A panaszos beadványában előadta, hogy egy fesztiválon vett részt a feleségével és a lányával, amely biztonsági cég által őrzött és számos rendőrrel biztosított volt. Ennek ellenére a panaszosra támadt több személy, a panaszos menekült előlük, bántalmazták, a felesége és több szemtanú is rendőrért kiállított, de kb. 15 perc elteltével jelentek meg rendőrök az eset helyszínén. A panaszos nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Sérelmezte, hogy a rendőrök nem tettek meg semmit annak érdekében, hogy segítsenek neki és, hogy elfogják az elkövetőket, pedig azok kb. 2 méterre álltak a rendőröktől, akik így hagyták őket futni. A Testület panaszeljárásban arra a döntésre jutott, hogy a rendőrség oldalán intézkedési kötelezettség keletkezett, amelynek eleget tett, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület nem tudta feloldani a két fél tényelőadása között feszülő ellentmondásokat, így érdemben nem tudott határozni az objektív intézkedési kötelezettség mulasztására vonatkozó kifogás tárgyában, így álláspontja szerint a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható.

A panaszos beadványában előadta, hogy többször tett már a rendőrségre bejelentést atekintetben, hogy a közutat fiatalok autók és motorok bömböltetésére, driftelésre használják, azonban semmit nem tesznek a közúti közlekedés biztonságának megóvása és a lakókörnyezet háborítatlanságának védelméért. Sőt, a panaszos álláspontja szerint helyi lakos rendőrök is részt vesznek az eseményeken, akiket már többször is szóban kérdőre vont a panaszos, de mindig csak megvonták a vállukat és érdemben nem történt semmi sem az ügyben. A Testület a panaszos és a rendőrség által előadottak mérlegelését követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga nem sérült, hiszen a rendőrség a telefonos bejelentésben közöltek kivizsgálása érdekében megjelent a helyszínen és a lehetőségekhez mérten intézkedett, így nem terheli őket mulasztás.

A panaszos beadványában előadta, hogy egy kemping területén egy ott lévő vendég agresszíven lépett fel vele szemben, amely során halálosan megfenyegette őt, ha nem hagyja el a kemping területét, valamint a családtagját is megfenyegette. A panaszos elment onnan, de továbbra is a kemping területén maradt. Kb. egy óra elteltével visszatért gépjárművével a szóbeli inzultus helyszínére, ami a kemping területének egyetlen nyitva tartó büféje volt. A biztonság kedvéért a gépjárművében maradt. Mivel a vendég ittas is volt, a segélyhívó központtól kért segítséget. Közben az agresszív vendég gépjárműbe szállt, amit egy – később kiderült – szolgálaton kívüli tűzoltó vezetett. A panaszos mondta nekik, hogy ne menjenek el, mert kihívta a rendőrséget. Erre a tűzoltó kiszállt és arra szólította fel a panaszost, hogy igazolja magát. Eközben felmutatta az igazolványát, a panaszos gépjárműve elé és mögé álltak, szorosan egy-egy autóval, hogy a panaszos ne tudjon a helyszínről eltávozni. Mindeközben végig fenyegették a panaszost, valamint leköpték a gépjárműve ablakát. Eközben a tűzoltó is telefonált a segélyhívó központba, ahol azt közölte, hogy fogtak egy „kukkolót”. A rendőrségi járőr még nem érkezett meg, ezért a panaszos újabb segélyhívást indított. A kezelő közölte, hogy törölték a segélyhívását, nem megy ki senki a helyszínre. Erre a panaszos felhívta a figyelmét, hogy továbbra is fenyegetik és veszélyben érzi a testi épségét, ezért újabb járőr helyszínre küldését kérte; hamarosan megérkeztek a járőrök, akik a helyszínen lévő társaságot tegezve köszöntötték, nem azonosították magukat, majd az egyik járőr a panaszoshoz lépett és bemutatkozás nélkül, agresszív, lekezelő, tegező stílusban arra szólította fel, hogy igazolja magát. Közben felhúzott egy bőrkesztyűt, és egyik öklét a másikba csapva várta, hogy a panaszos átadja neki az iratait. Nem közöltek semmit a panaszossal, trágár szavakkal és kifejezésekkel illették, majd érdemi intézkedés nélkül távoztak a helyszínről. A Testület a panaszos és a rendőrség tényelőadását gondosan mérlegelve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrséget mulasztás terheli a tekintetben, hogy egyrészt nem rögzítették a panaszos két telefonhívása közül egyiket sem, valamint a hívások hatására nem mentek ki a helyszínre intézkedni, pedig abban a panaszos a sérelmére elkövetett jogellenes cselekményekről tájékoztatta a rendőrséget; ezen körülmények miatt a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának a sérelmét állapította meg. A Testület álláspontja szerint a panaszossal szemben fennállt a rendőrség oldalán az intézkedési kötelezettség, így nem sérült a vele szemben végrehajtott rendőri intézkedés miatt a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület véleménye szerint nem sérült a panaszos személyes adatok védelméhez való joga, hiszen a rendőrség kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában igazoltatta őt. A Testület a panaszossal szemben végrehajtott átvizsgálás jogalapja kapcsán úgy határozott, hogy a rendőrség az intézkedést úgy foganatosította, hogy arra nem rendelkezett kellő jogszabályi felhatalmazással, így sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A panaszos kifogását, amely a vele szemben intézkedő rendőr által viselt bőrkesztyűre vonatkozott a Testület nem találta megalapozottnak, hiszen álláspontja szerint a rendőr egyszer használatos kesztyűt viselhetett a foganatosított átvizsgálás során, amely tény önmagában nem sértette a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető jogát. A Testület végül megvizsgálta a rendőrség szolgálati fellépésére vonatkozó kifogásokat. Az első, a rendőrök azonosítására vonatkozó, a panaszos által előadott sérelem kapcsán úgy határozott, hogy a két fél tényelőadása kapcsán tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásra tekintettel a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható. A második, a rendőrök által használt hangnemre vonatkozó kifogás kapcsán a Testült ismételten egy feloldhatatlan ellentmondásba ütközött, így ebben az esetben is úgy határozott, hogy a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható.

