Elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a panasz egyrészt elkésett, másrészt a Testületnek a panasz elbírálására nincs hatásköre.

A panaszos áttétel ellen bejelentett előzetes tiltakozása miatt megszüntetésről szóló állásfoglalás egy olyan panaszbeadvány ügyében, amelyben a panaszos azt kifogásolta, hogy miután a lépcsőházban őt ért támadás után bejelentést tett, a kiérkező rendőrök nem intézkedtek érdemben. A Testület megállapította, hogy a bejelentés miatt fennállt a rendőrség intézkedési kötelezettsége, amelynek a rendőrség eleget tett, ezért ennek kapcsán nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A Testület nem tudott megalapozott döntést hozni a panaszosnak a rendőrök által használt hangnemmel összefüggő panasza kapcsán, így emberi méltósághoz való jogának sérelme e tekintetben nem volt megállapítható.

A panaszos beadványában előadta, hogy egy személy, egy, a nagy nyilvánosságnak és a sajtónak előre meghirdetett flahsmob keretén belül, 2015. június 30-án bármiféle sérülés és nyom nélkül eltávolítható feliratot helyezett el a Kormány által „Nemzeti Konzultációként” közzétett óriásplakáton a „Te munkádra is szükség van ahhoz, hogy O. V. öt gyermeke a saját lábára állhasson” szöveggel. A flashmob keretén belül dr. H. P. és a villámcsődületre érkezők mintegy 4, 5 perc időtartamig népdalokat énekeltek a sajtó jelenlétében. A panaszos az eseményről fotókat és filmfelvételt készített, más egyéb tevékenységet az eseményen nem végzett. A flashmobot követően a résztvevőkkel és a sajtó munkatársaival együtt távozott a Belváros irányába, amikor a flashmob helyszínétől kb. 100 méterre rendőr állította meg a társaságot, aki begyűjtötte az összes ott tartózkodó személyi igazolványát, beleértve a sajtó egyik munkatársáét is. A panaszostól nem vették el ott az igazolványát, ám amikor az egyik, ugyancsak nézőként az eseményen tartózkodó ismerőse felhívta telefonon, hogy éppen az óriásplakátnál áll és a rendőrök tőle is begyűjtötték a személyi igazolványát, valamint kérte, hogy a panaszos menjen oda, így visszament az óriásplakáthoz, ahol a személyi igazolványát is elkérte tőle az ott intézkedő rendőr – elmondása szerint – igazoltatás céljából. Mintegy két órán keresztül kellett az utcán, az óriásplakát előtt, a szolgálati gépkocsinál várakozniuk. A panaszos többszöri kérdésére, hogy milyen eljárás folyik vele szemben, folyamatosan azt a választ kapta, hogy igazoltatás történik és a türelmét kérik. Nem említette a szolgálatban lévő két rendőr, hogy akár bűncselekmény vagy szabálysértés gyanúja állna fenn vele szemben. Két óra múlva mégis rendőrségi előállítás időtartamáról kapott igazolást. A panaszos elmondta, hogy a rendőrségi felszólításra a személyazonosságát hitelt érdemlően igazolta, bűncselekmény elkövetésével nem volt gyanúsítható és nem is gyanúsították, mivel az eseményen végig csak fényképeket és filmfelvételt készített.      
A Testület a rendelkezésére álló bizonyítékok, tényelőadások és körülmények alapos mérlegelését követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy az előállítás jogalapja vonatkozásában nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga. A Testület a panaszos előállítását arányosnak ítélte meg, így álláspontja szerint ennek kapcsán sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. Az előállítás időtartamának vizsgálatakor a Testület úgy határozott, hogy nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. A rendőrség tájékoztatására vonatkozó panaszosi kifogás tekintetében a Testület nem tudta feloldani a két fél tényelőadása között feszülő ellentmondást, így erre tekintettel úgy határozott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának a sérelme nem megállapítható.

