Alapjogsérelem hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, melyben a panaszos vitatja azt, hogy ő elkövette volna közlekedési szabálysértést, továbbá kifogásolta a vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést, illetőleg azt, hogy a rendőr végig tegezte. A Testület hatáskör hiányában nem vizsgálhatta, hogy a panaszos valóban elkövette-e a szabálysértést. A rendőrség kellő jogalap birtokában foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést a panaszossal szemben, így nem sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem volt megállapítható a rendőr hangneme kapcsán.

 A panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának csekély fokú sérelme miatt áttételről szóló állásfoglalás. A panaszbeadvány szerint a panaszos sérelmezte a vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést, illetve a rendőrök szolgálati fellépését, és hangnemét, mivel a rendőrök végig tegezték a panaszost. A Testület a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a rendőrség kellő jogalap birtokában foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést a panaszossal szemben, így nem sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület álláspontja szerint azonban sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga annak kapcsán, hogy a rendőrök nem köszöntek, nem mutatkoztak be, valamint többszöri kérése ellenére nem mutatták fel jelvényüket. A Testület a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme állapította meg, hiszen a rendőr az intézkedés során végig tegezte a panaszost.

A panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának csekély mértékű sérelme miatt áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, melyben a panaszos sérelmezte, hogy őt azzal, hogy őt nem engedték be az polgármesteri hivatal épületébe, illetőleg az önkormányzat nyilvános ülésére korlátozták a szabad mozgáshoz való jogában.  A panaszos kifogásolta még a közterület-felügyelő, valamint biztonsági őrök magatartását is, illetve azt, hogy a rendőrök nem tettek eleget azonosítási kötelezettségüknek, hiszen nem felelt meg az egyenruhájuk az előírásoknak. A Testület hatáskörének kizártságára tekintettel nem vizsgálhatta felül a biztonsági őrök és a közterület-felügyelők által kifejtett intézkedést. A Testület arra a megállapításra jutott, hogy az intézkedés során nem sérült a panaszos szabad mozgáshoz fűződő joga, illetőleg a rendőri tájékoztatás nyomán a tisztességes eljáráshoz fűződő joga sem szenvedett sérelmet. Azonban a Testület megállapította a panaszos a tisztességes eljáráshoz való jogának csekély fokú sérelmét az intézkedő rendőr szolgálati fellépése miatt.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, amely során a panaszos sérelmére könnyű testi sértés becsületsértést követett el egy személy. A panaszos emiatt kihívta a rendőrséget, azonban véleménye szerint a rendőrség részrehajlóan járt el, illetve mulasztott, amikor nem ellenőrizte a személy ittasságát. A Testület lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a rendőrségnek intézkedési kötelezettsége keletkezett a panaszossal szemben, így nem sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület véleménye szerint a rendőrség által foganatosított intézkedési kötelezettség megfelelt az objektivitás kötelezettségének, az részrehajlástól mentes volt, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület nem találta megalapozottnak a panaszos szondáztatás elmaradására vonatkozó kifogását, így álláspontja szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. Végezetül a Testület megállapította a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának csekély fokú sérelmét a rendőrség által nyújtott nem megfelelő tájékoztatás és kifejtett segítség kapcsán. A fentiek alapján vizsgált ügyben a Testület álláspontja szerint alapjogot csekély mértékben sértő intézkedésre került sor.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, amely során a panaszos rendőri beavatkozást kért, amiért akadályozták a gyermekével történő kapcsolattartásban. A panaszos sérelmezte azt, hogy a rendőrök nem köszöntek, nem mutatkoztak be, valamint sem a jelvényt, sem a jelvény számukat nem mutatták fel, illetve a rendőrök egy a panaszos által nem létezőnek vélt, fel nem mutatott dokumentumra hivatkozva őt meghazudtolták, hazugnak nevezték. A hivatkozott dokumentum szerint a panaszos nem viheti el a gyermekeit kapcsolattartás céljából a lakásból.  A Testület lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a rendőrségnek intézkedési kötelezettsége keletkezett a panaszossal szemben, így nem sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A panaszos külön kifogásolta, hogy a vele szemben lefolytatott rendőri intézkedés akadályozta a gyermekeivel való kapcsolattartásban, így a Testület megvizsgálta, hogy a rendőrök hogyan tettek eleget intézkedési kötelezettségüknek. Ennek kapcsán a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga nem szenvedett sérelmet, hiszen a rendőrök a hatásköri szabályokra figyelemmel megadták a szükséges tájékoztatást, egyéb érdemi cselekményt nem foganatosíthattak a magánjogi jogviszony jellegére tekintettel. A Testület álláspontja szerint a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható a kifogásolt rendőri fellépés kapcsán; valamint szintén ezen okból a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható azon panaszosi kifogás kapcsán, amely arra utalt, hogy a rendőrök őt hazugnak nevezték. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.