A panaszos beadványában előadta, hogy a gépjármű anyósülésén várakozott a kollégájára, amikor megjelent mellette egy rendőrautó (kék, piros fényjelzés és rendőrségi kürtszó kíséretében) és közlekedésrendészeti intézkedést kezdeményezett a panaszossal szemben, amely során a forgalmit és a vezetői engedélyét kérte. A panaszos nem adta át ezen okmányokat, hiszen nem ő vezetett, amelyre a rendőr ordibálni kezdett vele és kérte ismételten az okmányok átadására. A panaszos megint közölte vele, hogy a gépjárművet nem ő vezetette, de személyi igazolvánnyal tudja magát igazolni. A rendőr erre erőszakosan, taszigálva megbilincselte őt, és obszcén szavakat ordítva utasította, hogy szálljon be a rendőrségi gépjárműbe. A panaszos tájékoztatta a rendőrt, hogy korábban súlyos sérüléseket szenvedett (gerinc, koponya), mire a rendőr ismét ráförmedt; így szállították be a kapitányságra anélkül, hogy bármiféle tájékoztatást kapott volna. A panaszost előállította a kapitányságra, ismételten igazolásra szólította fel, majd a panaszos, amikor jelezte, hogy panasszal szeretne élni, akkor szinte egy papírfecnit adott neki, hogy arra írja fel a panaszát. Ezt követően bocsátották szabadon. Találkozott a panaszos a kollégájával és még aznap visszament panaszt tenni a kapitányságra, de ott nem fogadták, arra hivatkozással, hogy vége a hivatali időnek, panaszt nem vesznek fel, annak ellenére, hogy a panaszfelvételről szóló papíron az állt, hogy 16 óra után vesznek fel panaszt és a panaszos 16 óra 40 perckor jelent meg e célból a kapitányságon. A panaszost arról tájékoztatták, hogy már nem tud panaszt tenni, menjen vissza reggel, vagy telefonon keresztül a megyei kapitányságon tegyen panaszt. Másnap a panaszos megjelent a kapitányságon, de elzavarták azzal, hogy nem tehet panaszt. Majd a központi panaszirodát tárcsázta, ahol panaszt tett, de az illetékes rendőrkapitányságról visszahívták, hogy miért tartja fel a vonalat, nem tehet panaszt. Később, amikor a barátnőjével úgy döntöttek, hogy gépkocsival kimennek a helyi strandfürdőre, akkor arra lett figyelmes, hogy a rendőrök követni kezdik őt, majd megkülönböztető fény-és hangjelzés használatával megállították a gépjárművet és közlekedésrendészeti intézkedést kezdeményeztek. A rendőr meglepődve tapasztalta, hogy a panaszosnak van jogosítványa, hiszen a korábbi eset elterjedt a kapitányságon és a rendőr még azt is mondta a panaszosnak, hogy lefényképezi a jogosítványát és kiteszi a kapitányság hirdetőtáblájára azért, hogy ne „b*sztassák” őt a kollégái. A rendőrök ezt követően elhajtottak a helyszínről. A Testület állásfoglalásában úgy döntött, hogy hogy a rendőrség oldalán fennállt az intézkedési kötelezettség a panaszossal szemben, így a vele szemben az Rtv. 44. § (1) bekezdés b) pontja alapján foganatosított közlekedésrendészeti intézkedés végrehajtásához kellő jogszabályi felhatalmazással rendelkeztek, így a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A panaszos külön kifogásolta a gépjárműve megállításának a módját, amely kapcsán a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának csekély fokú sérelmét állapította meg, hiszen a megállítás kapcsán a rendőr nem tartotta be a megállításra vonatkozó normákat. Végezetül a Testület a tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásra tekintettel nem tudott olyan történeti tényállást kialakítani, amely fényében megvizsgálhatta volna a fényképfelvétel készítésére vonatkozó kifogást, így arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható.

