A panaszos beadványában elsősorban sérelmezett egy személy-és létesítménybiztosítási intézkedést, amely alapján vele szemben a rendőrök érdemben felléptek. A panaszos kérelmezte a Testületet, hogy állapítsa meg, hogy a személy-és létesítménybiztosítási intézkedés TEK általi elrendelésének időpontja miatt a panaszos nem élhetett az Alaptörvény XVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogával a békés gyülekezéshez való jogát sértő hatósági döntés ellenében. [Ezen kifogások kapcsán a Testület hatáskörének a hiányát állapította meg]. A panaszos beadványában érdemi eljárás alapjául szolgáló sérelmeket is előterjesztett, nevezetesen: kellő jogalap birtokában léptek-e fel a panaszossal szemben és szólították fel a személy-és létesítménybiztosítási intézkedéssel érintett helyszín elhagyására és tekintettel arra, hogy a panaszos úgy nyilatkozott többször is mind verbálisan, mind pedig nonverbálisan, hogy nem akarja elhagyni a helyszínt, valló kellő jogalap birtokában alkalmaztak az elevezetéséhez testi kényszert az intézkedő rendőrök. A Testület a panaszos és a rendőrség tényelőadása alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrök kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában kezdeményeztek a panaszossal szemben intézkedést, így nem sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A panaszos által kifejtett, passzív magatartásra tekintettel a rendőrség által alkalmazott testi kényszer kapcsán a Testület úgy határozott, hogy nem sérült a panaszos emberi méltóságból levezethető testi integritáshoz fűződő alapvető joga, tekintettel arra, hogy az arányosság és fokozatosság elvére tekintettel a rendőrség az elérni kívánt célt (t. i. az elzárt terület kiürítése) más, kevésbé jogkorlátozó módon nem tudta volna megoldani.

A panaszos először beadványát az illetékes rendőrkapitányságon terjesztette elő, ahol kérelmezte az eljárás Testület általi lefolytatását. A beadványában előadta, hogy a vele szembeni rendőri intézkedésre teljesen elfogultsági alapon került sor. Elmondta, hogy testvére állandó felügyeletre, gondozásra szorul. A kérdéses napon pont az ő ügyében intézkedett az okmányirodában, ahol eleve mérges a viszony a panaszos és az ott dolgozók között. Az ügyintézés elhúzódott és vitába torkollott, az okmányiroda vezetője rendőröket hívott a helyszínre. A rendőrök a panaszost bűncselekmény gyanújára figyelemmel előállították, hiszen álláspontjuk szerint a panaszos a mozgáskorlátozott személy részére kiállított igazolványt jogosulatlanul használta és emiatt szabálytalanul parkolt az okmányiroda előtt. A panaszos sérelmezte, hogy az autójával nem mehetett a pár méterre lévő kapitányságra, hanem ott kellett azt hagynia és miután szabadon bocsátották gyalog kellett ahhoz visszamennie. Sérelmezte a rendőrök által vele szemben használt hangnemet és, hogy olyan iratokat írattak vele alá, amelyek valótlanul tartalmúak. Ezen kívül véleménye szerint a rendőrség indokolatlanul korlátozta őt mobiltelefonjának a használatában. A testvére, aki állandó gondozásra szorul eközben felügyelet nélkül volt, pedig a panaszos ezt a tényt többször jelezte a kapitányságon, de ennek érdekében a rendőrök nem tettek érdemi intézkedést. A Testület a panaszos és a rendőrség tájékoztatására tekintettel úgy határozott, hogy a rendőrség kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában foganatosított intézkedést a panaszossal szemben, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület ezen kívül a panaszos személyi szabadságának előállítással történő korlátozását jogszerűnek találta mind a jogalap, mind pedig az időtartam tekintetében, így álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga. Szintén nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga az előállítás okáról és céljáról való tájékoztatás kapcsán. A Testület véleménye szerint a panaszos tulajdonhoz fűződő alapvető joga nem sérült a gépjárműve helyszínen, lezárt állapotban történő hagyása vonatkozásában. Azonban a Testület a mobiltelefon-használat korlátozása kapcsán a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának csekély fokú sérelmét állapította meg. A Testület szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga a testvére felügyelet nélkül hagyása kapcsán és a hamis tartalmú iratok és azok állítólagos át nem adása vonatkozásában sem.