A Testület a panaszeljárás megszüntetéséről döntött, ugyanis a panasz alapjául szolgáló ügyet a rendőrség jogerősen elbírálta.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, amely során a rendőrség közlekedésrendészeti intézkedését sérelmezte. A közlekedésrendészeti intézkedés során a rendőrség a rendelkezésére álló adatok alapján elvette a panaszos forgalmi engedélyét és a gépjármű rendszámtábláit. Ezzel kapcsolatban a panaszos sérelmezte, hogy nem saját magatartására, a kormányablak hibájára vezethető vissza mindez, illetve sérelmezte továbbá a rendszámtábla eltávolításának módját a rendőrség részéről, és a rendőrök hangnemét. A panaszos előadta, hogy ezt követően újra intézkedés alá vonták más rendőrök, de ezt a rendőrségi iratok cáfolták. A Testület a szabálysértési eljárással, illetve a panaszos gépjárművének forgalomból történő kivonásával kapcsolatos közigazgatási eljárással valamint a panaszos kárigényével kapcsolatos panaszelemek tekintetében hatáskörének hiányát volt kénytelen megállapítani. A Testület a panaszossal szemben foganatosított második intézkedés vonatkozásában érdemi vizsgálatot nem tudott folytatni. A Testület – a vonatkozó jogszabályi rendelkezések és a megismert körülmények alapján – arra a megállapításra jutott, anélkül, hogy a szabálysértési ügyben állást foglalna, hogy az intézkedő rendőr a jogszabályi előírásoknak megfelelően, kellő jogalap birtokában járt el a panaszossal szemben, és megfelelő jogalappal vonta be a gépjármű forgalmi engedélyét és rendszámtábláit, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. Az intézkedés során használt rendőri hangnem kapcsán a panaszos és a rendőrség álláspontja között olyan ellentét feszül, amit a Testület a rendelkezésére álló iratokkal nem tud feloldani, ezért Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.

A Testület elutasításról szóló állásfoglalást hozott azon panaszügyben, amelyben a panaszos rendőri intézkedést sérelmezett, azonban az elektronikus úton előterjesztett panaszbeadványt a Testület felhívása ellenére nem erősítette meg.

A Testület hatáskörének hiánya okán elutasításról szóló állásfoglalást hozott azon panaszügyben, amelyben a panaszos a rendőrség szabálysértési eljáráshoz kapcsolódó ügyintézési idejét, a részére megküldött idézésben szereplő idő időpontot sérelmezte.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, amely során a panaszos sok csomaggal egy ingatlan kerítésén ugrott ki. Ezt észlelve a rendőrök intézkedés alá vonták, amelynek a panaszos nem akart eleget tenni, ezért előállították. A panaszos előállítását követően, személyazonossága ellenőrzésekor kiderült, hogy külföldi ország körözést adott ki a panaszossal szemben. A panaszos beadványában sérelmezte, hogy az előállítás során a rendőrség az általa kért szervezeteket nem értesítette, továbbá azt, hogy annak ellenére, hogy úgy nyilatkozott, hogy panasszal él az intézkedéssel szemben, a rendőrség munkatársa a „nincs panasz” részt húzta alá. A Testület megítélése szerint felmerült annak a szükséges mértékű gyanúja, hogy a panaszos jogellenes cselekmény(eke)t követett el. Ez az Rtv. 13. §-a értelmében rendőri beavatkozást tett szükségessé, intézkedési kötelezettséget keletkeztetett. A Testület álláspontja szerint az intézkedő rendőrök az igazoltatást megfelelő jogalappal hajtották végre, ezért az a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogát nem sértette. A Testület álláspontja szerint a panaszossal szemben alkalmazott bilincselés nem sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát. A Testület a körülmények összességének értékelését követően arra az álláspontra jutott, hogy fennállt az előállítás feltétele. Az Rtv. 33. § (2) bekezdésének b) és e) pontja is megfelelő jogalapot biztosított az előállításához. Az előállítás időtartama miatt a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. A panaszos és a rendőrség álláspontja között olyan ellentét feszül, amit a Testület a rendelkezésére álló iratokkal nem tud feloldani, ezért Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható. A Testület álláspontja szerint, ugyanakkor sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga, az általa értesíteni kívánt személy elmaradása illetve az értesítésről szóló nyilatkozat pontatlan kitöltése miatt, mivel a rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a panaszos bizonyos szervezeteket kért értesíteni, ennek ellenére azonban a nyomtatványon a „nem kér” részt húzták alá. A Testület álláspontja szerint sérült továbbá a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga az igazolás helytelen kitöltése miatt, ugyanis ennek kapcsán is megállapítható a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy a panaszos panasszal kívánt volna élni az intézkedéssel szemben. A Testület álláspontja szerint a megvalósult alapjogsértés mértéke nem éri el a súlyosság azon fokát, ami indokolná az állásfoglalás országos Rendőr-főkapitányhoz történő megküldését. Az értesítéssel kapcsolatos panaszelem tekintetében a Testület figyelembe vette, hogy a panaszos saját állítása szerint sem jelölt meg egy konkrét értesítendő személyt, hanem különböző szervezeteket sorolt fel, amelyek közül többet meg is kíséreltek elérni a rendőrök. Ezzel és a panaszos egész intézkedés során tanúsított együttműködést megtagadó magatartásával a Testület meglátása szerint a panaszos maga is közrehathatott abban, hogy nyilatkozata nem megfelelően került rögzítésre és ezáltal a panaszos Rtv. 18. § (1) bekezdésében foglalt joga nem érvényesült megfelelően. Az igazoláson aláhúzott jogorvoslattal kapcsolatos panaszelem tekintetében a Testület megállapította, hogy annak esetleges helytelen kitöltése nem fosztotta meg a panaszost jogorvoslati jogától. A fentiek alapján vizsgált ügyben a Testület álláspontja szerint alapjogot csekély mértékben sértő intézkedésre került sor.