Súlyos alapjogsérelmet állapított meg a Testület azon panaszos ügyében, amely során a panaszos szomszédjai kértek rendőri intézkedést a panaszossal szemben, mivel egy bottal hergelte a kutyákat az utcában és csapott zajt. A rendőrség kiérkezését követően az ingatlanjában tartózkodó panaszossal szemben intézkedést kezdeményeztek, amely során felszólították személyazonossága igazolására, majd amikor ennek nem tett eleget magánlakásban történő intézkedést foganatosítottak. Ennek során a panaszost felszólították, hogy a kezében lévő botot tegye a földre, amelynek eleget tett, majd megbilincselték és előállították.

 

A Testület megítélése szerint felmerült annak a gyanúja, hogy a panaszos jogellenes cselekmény(eke)t követett el. Ez az Rtv. 13. §-a értelmében rendőri beavatkozást tett szükségessé, intézkedési kötelezettséget keletkeztetett. A Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem sérült a panaszos magánlakás sértetlenségéhez fűződő alapvető joga. A Testület álláspontja szerint az intézkedő rendőrök az igazoltatást megfelelő jogalappal hajtották végre, ezért az a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogát nem sértette. A Testület a körülmények összességének értékelését követően arra az álláspontra jutott, hogy fennállhatott az előállítás feltétele. Az Rtv. 33. § (2) bekezdésének b) pontja megfelelő jogalapot biztosított az előállításához. Az előállítás időtartama miatt a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. A panaszos és a rendőrség álláspontja között olyan ellentét feszül, amit a Testület a rendelkezésére álló iratokkal nem tud feloldani, ezért Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható.

 

Ugyanakkor a Testület álláspontja szerint a panaszossal szemben a megfelelő jogalap nélkül foganatosított bilincselés sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát, ugyanis a Testület meglátása szerint a felmerült bizonyítékok alapján a panaszos nem fejtett ki olyan magatartást, amely a bilincselés bármely törvényben foglalt jogalapját megalapozná.

 

 

A panaszos tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

Áttételről szóló állásfoglalást hozott a Testület azon panaszos ügyében, aki beadványában előadta, hogy egy ingatlan birtoklásával kapcsolatos vitában vett részt, amikor kihívták a rendőrséget. A rendőrség tájékoztatta a feleket a birtokvita rendezésének módjáról, majd a panaszos az ellenérdekű féllel, a panaszos ismerősének megérkezéséig az ingatlanban maradt. Ezt követően a panaszos állítása szerint az ellenérdekű fél kizárta a panaszost az ingatlan erkélyére, ahonnan nem tudott eltávozni. A panaszos szólt, egy az ingatlannál tartózkodó munkásnak, hogy értesítse a rendőröket, de ennek ellenére nem érkeztek a rendőrök. Hosszú idő elteltével a panaszos telefonon felhívta ügyvédjét és tájékoztatta a helyzetről. Ezt követően az ügyvéd bejelentette az esetet a rendőrségen és kiszabadították a panaszost. A panaszos sérelmezte a rendőrség késedelmes intézkedését és álláspontja szerint részrehajló eljárását. A Testület vizsgálata során megállapított, hogy a panaszos kizárása és ennek a rendőrség általi észlelése vagy rendőrség számára történő tudomásra hozása az Rtv. 13. §-ban foglalt követelmények alapján intézkedési kötelezettséget keletkeztetett a rendőrség részéről. A Testület álláspontja szerint jelen ügyben a panaszos ügyvédjének bejelentése tekinthető az intézkedési kötelezettséget keletkeztető aktusnak, mivel bizonyíthatóan ekkor jutott a rendőrség tudomására a panaszos kizárása, ugyanis a panaszos által beadványában említett munkásról és arról, hogy átadta volna a panaszos kérését a rendőröknek, semmilyen további információ nem merült fel. A Testület álláspontja szerint a rendőrség késlekedés nélkül eleget tett intézkedési kötelezettségének azzal, hogy a panaszos ügyvédjének bejelentése alapján kiszállt az ingatlanhoz és intézkedtek a panaszos ingatlanból történő kijutásának érdekében. A Testület, úgy foglalt állást, hogy a rendőri fellépés módja megfelelt az Rtv. 13. § (2) bekezdésben rögzített részrehajlás-mentesség és az Alaptörvény XV. cikkének (1) és (2) bekezdésében biztosított egyenlő bánásmód követelményének. A fentiek alapján vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, mivel az alapjog korlátozása jogszerűen történt, illetve alapjog sérelme nem megállapítható.

Elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a panaszbeadványt a panaszos a törvényben meghatározott határidőn túl nyújtotta be, ezért az elkésett

Elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a panaszos a beadványát aláírásával nem erősítette meg.

Elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a Testületnek a panasz elbírálására nincs hatásköre.

Áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos a vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést kifogásolta. A Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható meg az azonosítási kötelezettség elmulasztására vonatkozó kifogása kapcsán. A Testület továbbá nem tudott megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a rendőrök betartották-e az Rtv. 2. §-ában rögzített előírásokat, ezért a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelmét nem tudta megállapítani.

Áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos a rendőri intézkedés elmulasztását kifogásolta, amikor is a rendőrök nem intézkedtek azon személyekkel szemben, akik megakadályozták őt abban, hogy részt vegyen a képviselő testület ülésén.  A bejelentés alapján a rendőrségnek intézkedési kötelezettsége keletkezett. A Testület álláspontja szerint nem mulasztott a helyszínen intézkedő rendőr, mivel amíg a rendőrnek a – Testület korábbi állásfoglalásaiban kifejtettek szerint – kötelezettsége azt biztosítani, hogy a testületi ülésre az indokolatlanul kizárt személy bejusson, ha azt a terem kapacitása egyébként lehetővé teszi (ld. 301/2015. (VII. 30.) számú állásfoglalás; 254/2015. (VI. 25.) számú állásfoglalás, 74/2014. (III. 26.) számú állásfoglalás stb.), addig a Testület álláspontja szerint a rendőrség nem köteles arról gondoskodni, hogy a testületi ülést nagyobb teremben tartsák meg. Megjegyzi ugyanakkor a Testület, hogy amennyiben az ülés helyszínét folyamatosan szándékosan akként választják meg, hogy oda más személy ne jusson be, és ezzel a közvetlen nyilvánosság elvét megsértik, az olyan jogsértés, amely orvoslására a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 132. §-a alapján a területileg illetékes kormányhivatal hivatott.

Elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a Testületnek a panasz elbírálására nincs hatásköre.

A panaszos áttétel ellen bejelentett előzetes tiltakozása miatt megszüntetésről szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a panaszos a végrehajtási eljárás rendőri biztosítását kifogásolta. A Testület álláspontja szerint kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában jártak el a végrehajtás helyszínén a rendőrök, és jogszerű eljárást tanúsítottak, amikor a tevékenységüket a végrehajtó intézkedései szerint fejtették ki, így a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának megsértését nem valósították meg.  Szintén nem sérült a panaszos magánlakás sérthetetlenségéhez való joga azáltal, hogy a rendőrök beléptek az ingatlan területére. Ugyanakkor az azonosítási kötelezettség elmulasztása miatt sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga.