Áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszosok a rendőri intézkedés elmulasztását kifogásolták egy bérleti jogviszonnyal kapcsolatos jogvita kapcsán. A Testület álláspontja szerint a rendőröknek intézkedési kötelezettsége keletkezett a bejelentések alapján, amely intézkedési kötelezettségnek megfelelően eleget tettek. Így a panaszosok tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét sem a késedelmes kiérkezésre, sem mulasztásra, sem a részrehajlásra vonatkozó panasz kapcsán nem állapította meg.

Áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben az előzetes letartóztatás alatt foganatosított eljárási cselekmények során alkalmazott bilincset és a ruházatátvizsgálást kifogásolta. A Testület megállapításai szerint nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga a bilincs használata miatt. A ruházatátvizsgálás végrehajtásának módja miatt előterjesztett panasz, illetve a szembesítést foganatosító rendőr hangnemére vonatkozó panasz kapcsán ugyanakkor az előadások közötti ellentmondás feloldhatatlansága miatt a Testület úgy foglalt, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható.

Elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a Testületnek a panasz elbírálására nincs hatásköre.

Elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a panaszbeadványt a panaszos a törvényben meghatározott határidőn túl nyújtotta be, ezért az elkésett

A panaszos 2015. szeptember 6-án terjesztette elő panaszbeadványát, a vele szemben 2015. augusztus 5-én foganatosított rendőri intézkedéssel szemben, vagyis a panaszos az intézkedéstől számított 32 nap elteltével terjesztette elő panaszát, azonban késedelmét objektív indokokra hivatkozással nem mentette ki, így a Testület a panaszt elkésettségére figyelemmel elutasította.

A panaszos beadványában előadta, hogy egy apartmanház üzemeltetője. A sérelmezett intézkedés napján a rendőrségre telefonon keresztül bejelentést tett arról, hogy a szomszédjában működő pubban a megengedettnél több ember tartózkodik (közöttük kiskorúak is) és rendkívül hangosak, ordibálnak, így a környéken senki sem tud pihenni, kiváltképp a nála pihenő szállóvendégek. A panaszos először névtelenül tett bejelentést, amely hatására egy rendőrautó jelent meg az utcában és pusztán csak megálltak, lehúzott ablakkal a szórakozóhely előtt és látszólag baráti hangon diskurzusba kezdtek az ott dolgozó biztonsági őrrel. A panaszos ezt követően ismételten hívta a segélyhívót, ahol tájékoztatták az ügyeletes tiszt kapcsolását követően, hogy történt intézkedés, egy 11-es osztály tartózkodott a pubban. Erre a panaszos közölte, hogy nem történt változás, nem volt intézkedés, hiszen saját szemével látta a történteket. Ezután harmadjára is telefonált a rendőrsége, már megadta a nevét, tájékoztatta a diszpécsert az ügyeletes tiszttel folytatott beszélgetéséről és arról, hogy a zaj fokozódott. Negyedjére is telefonált a panaszos, majd ötödjére is, amikor a helyszínen már vér folyt és mentőt kért a helyszínre.       
A Testület a rendőrség és a panaszos által előadottak mérlegelését követően úgy határozott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga nem szenvedett sérelmet, hiszen a rendőrség eleget tett az Rtv. 13. §-a alapján keletkező intézkedési kötelezettségének.

Tekintettel arra, hogy az érintett rendőrkapitányságok arról tájékoztatták a Testületet a nyilvántartások ellenőrzését követően, hogy a panaszossal nem történt rendőri intézkedés, így a Testület érdemben nem tudott lefolytatni vizsgálatot, erre figyelemmel hatásköre hiányának megállapítása mellett a beadvány elutasítása felől határozott.

A panaszos beadványában előadta, hogy több éve egymással összejátszanak egymással a hatóságok, így a rendőrség, az önkormányzat és a kórház is, hiszen még a törött kezét sem gipszelték be. Nem bízik a rendőrségben, hiszen álláspontja szerint mindenki korrupt az állományban. A sérelmezett intézkedés napján birtokháborítás, rongálás vétség sérelmére történő elkövetés emiatt kért intézkedést, de a rendőr megtagadta a helyszínre történő kivonulást. A panaszos többször kérte, hogy rögzítsék, amit mondott, de vagy nem tették azt meg, vagy értelmetlen dolgokat vetettek papírra.    
A Testület a rendelkezésére álló bizonyítékok és tényelőadások alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrség eleget tett intézkedési kötelezettségének, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga, hiszen a panaszos egy magánjog területére tartozó sérelem miatt kért rendőri intézkedést, amely tekintetében a jogszabályok kellő jogorvoslati lehetőséget biztosítanak a számára, így a rendőrség beavatkozása nem lett volna indokolt, mert az oldalukon erre kellő jogszabályi felhatalmazás nem állt rendelkezésre.

A panaszos beadványát meghatalmazott képviselője útján terjesztette elő, amelyben előadta, hogy az önkormányzat munkatársai rendőrök kíséretében bérlemény ellenőrzést tartottak abban az épületben, amelyben egy üresen álló, romos állapotú, önkormányzati tulajdonú lakásba a panaszos körülbelül egy hónapja költözött be, mivel nehéz anyagi helyzetéből következően nem tudott máshogy gondoskodni a lakhatásáról. Beköltözéskor a lakásban már ott volt egy másik személy is, akivel együtt takarították ki a szeméttel és építési törmelékkel teli lakást. A panaszos az önkormányzat munkatársainak és a rendőröknek elismerte, hogy nincs jogalapja a lakáshasználatnak és megvalósította az önkényes beköltözés szabálysértést. A rendőrök ezután igazoltatni kívánták a panaszost, de mivel az iratai a lakásban voltak, ezért az igazoltató rendőrök engedélyével bement a lakásba, hogy átadja a személyazonosító okmányait. Nem sokkal azután, hogy bement a lakásba, a rendőrök – a panaszos nevüket vagy az azonosító számukat nem jegyezte meg – utána mentek és bármiféle felszólítás vagy magyarázat nélkül megbilincselték és így szállították be egy rendőrautóval – előállítottként – a kapitányságra. A bilincset a kapitányság előállító helyiségében, a fogdába történő elhelyezés előtt vették le róla. Ezután őrizetbe vették, bíróság elé állították, ahol a bíróság büntetlen előéletére, a szabálysértés társadalmi veszélyességének alacsony fokára, a cselekmény elismerésére és az eljárás során tanúsított magatartására tekintettel figyelmeztetésben részesítette; a végzés már aznap jogerőssé vált.  A Testület a panaszos és a rendőrség által előadottak gondos vizsgálatát követően úgy határozott, hogy a panaszos bilincseléséhez a rendőrség nem rendelkezett kellő jogszabályi felhatalmazással, így a Testület a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető jogának súlyos sérelmét állapította meg. A kényszerítő eszköz alkalmazására vonatkozó figyelmeztetés kapcsán a Testület nem tudta feloldani a két fél tényelőadása között feszülő ellentmondásokat, így csakis úgy határozhatott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható.

A Testület a panasz elutasítása felől határozott, tekintettel arra, hogy a panaszos a Testület hiánypótló felhívásában meghatározott határidőben aláírásával nem erősítette meg beadványát.