A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

A panaszos beadványát először az érintett rendőr-kapitányságon terjesztette elő és az első fokon meghozott határozattal szemben, a rendelkezésére álló határidőben nem terjesztett elő fellebbezést, így az eljárást lezáró határozat jogerőre emelkedett. Figyelemmel ezen körülményre a Testület hatáskörének a hiányát állapította meg és a panaszt elutasította.

A Testület elutasításról szóló állásfoglalást hozott azon panaszügyben, amelyben a panaszos rendőri intézkedést sérelmezett, azonban az elektronikus úton előterjesztett panaszbeadványt a Testület felhívása ellenére nem erősítette meg.

A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

Súlyos alapjogsérelmet állapított meg a Testület azon panaszos ügyében, aki előadta, hogy autójával parkolt le, amikor a szélvédőjére más személy rokkant kártyája került. A rendőrség intézkedést foganatosított vele szemben, majd előállították. Az előállítás során, a panaszoson ruházatátvizsgálást hajtottak végre, illetve a panaszos álláspontja szerint nem kapott megfelelő tájékoztatást. A panaszos sérelmezte az előállítás időtartamának hosszúságát is. Vizsgálata során a Testület megállapította, hogy a panaszos előállítása megfelelő jogalappal történt, ezért az nem sértette a panaszos személyi szabadsághoz való jogát. A Testület álláspontja szerint azonban, az előállítás ideje alatt nem történt semmilyen érdemi intézkedés a rendőrség részéről, ezért a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos előállításával 4 óra 10 percig korlátozták a panaszos személyes szabadságát. A Testület álláspontja szerint a panaszossal szemben foganatosított ruházatátvizsgálást megfelelő jogalappal hajtották végre, ezért ez nem sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát. A Testület az intézkedés megkezdésekor az intézkedés céljáról történő tájékoztatással kapcsolatban megállapítja, hogy a panaszos és a rendőrség előadása között olyan ellentét feszül, ami alapján a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem megállapítható.

 

 

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, aki a rendőrség magánlakásban történő intézkedését sérelmezte. A Testület rendelkezésére álló iratokból megállapítható, hogy a gázművek szakemberei helyszíni ellenőrzést és hitelesítési gázmérő cserét szerettek volna végezni a panaszos tulajdonában álló ingatlanon, mivel a panaszossal folytatott levelezésből alappal lehetett arra következtetni, hogy leszerelte e gázórát. A gázművek emberei nem tudtak behatolni ellenőrzésük során az ingatlanba, ami miatt a gázt is elzárták a házilagos gázóra leszerelésből adódó veszélyek elkerülésére. A gázművek ekkor a rendőrség intézkedését kérte, amelynek során magánlakásban történő intézkedést foganatosított. A panaszos a magánlakásban történő intézkedésen túl sérelmezte azt is, hogy az ő és párja ruházatát és táskáját átkutatták és kvázi erőszakkal elvették párjától a lakás kulcsát és azzal hatoltak be a lakásba. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a gázművek megkeresése az Rtv. 13. § alapján intézkedési kötelezettséget keletkeztetett, mivel közveszéllyel fenyegető helyzet alapos gyanúja állt fenn, melyet a gázművek a rendőrség tudomására hozott. A Testület álláspontja szerint a rendőrség intézkedési kötelezettsége kiterjedt a rendőrségnek arra, hogy biztosítsa a gázművek munkatársainak a gázórához történő hozzáférést, aminek szükséges feltétele a lakásba történő bejutás biztosítása. A rendőrség az Rtv. 15. § szerinti arányosság elvét figyelembe véve járt el akkor, amikor rongálás-mentesen kísérelt meg bejutni az ingatlanba. Mindezek alapján az ennek érdekében foganatosított ruházatátvizsgálás, majd a magánlakásban történő intézkedés miatt nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga.A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, aki a rendőrség által foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést, sérelmezte, amely során álláspontja szerint részrehajló volt az intézkedő rendőr. A Testület – a vonatkozó jogszabályi rendelkezések és a megismert körülmények alapján – arra a megállapításra jutott, anélkül, hogy a szabálysértési ügyben állást foglalna, hogy az intézkedő rendőr a jogszabályi előírásoknak megfelelően, kellő jogalap birtokában járt el a panaszossal szemben, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A rendőri fellépés módját illetően az Rtv. 13. § (2) bekezdésben rögzített részrehajlás-mentesség és az Alaptörvény XV. cikkének (1) és (2) bekezdésében biztosított egyenlő bánásmód követelményének sérelme nem megállapítható, ugyanis a Testület a rendelkezésére álló rendőrségi iratok, ezzel kapcsolatban kifejtették, hogy a panasz ezen része értelmezhetetlen, mivel a panaszos és az intézkedő rendőr között a panaszban intézkedésen kívül semmilyen kapcsolódási pont nincs. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.

Súlyos alapjogsérelmet állapított meg a Testület azon panaszos ügyében, aki előadta, hogy unokaöccse hívta fel azzal, hogy a metró aluljáróban feltartóztatták az ellenőrök, mert állításuk szerint hamis volt a bérlete. A panaszos erre a helyszínre sietett és ott kiderült, hogy az ő bérlete is hamis. Az ellenőrök kihívták a rendőrséget és a panaszost előállították, amely 7 órán át tartott érdemi eljárási cselekmények nélkül. A panaszos sérelmezte továbbá az eljáró rendőrök hangnemét. A Testület vizsgálata során a büntetőeljárással kapcsolatos panaszelemek és a panaszos unokaöccsével szemben foganatosított rendőri intézkedés vonatkozásában hatáskörének hiányát volt kénytelen megállapítani. A Testület megállapította, hogy az Rtv. 13. § alapján a rendőrségnek intézkedési kötelezettsége keletkezett a panaszossal szemben, illetve a panaszos előállítása megfelelő jogalappal történt, ezért az nem sértette a panaszos személyi szabadsághoz való jogát. Ugyanakkor mivel a rendőrség nem adott megalapozott választ arra, hogy mi indokolta a panaszos 5 óra 45 perc időtartamú előállítását, milyen érdemi eljárási cselekményeket folytattak le ezen időtartam alatt, a Testület álláspontja szerint az előállítás időtartama sértette a panaszos személyi szabadsághoz való jogát. A Testület álláspontja szerint a rendőrség által alkalmazott hangnem és bánásmód sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát, mivel a rendőrség a Testület kérdésére nem cáfolta a panaszos által előadottakat, így a Testület elfogadta a panaszos által leírtakat.

 

 

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, aki a rendőrség által foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést, és előállítását sérelmezte. Az intézkedés során a rendőrök megállapították, hogy a panaszos ittasan vett részt a forgalomban. A Testület a szabálysértési eljárással kapcsolatos panaszelemek tekintetében hatáskörének hiányát volt kénytelen megállapítani A Testület – a vonatkozó jogszabályi rendelkezések és a megismert körülmények alapján – arra a megállapításra jutott, anélkül, hogy a szabálysértési ügyben állást foglalna, hogy az intézkedő rendőr a jogszabályi előírásoknak megfelelően, kellő jogalap birtokában kezdeményezett intézkedést a panaszossal szemben, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga az előállítás, illetve annak időtartama miatt. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.

A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.