A panaszos beadványában több sérelmes eseményről számolt be. Először a 107-es segélyhívó számot értesítve kért a lakóhelyére rendőri intézkedést, tekintettel arra, hogy a szomszédja az éjszakai órákban olyan hangosan hallgatta a zenét, hogy nem tudott tőle aludni. A hívásra megjelentek a rendőrök, akik a helyszínen intézkedtek, tájékoztatták a szomszédot arról, hogy csendháborítást valósít meg és figyelmeztetésben részesítették; az intézkedésnél a panaszos is jelen volt, aki kevesellte a rendőrség intézkedését, ő azt akarta, hogy büntessék meg a szomszédját. A másik eset két nappal később történt, amikor a panaszos ismételten kihívta a rendőrséget, mert a panaszos szomszédja és a társasága ordibáltak és a panaszost súlyosan becsmérlő kifejezésekkel illették őt. A helyszínre kiérkeztek a rendőrök, akik ismét figyelmeztetésben részesítették a szomszédot és tájékoztatták a panaszost arról, hogy a szomszédja ellen eljárást fognak indítani, azonban a panaszos sérelmezte, hogy a rendőrök kérése ellenére sem készítettek az esetről jelentést. A panaszos ezt követően 8 nap múlva személyesen jelent meg a rendőrkapitányságon, ahol a szomszéd elleni eljárásról szeretett volna tudakozódni, azonban kérdéseire érdemben nem válaszolt az ügyeletes, annyit azonban közöltek vele, hogy nem készült a bejelentéséről jelentés, mert csak igazoltatást hajtottak végre.  A panaszos ezt követően ismételt bejelentést tett a rendőrségre, hiszen ismét a szomszédja a reggeli órákban bömböltette a TV-jét, így nem tudott pihenni attól. A rendőrök ismételten megjelentek a helyszínen, de nem szabtak ki a szomszéddal szemben büntetést, amelyet a panaszos nehezményezett. Végezetül beadványában egy utolsó eseményről is említést tett a panaszos, amikor ismételten, az előzőkhöz hasonló indokok alapján értesítette a rendőrséget, akik megjelentek a helyszínen, de ismét nem készítettek jelentést, nem indult eljárás a szomszéd ellen, nem büntették meg, sőt az egyik rendőr álmosan jelent meg a helyszínen, azt sem tudta hol van és a panaszosnak azt mondták, hogy többször ne telefonáljon, mert úgy sem fognak kimenni. A Testület a rendőrség és a panaszos tényelőadásának a birtokában megvizsgálta a négy különböző napon foganatosított rendőri intézkedést. Az első intézkedés tekintetében a rendőrök eleget tettek intézkedési kötelezettségüknek, így a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga nem sérült. A Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának csekély fokú sérelmét állapította meg a második intézkedés kapcsán, hiszen a rendőrség a panaszost nem tájékoztatta a magánindítvány-tételi jogáról. A harmadik intézkedés kapcsán a Testület véleménye szerint a rendőrség eleget tett intézkedési kötelezettségének, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A negyedik rendőri intézkedés kapcsán ugyanerre az álláspontra helyezkedett a Testület, vagyis a rendőrséget mulasztás nem terheli, így a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga nem sérült. Ezt követően a Testület megvizsgálta a panaszos azon kifogását, amely a rendőrség jelentéstételi kötelezettségét érintette, ennek kapcsán a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrség a júliusi intézkedések tekintetében mulasztást követett el, azaz nem készített jelentést, így erre tekintettel a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelmét állapította meg. A panaszos kifogásolta az egyik rendőr állapotát a negyedik intézkedés során, amely tekintetében a Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának a sérelme nem megállapítható, tekintettel a tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásra. Végezetül a panaszos sérelmezte a rendőrök által, a negyedik intézkedés során közölteket, amelyek tekintetében a Testület ismételten egy feloldhatatlan ellentmondásba ütközött, így csak úgy határozhatott, hogy a panaszos emberi méltósághoz fűződő jogának a sérelme nem megállapítható.

A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, amely során a panaszos sérelmezte a rendőrség vele szemben foganatosított intézkedését, igazoltatást, a rendőrség által alkalmazott hangnemet, illetve a szolgálati fellépés módját. A Testület által feltárt történeti tényállás alapján a panaszos egy buszmegállóban várakozott, amikor a rendőrség két másik személlyel szemben intézkedett. Ekkor a panaszos verbálisan zavarni kezdte a rendőrök intézkedését. Ezt követően intézkedést kezdeményeztek emiatt a panaszossal szemben is. A Testület megítélése szerint felmerült annak a gyanúja, hogy a panaszos közrendet veszélyeztető cselekményt követ(het)ett el. Ez az Rtv. 13. §-a értelmében rendőri beavatkozást tett szükségessé, intézkedési kötelezettséget keletkeztetett. A Testület álláspontja szerint az intézkedő rendőrök az igazoltatást megfelelő jogalappal hajtották végre, ezért a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogát nem sértette. A szolgálati fellépés módját illetően a panaszos és a rendőrség által előadott tényállás között olyan ellentét feszül, amelyet a Testület a rendelkezésére álló eszközökkel nem tudott feloldani, ezért a Testület úgy döntött, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem megállapítható. A rendőrség által alkalmazott hangnem, bánásmód kapcsán a panaszos és a rendőrség álláspontja között olyan ellentét feszül, amit a Testület a rendelkezésére álló iratokkal nem tud feloldani, ezért Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, amely során a panaszos a rendőrség, határátkelőhelyen foganatosított közlekedésrendészeti intézkedését sérelmezte. A rendőrség a panaszos irányjelzés nélküli sávváltása okán vonta intézkedés alá a panaszost. Az intézkedéssel kapcsolatban a panaszos előadta, hogy álláspontja szerint indokolatlanul sokáig tartott a rendőrség intézkedése, a rendőrség nem megfelelő hangnemet használt intézkedése során, illetve sérelmezte a rendőrség részrehajló magatartását, amiért más személyeket nem vont intézkedés alá, ugyanazon közlekedési szabálytalanságért, amiért a panaszossal szemben intézkedett. A Testület – a vonatkozó jogszabályi rendelkezések és a megismert körülmények alapján – arra a megállapításra jutott, anélkül, hogy a szabálysértési ügyben állást foglalna, hogy az intézkedő rendőr a jogszabályi előírásoknak megfelelően, kellő jogalap birtokában járt el a panaszossal szemben, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A Testület álláspontja szerint az intézkedés időtartamával kapcsolatban a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem megállapítható. Az intézkedés során használt rendőri hangnem kapcsán a panaszos és a rendőrség álláspontja között olyan ellentét feszül, amit a Testület a rendelkezésére álló iratokkal nem tud feloldani, ezért Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható. A Testület, úgy foglalt állást, hogy az Rtv. 13. § (2) bekezdésben rögzített részrehajlás-mentesség és az Alaptörvény XV. cikkének (1) és (2) bekezdésében biztosított egyenlő bánásmód követelményének sérelme nem megállapítható, mivel a rendőri jelentés illetve a panaszbeadvány sem tartalmaz semmilyen olyan tényt vagy körülményt, mely alapján oka lett volna a rendőrnek negatívan diszkriminálni a panaszost.A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.

Súlyos alapjogsérelmet állapított meg a Testület azon panaszos ügyében, amely során a panaszost a repülőtéren állították elő, ahol poggyász kirakodóként dolgozott. A rendőrség felé egy utas tett bejelentést, miszerint a panaszos és kollégái által kirakodott repülőben elhelyezett csomagjából eltulajdonítottak egyes értékeket. A rendőrség előállította a személyzetet, aki az adott repülőgépet kirakodták köztük a panaszost. A panaszos a rendőrség intézkedése ellen nem tanúsított ellenállást, együttműködött az eljárás folyamán, ennek ellenére megbilincselték, és a repülőtéren keresztül úgy kísérték az előállító helyiségbe, ahol több órán keresztül tartott előállítása. A Testület megítélése szerint felmerülhetett annak a rendőri intézkedéshez gyanúja, hogy a panaszos jogellenes cselekményt követ(het)ett el. Ez az Rtv. 13. §-a értelmében rendőri beavatkozást tett szükségessé, intézkedési kötelezettséget keletkeztetett. A Testület a körülmények összességének értékelését követően arra az álláspontra jutott, hogy fennállt az előállítás feltétele. Az Rtv. 33. § (2) bekezdésének b) pontja megfelelő jogalapot biztosított az előállításához. A Testület a rendelkezésre álló iratok alapján úgy döntött, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme a megfelelő tájékoztatás, elmaradása okán nem megállapítható. Ugyanakkor a Testület véleménye szerint a panaszossal szemben alkalmazott bilincselés megfelelő jogalap nélkül történt, tehát az sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát. Az előállítás időtartama miatt a Testület szerint sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga.

A Testület a panaszeljárás megszüntetéséről döntött, ugyanis a panaszos visszavonta panaszát.