is fizikai és lelki fájdalmat, sérüléseket okoztak a rendőrök.    
A Testület a panaszos és a rendőrség tényelőadásaira figyelemmel lefolytatott vizsgálatában a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelmét állapította meg a panaszos bilincselése kapcsán (jogalap, mód, időtartam), hiszen megítélése szerint a rendőrség kellő jogszabályi felhatalmazás nélkül foganatosította a panaszossal szemben a kényszerítő eszközt. Ezen kívül sérült a panaszos testi épséghez való alapvető joga a rendőrök által kifejtett, felhatalmazáson túli erőszak tekintetében. A Testület a rendőri fellépésre vonatkozó kifogások kapcsán, nevezetesen a rendőrök durva, agresszív magatartása és az általuk alkalmazott hangnem vonatkozásában a két fél által előadottak között feszülő ellentmondást nem tudta feloldani, így úgy határozott, hogy jelen két panasz kapcsán a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható.