Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon gondnokság alatt álló panaszos ügyében, amely során a panaszos a rendőrség vele szemben foganatosított intézkedését sérelmezte. A Testület által megállapított történet tényállás szerint a panaszos élettársával és gyermekeivel tartózkodott ingatlanukban, amikor a rendőrség intézkedést foganatosított annak érdekében, hogy a gyermekek elhelyezésére vonatkozó gyámhivatali határozatot végrehajtsa. A panaszos ellenállt az intézkedésnek, ezért megbilincselték és előállították.A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a hatóság megkeresése a rendőrség oldalán az Rtv. 24. § (2) bekezdése alapján teremtette meg az intézkedési kötelezettség jogalapját, így emiatt nem sérült a panaszosok tisztességes eljáráshoz való joga. A Testület álláspontja szerint a rendőrség jelen esetben megfelelően teljesítette intézkedési kötelezettségét, így a panaszost nem érte jogsérelem a rendőri intézkedés során, hiszen a panaszos folyamatos ellenálló magatartása nem tette lehetővé a meghallgatását, erre tekintettel a Testület álláspontja szerint a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga nem szenvedett sérelmet. A panaszos előállításának foganatosításához az Rtv. 33. § (2) bekezdés f) pontjának I. fordulata kellő jogalappal szolgált, így álláspontja az előállítás végrehajtása kapcsán nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga. A Testület az előállítás időtartamának kapcsán azt arányosnak ítélte meg, így álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga. A Testület megállapította, hogy nem sérült a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető joga a bilincselés kapcsán.  A Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való alapjogból levezethető testi integritáshoz való joga. A Testület megállapítsa alapján a tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásra tekintettel a panaszos emberi méltóságból levezethető testi épséghez fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható a rendőri bántalmazásra vonatkozó kifogás kapcsán. Továbbá szintén a tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásra tekintettel a panaszos emberi méltóságból levezethető testi épséghez fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható a rendőri bántalmazásra vonatkozó kifogás kapcsán, illetve a panaszos emberi méltósághoz való alapvető jogának a sérelme sem megállapítható a rendőrök által használt hangnem okán. Ugyanakkor a Testület álláspontja szerint a panaszosnak sérült a tisztességes eljáráshoz való joga azáltal, hogy a rendőrök nem értesítették a panaszos gondnokát. A fentiek alapján vizsgált ügyben a Testület álláspontja szerint alapjogot csekély mértékben sértő intézkedésre került sor.

A Testület elutasításról szóló állásfoglalást hozott azon panaszügyben, amelyben a panaszos rendőri intézkedést sérelmezett. Mivel a panaszbeadvány benyújtása a Testületre irányadó, sérelmezett intézkedéstől, vagy az alapjogsérelem felismerésétől számított húsz napos határidőn kívül történt, a Testület felhívta a panaszost, hogy igazolási kérelmét terjessze elő a Testület részére. A panaszos azonban nem terjesztette elő igazolás kérelmét, így a Testület elkésettség okán a panasz elutasításáról döntött.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, amely során a panaszos a rendőrség vele szemben foganatosított intézkedését, bilincselését, előállítását sérelmezte. A Testület által megállapított történet tényállás szerint a panaszos szemtanúja volt, amit a rendőrség gyerekével szemben foganatosított intézkedést. Ekkor a panaszos közbe avatkozott és akadályozta a rendőrség intézkedését, amiért megbilincselték és előállították. A Testület a történeti tényállás megállapítása során feltárta, hogy a panaszos a bilincselést követően együttműködő, nyugodt magatartást folytatott, ennek ellenére rajta hagyták a bilincset. A Testület megítélése szerint felmerült annak a gyanúja, hogy a panaszos jogellenes cselekményt követett el. Ez az Rtv. 13. §-a értelmében rendőri beavatkozást tett szükségessé, intézkedési kötelezettséget keletkeztetett. A Testület álláspontja szerint a panaszossal szemben alkalmazott bilincselés nem sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát. A Testület a körülmények összességének értékelését követően arra az álláspontra jutott, hogy a fentiek alapján fennállhatott az előállítás feltétele. Az Rtv. 33. § (2) bekezdésének f) pontja megfelelő jogalapot biztosított az előállításához. Az előállítás időtartama miatt a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. Ugyanakkor a Testület álláspontja szerint a panaszossal szemben alkalmazott bilincselés időtartama sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát. A Testület az alapjogsértés súlyának mérlegelésekor figyelembe vette, hogy a panaszos magatartása jogalapot teremtett a bilincselés foganatosítására, amit a bilincselés időtartamának vizsgálata körében panaszosi közrehatásként értékelt. Mindezek alapján a Testület úgy döntött, hogy a megfelelő jogalappal való bilincselés foganatosításának időbeli túllépése csekély mértékben sértette a panaszos alapvető jogát. A fentiek alapján vizsgált ügyben a Testület álláspontja szerint alapjogot csekély mértékben sértő intézkedésre került sor.

A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

Megszüntetésről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, amely során a panaszos többek között sérelmezte a rendőrség vele szemben alkalmazott biztonsági intézkedését. A Testület által feltárt történeti tényállás szerint a panaszossal egy társasházban lakók tettek bejelentést arról, hogy a panaszos tör-zúz a lakásában, amely során az ablaka is betört. Amikor a rendőrség kiért a helyszínre a panaszos lakásában törött edények voltak és a panaszos ablaka is be volt törve. A panaszos állapota okán a rendőrség biztonsági intézkedés mellett döntött, amely során kórházba szállították. A panaszos a rendőri intézkedés mellett sérelmezte a rendőrség szolgálati fellépésének módját is. A Testület megítélése szerint felmerült annak a gyanúja, hogy a panaszos közrendet veszélyeztető cselekményt követ(het)ett el. Ez az Rtv. 13. §-a értelmében rendőri beavatkozást tett szükségessé, intézkedési kötelezettséget keletkeztetett. A Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga a rendőrség által megfelelő jogalappal alkalmazott biztonsági intézkedést folytán. A Testület álláspontja szerint a panaszos személyes adat védelméhez fűződő alapvető jogának sérelme nem megállapítható. A szolgálati fellépés módját illetően a panaszos és a rendőrség által előadott tényállás között olyan ellentét feszül, amelyet a Testület a rendelkezésére álló eszközökkel nem tudott feloldani, ezért a Testület úgy döntött, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem megállapítható. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható, azonban a panaszos tiltakozása okán a Testület a panaszeljárás megszüntetéséről döntött.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, amely során a Testület által megállapított történeti tényállás szerint a szellemi fogyatékos panaszos kerékpárral haladt, amikor a rendőrök intézkedés alá vonták, a panaszos rendőrség felé tett verbális kijelentései okán. A panaszost ezt követően ellenállása okán megbilincselték, majd előállították. A panaszos a rendőrség által foganatosított intézkedés mellett sérelmezte a rendőrség intézkedés során alkalmazott hangnemét, bánásmódját is. A Testület – a vonatkozó jogszabályi rendelkezések és a megismert körülmények alapján az intézkedő rendőrök a jogszabályi előírásoknak megfelelően, kellő jogalap birtokában jártak el a panaszossal szemben, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A Testület álláspontja szerint az intézkedő rendőrök az igazoltatást megfelelő jogalappal hajtották végre, ezért az a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogát nem sértette. A Testület álláspontja szerint a panaszossal szemben alkalmazott bilincselés tekintetében a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható. A Testület a körülmények összességének értékelését követően arra az álláspontra jutott, hogy a fentiek alapján fennállhatott az előállítás feltétele. Az Rtv. 33. § (2) bekezdésének a) pontja megfelelő jogalapot biztosított az előállításához. Az előállítás időtartama miatt a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. A panaszos és a rendőrség álláspontja között olyan ellentét feszül, amit a Testület a rendelkezésére álló iratokkal nem tud feloldani, ezért Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható, az alkalmazott hangnem, bánásmód vonatkozásában. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.

A Testület hatáskörének hiánya okán elutasításról szóló állásfoglalást hozott azon panaszügyben, amelyben a panaszos a rendőrség nyomozóhatóságként, büntetőeljárással kapcsolatos intézkedését sérelmezte.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, amely során a panaszos egyfelől sérelmezte a rendőrség, rendőrkapitányságon, a panaszossal szemben foganatosított intézkedését. Másfelől a panaszos sérelmezte azt, hogy ez után a rendőrség felé tett bejelentése ellenére elmulasztottak intézkedni. A panaszos által sérelmezett korábbi események kapcsán a Testület által feltárt történeti tényállás alapján a panaszos bement a rendőrkapitányságra, bejelentést tenni, amely során kiabált, és ezáltal zavarta a rendőrkapitányság működését. A rendőrség emiatt biztonsági intézkedést foganatosított a panaszossal szemben. A panaszos emellett sérelmezte azt is, hogy a fenti korábbi intézkedést követő napon bejelentést tett a rendőrség felé, miszerint bántalmazzák, de a rendőrség nem intézkedett időben. A korábbi események vonatkozásában a Testület megítélése szerint felmerült annak a gyanúja, hogy a panaszos közrendet veszélyeztető cselekményt követett el. Ez az Rtv. 13. §-a értelmében rendőri beavatkozást tett szükségessé, intézkedési kötelezettséget keletkeztetett. A Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga a rendőrség által megfelelő jogalappal alkalmazott biztonsági intézkedést folytán. A Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos testi épséghez fűződő alapvető jogának sérelme nem megállapítható. A későbbi események vonatkozásában a panaszos bejelentése, az Rtv. 13. §-ban foglalt követelmények alapján intézkedési kötelezettsége keletkeztetett a rendőrség részről. A panaszos második bejelentése a rendőrség részéről csupán segítségnyújtási kötelezettséget keletkeztetett, ami a jogorvoslati tájékoztatás megadására irányult. A Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga, mivel a rendőrség eleget tett intézkedési és segítségnyújtási kötelezettségének. A rendőrség által alkalmazott hangnem-bánásmód tekintetében a Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos emberi méltósághoz való joga nem sérült. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.

A panaszos beadványát meghatalmazott képviselője terjesztette elő, azonban a rendőrségtől kapott adatszolgáltatás során megállapítást nyert, hogy a panaszossal szemben a sérelmezett időpontban rendőri intézkedés végrehajtására nem került sor, így ezen körülményre tekintettel a Testület a hatáskörének a hiányát állapította meg és a panaszbeadványt elutasítása felől határozott.

A panaszos azonos tartalmú panaszbeadványt terjesztett elő a rendőrségen. A rendőrség a panaszeljárást lefolytatta, az első fokon meghozott határozattal szemben a panaszos nem terjesztett elő a törvényes határidőben fellebbezést, így a határozat jogerőre emelkedett. Figyelemmel arra, hogy a panaszos sérelmeit a rendőrség már jogerősen elbírálta, így a Testület hatáskörének a hiányát állapította meg, ezért erre tekintettel a panaszos beadványát elutasította.