A panaszos számos beadványt terjesztett elő a rendőrségen, amelyek kivizsgálására a Testületet kérte meg. A beadványok egy része egy egyesület működésének a feloszlatásával kapcsolatos sérelmeket fogalmaz meg, amelyek tekintetében a Testület hatáskörének a hiányát állapította meg. A beadványok egyike konkrét rendőrrel szembeni kifogásokat fogalmaz meg, amelyeket, mint feljelentést terjesztett elő a panaszost; ezen beadvány tekintetében a Testület hatáskörének a hiányát állapította meg. A panaszos a Testület érdemi eljárásának részét képező kifogásokat is előterjesztett nevezetesen: sérelmezett egy konkrét közlekedésrendészeti intézkedést, amely vonatkozásában elismerte, hogy habár elhaladt a rendőrök mellett és rájuk becsmérlő szavakat kiabált, annak végrehajtása még sem volt indokolt; álláspontja szerint a rendőrök mindig is elfogultan intézkednek vele szemben és ezen kívül felsorolt számos olyan esetet, amikor a rendőrök becsmérlő kifejezéseket használtak rá és képzettségére. A Testület a rendőrség és a panaszos tényelőadásai fényében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrök nem intézkedtek a panaszossal szemben részrehajlóan, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A panaszossal szemben végrehajtott közlekedésrendészeti intézkedés jogalapját az Rtv. 44. §-a biztosította, így azt kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában foganatosította a panaszossal szemben a rendőrség, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A rendőri fellépését érintő két kifogás kapcsán a Testület a rendőrség és a panaszos által előadottak között feszülő ellentmondást nem tudta feloldani, így csakis úgy határozhatott, hogy a panaszos emberi méltósághoz fűződő jogának a sérelme nem megállapítható a rendőri fellépés vonatkozásában.

A panaszbeadványt a Testület elutasította, mivel amivel azt a panaszos elektronikus úton terjesztette elő, és a Testület felhívása ellenére aláírásával ellátva határidőn belül nem erősítette meg. A panaszos beadványában sérelmezte a rendőrök szolgálati fellépését, valamint azt, hogy adatait az igazolványok elkérése nélkül, bemondás alapján rögzítették a rendőrök. A panaszos kifogásolta továbbá, hogy az eljáró rendőr ruházatátvizsgálással, valamint előállítással is megfenyegette. Az intézkedő rendőrök a panaszos azon kérésének, hogy a jelenlévőket igazoltassák, nem tettek eleget. A rendőrök a panaszos elmondása szerint nem vizsgálták ki a panaszos által bejelentett szabálysértést, továbbá hatáskörüket túllépve postai szolgáltatást is végeztek.

A panaszos panaszbeadványában a személyi szabadságát korlátozó intézkedést sérelmezte. A panaszbeadványt a Testület elutasította, mivel amivel azt a panaszos elektronikus úton terjesztette elő, és a Testület felhívása ellenére aláírásával ellátva határidőn belül nem erősítette meg.

A panaszbeadványt a Testület elutasította, mivel amivel azt a panaszos elektronikus úton terjesztette elő, és a Testület felhívása ellenére aláírásával ellátva határidőn belül nem erősítette meg. A panaszbeadvány szerint a panaszos sérelmezte az előállítását.

A panaszos panaszbeadványában a vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést, továbbá a rendőrök szolgálati fellépését, nevezetesen azt, hogy az egyik rendőr. rendezetlen ruhában, láthatósági mellény és sapka nélkül lépett a gépkocsijához. A panaszbeadványt a Testület elutasította, mivel amivel azt a panaszos elektronikus úton terjesztette elő, és a Testület felhívása ellenére aláírásával ellátva határidőn belül nem erősítette meg.

A panaszos panaszbeadványában a vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést, valamint a szabálysértés elkövetésére vonatkozó gyanúsítást sérelmezte. A panaszbeadványt a Testület elutasította, mivel amivel azt a panaszos elektronikus úton terjesztette elő, és a Testület felhívása ellenére aláírásával ellátva határidőn belül nem erősítette meg.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, aki beadványában sérelmezte, a rendőrség vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedését, amely során rendőr a panaszos távozásának megakadályozása érdekében a gépkocsi és annak nyitott ajtaja közé lépett. A panaszos sérelmezte még az intézkedő rendőr hangnemét. A Testület arra a megállapításra jutott, hogy nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga amiatt, hogy a rendőr a panaszos távozásának megakadályozása érdekében a gépjármű és annak ajtaja közé lépett. A Testület meglátása szerint a panaszos azon magatartásával, hogy a rendőri intézkedés folyamán iratainak átadását megtagadva, a távozás szándékával gépkocsijába ült, azt beindította és annak ajtaját megkísérelte becsukni, kétséget kizáróan – a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértésének gyanúját is megalapozó – ellenszegülést tanúsított, amely magatartása a testi kényszer Rtv. 47. § szerinti alkalmazásának lehetőségét, ill. szükségességét is megteremtette az intézkedő rendőr számára. A Testület további bizonyítékok hiányában nem tudta feloldani az ellentmondást a rendőri hangnem vonatkozásában, ezért úgy foglalt állást, hogy nem megállapítható a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme.

A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.