A panaszos beadványában előadta, hogy szeretné, ha a Testület kivizsgálná a szomszédjai pszichikai állapotát; feljelentést kíván tenni a gyermekével szemben; valamint két további személy ellen szintén feljelentést tett beadványában. [A Testület ezen kifogásokat hatáskörének hiányára figyelemmel eljárásában nem vizsgálta.] A panaszos beadványában továbbá előadta, hogy a sérelmezett rendőri intézkedés napján valami történhetett a szomszédok udvarán, amely a panaszoson csapódott le, hiszen sérülései lettek, a rendőrök őt vitték be és tartották bezárva kb. 5-6 órán keresztül. A szemüvege nem volt nála, így nem tudta, hogy milyen papírokat ír alá és nem tudta leolvasni a rendőrök nevét sem.    
A Testület a rendelkezésére álló panaszosi és rendőriségi tényelőadás alapos mérlegelését követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés következtében. A panaszos előállítása kapcsán a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak jogalapja, valamint időtartamának arányossága nem sértette a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető jogát. A panaszossal szemben végrehajtott biztonsági intézkedés nem sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogát. A panaszos bilincselése kapcsán a Testület úgy határozott, hogy az Rtv. 48. § b) annak végrehajtására kellő jogalappal szolgált, így az nem sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát. A bilincselés végrehajtása érdekében alkalmazott testi kényszer kapcsán a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi integritáshoz fűződő alapvető joga. A Testület nem találta alaposnak a panaszos rendőri túlkapásra vonatkozó kifogását, így úgy határozott, hogy nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi épséghez fűződő alapvető joga, hiszen a rendőri intézkedés során a rendőrök nem alkalmaztak vele szemben felhatalmazáson túli erőszakot, így sérülése az intézkedés során nem keletkezett. Végezetül a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának a sérelmét állapította meg, hiszen a rendőrség tudomással bírt arról, hogy a panaszosnál nincs szemüveg, így nem látja azt, hogy milyen dokumentumokat ír alá, mégis ezen körülményt figyelmen kívül hagyva a panaszossal rendőrségi dokumentációkat írattak alá.

A panaszos beadványában előadta, hogy a Facebookon, valamint a sajtónak elküldött e-mailen keresztül ún. „flashmob” akciót kezdeményezett azzal a céllal, hogy meghatározott időpontban összegyűlnek és a sajtó jelenlétében elhelyeznek egy bármiféle sérülés s nyom nélkül eltávolítható feliratot a Kormány által „Nemzeti Konzultáció”-ként közzétett óriásplakáton, a „te munkádra is szükség van ahhoz, hogy O. V. öt gyermeke a saját lábára állhasson” szöveggel. A villámcsődületre tucatnyi résztvevő érkezett, és a sajtó is közel ekkora létszámmal jelent meg az eseményen. Kis idő elteltével rendőrök jelentek meg a helyszínen és minden, a helyszínen tartózkodó személyt igazoltattak. Ezt követően a rendőrök közel két órán át tisztázták a helyszínen történteket. Minden bizonyossággal nem tudták eldönteni, hogy történt-e szabálysértés, bűncselekmény, és amennyiben igen, akkor milyen jogellenes cselekményt. A panaszos sérelmezte a jogellenes visszatartásukat, hiszen véleménye szerint őt személyi szabadságában mindenféle jogalap nélkül korlátozták. A Testület a rendelkezésére bocsátott tényelőadások mérlegelését követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy az előállítás jogalapja kapcsán nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga. A Testület a panaszos előállítását arányosnak ítélte meg, így álláspontja szerint ennek kapcsán sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. Az előállítás időtartamának vizsgálata kapcsán a Testület úgy határozott, hogy nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga.

A panaszos beadványában előadta, hogy telefonon keresztül tett bejelentést azért, mert az autóbejáratukban és a mellette lévő járdán három autó tilosban parkolt. Miután az ügyeletesnek kapcsolták, tájékoztatta a panaszost, hogy kb. negyedórája más személy is hasonló esetben, a panaszostól nem messzi helyről tett bejelentést. Az ügyelet tájékoztatta a panaszost, hogy küldi a járőröket, de a rendőrök nem jelentek meg a helyszínen, nem büntették meg egyik autót sem és egyik vezetőt sem azonosították. A panaszos beadványában arról is tájékoztatta a Testületet, hogy a rendőrség mulasztására tekintettel még birtokvédelmi eljárást sem tudott az ügyben indítani. A Testület a felek tényelőadásainak gondos mérlegelését követően úgy határozott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga csekély mértékben sérült akkor, amikor a rendőrség nem tett eleget intézkedési kötelezettségének.

A panaszos beadványában előadta, hogy este ismerősével megállt az egyik benzinkútnál tankolni, majd a panaszos csak otthon vette észre, hogy elhagyta a pénztárcáját benne az okmányaival és készpénzzel. Erre figyelemmel visszamentek a benzinkúthoz megkeresni az elhagyott pénztárcát, de az eredményre nem vezetett. A panaszos feszült állapotban értesítette a rendőrséget a 112-es segélyhívó tárcsázása útján. Három járőr, kb. fél óra elteltével érkezett a helyszínre, akik nem akartak a panaszossal foglalkozni, nem vettek fel jegyzőkönyvet, a benzinkút kamerájának a megtekintését és azt, hogy igazolják magukat, de a panaszos kéréseinek nem tettek eleget. A panaszoshoz mentőt hívtak, pedig az nem volt indokolt. Ezt követően az egyik rendőr ráuszította a kutyáját, majd durván megbilincselték, bevitték a rendőrkapitányság épületébe és egy megfigyelő helyiségbe vitték, ott lelkileg és fizikailag is bántalmazták. Végig bilincsben tartották, többször cigány származására utaltak. A kórházban a panaszost beinjekciózták, majd azzal az indokkal, hogy ön- és közveszélyes elhelyezték a fekvőbeteg osztályon detoxikálás céljából. A Testület a rendelkezésére álló bizonyítékok és a két fél tényelőadása gondos mérlegelését követően a következő álláspontra helyezkedett. A Testület a lefolytatott vizsgálatában két részre bontotta a panaszos által kifogásolt események vizsgálatát. Először értékelte a rendőri mulasztásra vonatkozó állításokat, amelyeket alaptalannak tartott, hiszen a rendőrök eleget tettek intézkedési kötelezettségüknek és így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. Másodszor a panaszossal szemben fonatosított rendőri intézkedést vizsgálta meg. Ennek kapcsán megállapította, hogy a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga sérelmet szenvedett az előállítás jogalapja kapcsán, tekintettel arra, hogy azt a rendőrök nem megfelelő jogszabályi felhatalmazás birtokában foganatosították. Ezzel párhuzamosan a rossz hivatkozási alap tekintetében a Testület egyúttal a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának a sérelmét is megállapította. A Testület véleménye szerint maga az előállítás, mint intézkedés arányos volt és annak időtartama kapcsán nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga. A panaszossal szemben végrehajtott biztonsági intézkedéshez az Rtv. 37. §-a kellő felhatalmazást nyújtott, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga. A panaszos kétszeri bilincselését a Testület külön-külön megvizsgálta, így: az első bilincselést a Testület jogellenesnek, aránytalannak, szükségtelennek és indokolatlannak ítélte meg, amelynek kapcsán a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető jogának a sérelmét állapította meg; a második bilincselést a jogszabályokkal összeegyeztethetőnek találta, így az jogszerű, arányos, szükségszerű és indokolt volt, ezért nem sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát. A panaszossal szemben kifejtett testi kényszert a Testület a bilincselések mellett vizsgálta, hiszen a testi kényszert mintegy eszközt alkalmazta a rendőrség a bilincselés sikeres végrehajtása érdekében, emiatt az első bilincseléskor alkalmazott testi kényszer vonatkozásában a Testület megállapította a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi épséghez való jogának a sérelmét, míg a második bilincselés kapcsán álláspontja szerint nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi integritáshoz fűződő alapvető joga. A szolgálati kutya alkalmazása kapcsán a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos emberi méltóságból levezethető testi épséghez való alapvető joga. A tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásra tekintettel a vegyi eszköz alkalmazása kapcsán a Testület úgy határozott, hogy nem megállapítható a panaszos emberi méltóságból levezethető testi integritáshoz fűződő alapvető jogának a sérelme. A Testület véleménye szerint az intézkedés során a panaszost a rendőrök nem bántalmazták, így nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi épséghez való joga. A panaszos cukorbetegségére vonatkozó kifogás kapcsán a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való alapvető joga. A rendőrség szolgálati fellépésére vonatkozó három kifogás tekintetében (nemi szerv mutogatás, szidalmazás/cigányozás, fenyegetés) a Testület úgy határozott, hogy a tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásokra tekintettel, amelyek a két fél tényelőadásai között feszülnek a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható. Végezetül a Testület nem találta alaposnak az előállítás idejéről szóló igazolásokat érintő kifogásokat, így álláspontja szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga.

A panaszos beadványában előadta, hogy őt több sérelem és jogaiban való korlátozás érte, amelyek miatt kompromittáló, megalázott helyzetbe került több őt ismerő és számára idegen ember előtt is. Emiatt hitelét és erkölcsi megítélését, valamint a jó hírnevéhez való jogát rontva az egész város arról beszél, hogy bilincsbe verve, hat autóval, nyolc ember akciózott nála annak ellenére, hogy a panaszos valójában semmit nem követett el, de mégis megalázták és semmissé tették a jó hírnevét, ami egyébként negyvenkét éve töretlen, hiszen törvénytisztelő ember. A panaszos csupán egy interneten meghirdetett kacsát szeretett volna értékesíteni, de az adásvétel megbeszélt helyszínére két természetőr és egy rendőr érkezett. A panaszos előadta, hogy nem tudta, hogy a kacsa védett. A rendőr nem engedte a panaszosnak, hogy a helyszínre tanút hívjon, illetőleg indokolatlanul korlátozta őt a mobiltelefonjának a használatában, a jogairól egyáltalán nem tájékoztatták. A panaszost a rendőr előállította és megbilincselte, majd bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottként meghallgatták. A Testület a rendőrség és a panaszos tényelőadása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a rendőrség kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában foganatosított intézkedést a panaszossal szemben, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület a panaszos előállításának jogalapját is megfelelőnek találta, így álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga. Az előállítás időtartamát a Testület arányosnak ítélte meg, ezért a panaszos személyi szabadsághoz való joga nem sérült annak kapcsán sem. A Testület véleménye szerint a panaszos bilincseléséhez a rendőrségnek nem volt kellő jogszabályi alapja, ezért álláspontja szerint sérült a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető joga az aránytalan, szükségtelen, indokolatlan és jogszabály ellenes bilincselés következtében. A bilincselés végrehajtása érdekében alkalmazott testi kényszer vonatkozásában, a rész-egész viszonyra tekintettel, a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi épséghez való jogának a sérelmét állapította meg. A Testület véleménye szerint a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi integritáshoz való jogának a sérelme nem megállapítható a feloldhatatlan ellentmondásokra tekintettel a mobiltelefon elvétel következtében alkalmazott testi kényszer miatt. A Testület véleménye szerint sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga az indokolatlan mobiltelefon-használat korlátozása miatt. A rendőri jelenlétre vonatkozó panaszosi kifogás kapcsán nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga, míg a házkutatás során alkalmazott rendőri létszám tekintetében a hatásköri szabályokra tekintettel, annak kizártsága miatt a Testület nem határozhatott. A Testület véleménye szerint a panaszos jó hírnévhez való jogának a sérelme nem megállapítható. A rendőrség tájékoztatására vonatkozó kifogás kapcsán a Testület végezetül úgy határozott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának a sérelme nem megállapítható.

Az állásfoglalásban a Testület a panaszosok személyes szabadsághoz és tisztességes eljáráshoz való jogának súlyos sérelmét állapította meg. Az I. rendű panaszos, amikor a gyermekéért ment az iskolába, az iskola a helyszínre hívta a rendőrséget. Az I. rendű panaszost kiskorú bántalmazásának gyanúja miatt előállították, azonban az I. rendű panaszos úgy véli, hogy nem tájékoztatták megfelelően az intézkedés okáról. Az iskolában a diákok szeme láttára átvizsgálták a ruházatát, majd három rendőr kivezette az iskolából. Az I. rendű panaszos sérelmezte azt is, hogy az illetékes rendőrkapitányságon több mint nyolc órán át fagyoskodott. Majd ahogy az I. rendű panaszost szabadon bocsátották, a II. rendű panaszost is előállították. A Testület vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a panaszossal szemben a rendőrségnek intézkedési kötelezettsége keletkezett, hiszen az iskola által tett bejelentésben bűncselekmény gyanúja merült fel a panaszossal szemben. A panaszosok előállítása kapcsán a Testület megállapította, hogy a személyi szabadsághoz való joguk sérelmét, mivel a rendőrség által hivatkozott Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontjának a második konjunktív eleme, a tettenérés nem valósult meg. A Testület továbbá megállapította az I. rendű panaszos személyes szabadsághoz való jogának sérelmét is az előállítás időtartama kapcsán is, hiszen az aránytalanul hosszú volt. Az I. rendű panaszossal szemben foganatosított ruházatátvizsgálás nem sértette a panaszos emberi méltósághoz való alapvető jogát. A Testület álláspontja szerint a feloldhatatlan ellentmondásokra tekintettel, nem volt megállapítható az I. rendű panaszos j hírnevéhez való jogának sérelme, továbbá az emberi méltósághoz való jogának sérelme sem az előállítás körülményei miatt. A testület nem találta teljes körűnek az előállítás okáról szóló tájékoztatást, így megállapította a panaszosok tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét.

A panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának csekély fokú sérelme miatt áttételről szóló állásfoglalás. A panaszos sérelmezte, panaszt szeretett volna tenni egy korábbi intézkedés miatt, azonban kapitányságon azt tapasztalta, hogy köszönés, bemutatkozás nélkül egy nem egyenruhás hölgy hallgatta meg a kapitányság folyosóján, aki azt a tájékoztatást adta neki, hogy panaszával elkésett. A Testület vizsgálatában megállapította, hogy nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga, hiszen a rendőr a kapitányság épületében megkezdte a panaszos, részletes meghallgatását, azonban a meghallgatás körülményei kapcsán a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának csekély fokú sérelmét állapította meg, hiszen nem biztosította a meghallgatás minimális technikai körülményeit. A panaszost teljes körűen tájékoztatta a vele interakcióba került rendőr, így nem sérült a tisztességes eljáráshoz való alapvető joga. A rendőr szolgálati fellépésére vonatkozó kifogás kapcsán, a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem volt megállapítható.