Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, aki sérelmezte, hogy bejelentései ellenére nem deríti fel a rendőrség az általa bejelentett bűnügyeket, továbbá sérelmezte a rendőrség hangnemét is. A Testület úgy foglalt állást, hogy a rendőrség megfelelően eleget tett intézkedési kötelezettségének, ezért nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga. A Testület további bizonyítékok hiányában azonban nem tudta feloldani az ellentmondást a rendőri hangnem vonatkozásában, ezért úgy foglalt állást, hogy nem megállapítható a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme.

A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

Alapjogot sértő intézkedés, illetve alapjogot sértő intézkedés megállapíthatóságának hiányában a Testület – mivel a panaszosok az áttétel ellen előzetesen bejelentették tiltakozásukat – az eljárás megszüntetéséről döntött abban a panaszügyben, amelyben a rendőri intézkedés alapja az volt, hogy diszkriminatív rendőri intézkedést (igazoltatást, biztonsági intézkedést), kényszerítő eszközök (bilincs, testi kényszer) alkalmazását és annak sérülést okozó módját sérelmezték. Panaszolták továbbá intézkedések (feljelentés és szemle lefolytatása, hozzátartozó kiértesítése) elmulasztását, valamint a hangnemet és bánásmódot, illetve tulajdonban való károkozást is.

A Testület megállapítása szerint a rendőrség súlyosan sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz, illetve szabad mozgáshoz való jogát. A panaszos a városi önkormányzat képviselő-testületének nyilvános ülésén akart részt venni mint állampolgár és mint újságíró, de a városházán dolgozó közterület-felügyelő és biztonsági őrök két ízben is megakadályozták abban, hogy az ülésterembe bejusson. A panaszos telefonon bejelentette a rendőrség felé, hogy szabad mozgásában akadályozzák, ami a rendőrség számára intézkedési kötelezettséget keletkeztetett. A Testület megállapítása szerint a rendőrségnek észlelnie kellett volna, hogy a panaszost mindkét alkalommal jogalap nélkül akadályozzák az ülésre való bejutásban, ezért a közterület-felügyelőt és biztonsági őröket figyelmeztetni kellett volna arra, hogy jogellenes az eljárásuk. Továbbá a képviselő-testületi ülés a rendőrség második helyszínre érkezése időpontjában már elkezdődött, és így a helyzet tisztázása érdekében a rendőrnek ellenőriznie kellett volna, hogy van-e szabad hely a teremben, ahova a panaszos leülhet, ezzel szemben a rendőr ezt megtagadta.

 

Tekintettel arra, hogy a panaszos 2015. május 8-án terjesztette elő panaszbeadványát, a vele szemben 2015. április 13-án foganatosított rendőri intézkedéssel szemben, vagyis a panaszos az intézkedéstől számított 25 nap elteltével és a késedelmét objektív indokokra hivatkozással nem mentette ki, így a Testület a panaszt elkésettsége miatt elutasította.

Figyelemmel arra, hogy a panaszos 2015. április 13-án terjesztette elő panaszbeadványát, a vele szemben 2015. március 7-én foganatosított rendőri intézkedéssel szemben, vagyis a panaszos az intézkedéstől számított 36 nap elteltével és késedelmét objektív indokokra hivatkozással nem mentette ki, így a Testület a panaszt elkésettsége miatt elutasította.

A panaszeljárásban a panaszos eljárási képessége kapcsán gyanú merült fel atekintetben, hogy gondokság alatt állhat. A Testület hivatalos úton tájékozódott a gondnokoltság tényéről, megkereste a panaszos gondnokát, aki úgy nyilatkozott, hogy nem kívánja a panaszos által előterjesztett beadvány alapján az eljárás lefolytatását, így a panaszt visszavonta. Ezen körülményre figyelemmel a Testület az eljárás megszüntetése felől határozott.

A panaszos beadványát elsősorban, mint feljelentést terjesztette elő két rendőrkapitányság rendőri vonatkozásában; másodsorban pedig sérelmezte, hogy amikor megjelent a kapitányságon, akkor feljelentést kívánt tenni, de vele érdemben nem foglalkoztak, sőt vele szemben fenyegetően léptek fel és obszcén kifejezésekkel illették.

A Testület a rendőrség és a panaszos által nyújtott tájékoztatásra figyelemmel a büntetőeljárás vonatkozásában előterjesztett sérelmek tekintetében hatáskörének hiányát állapította meg, így azokat eljárásban, érdemben nem vizsgálta. A Testület a panasz érdemét tekintve csupán a panaszos, rendőri fellépésre vonatkozó kifogásával tudott foglalkozni, amely kapcsán a tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásokra tekintettel nem tudott kialakítani egy olyan tényállást, amely alapján a panaszt értékelhette volna, így csakis úgy határozhatott, hogy a panaszos emberi méltósághoz való alapvető jogának a sérelme nem megállapítható a sérelmezett rendőri fellépés kapcsán.

A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

A panaszos beadványában előadta, hogy a saját lakásukban, a hajnali órákban kolbászt töltöttek, amikor a nagymama hirtelen elhagyta a lakást és rendőrt hívott. A telefonhívásban azt állította, hogy őt megverték, de a panaszos előadása szerint többször hívta már ki a rendőröket indokolatlanul; most is erről volt szó. A rendőröket állítólag a nagymama engedte be az ingatlan területére, ahol tájékozódtak a történtekről. A panaszos és fia nem értették, hogy miért vannak ott a rendőrök; a panaszos fia még telefonon keresztül panaszt is tett azzal szemben. A rendőrök hirtelen ellenségesen és agresszíven kezdtek viselkedni, a panaszos ruházatában és személyében is kárt tettek, előállították, megbilincselték és a kapitányság épületébe szállították. A Testület a rendőrség és a panaszos tényelőadására figyelemmel arra a megállapításra jutott, hogy a rendőrök kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában intézkedtek a panaszossal szemben, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A Testület szintén kellőképpen megalapozottnak tekintette a panaszos előállítását, így azt jogszerűnek és arányosnak ítélte meg, így álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga az előállítás foganatosítása kapcsán. Azonban a panaszossal szemben alkalmazott bilincs vonatkozásában megállapította, hogy a rendőrség nem tartotta be a fokozatosság és arányosság elvét, így a panaszos bilincselésének jogalapjaként nem fogadta el az Rtv. 48. § b) pontjára történő hivatkozást, így a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelmét állapította meg. Mivel a rendőrök a jogalapot nélkülöző bilincselés foganatosítása érdekében alkalmaztak testi kényszert, így a Testület csakis úgy határozhatott, hogy a kifejtett testi kényszer kapcsán sérelmet szenvedett a panaszos emberi méltóságból levezethető testi épséghez fűződő alapvető joga. A magánlakásban foganatosított intézkedés során nem sérült a panaszos magánlakás sértetlenségéhez fűződő joga. A rendőrök által alkalmazott hangnem kapcsán a Testület nem tudta feloldani a tényelőadások között feszülő ellentmondást, így véleménye szerint a panaszos emberi méltósághoz való alapvető jogának a sérelme nem megállapítható. Szintén ezen okra tekintettel a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható a rendőrök azonosítási kötelezettsége vonatkozásában.