A panaszos postai úton terjesztette elő panaszbeadványát, melyben a vele szemben foganatosított intézkedést kifogásolja. A panaszos beadványában előadta, hogy két járőr megállt a háza előtt és a járőrök azt kérdezték a panaszostól, hogy ő törte-e össze a szomszédja kültéri lámpáját, mivel a szomszédja bejelentést tett ezzel kapcsolatban a rendőrségen. A panaszos ezért feljelentéssel szeretne élni, mert véleménye szerint igazoltatása indokolatlan volt. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a rendőröknek intézkedési kötelezettsége keletkezett a bejelentés alapján, ennek keretében, a tényállás felderítése érdekében, bűnüldözési célból jogszerűen vonták igazoltatás alá a panaszost, illetőleg megfelelő jogalap birtokában kértek tőle felvilágosítást a rendőrök, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz és a személyes adatok védelméhez fűződő joga. A Testület megállapítása szerint a vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedés nem történt, ezért a panaszbeadványt átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.

A panaszos elektronikus úton terjesztette elő panaszbeadványát, melyben a vele szemben foganatosított intézkedést kifogásolja. A panaszos szerint ő és barátai nem hangoskodtak az utcán, illetőleg semmilyen anyagi kárt nem csináltak, csupán egy helyre igyekeztek gyalogosan.  A panaszos azt kifogásolja, hogy a rendőr helyszíni bírságról szóló csekket állított ki a panaszos és a barátai nevére. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a rendőröknek intézkedési kötelezettsége keletkezett a bejelentés alapján, továbbá a panaszost jogszerűen vonták igazoltatás alá, illetve nem korlátozták mobil használatát, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz és a személyes adatok védelméhez fűződő joga. A rendőrök hangnemére és bánásmódjára vonatkozó panaszosi kifogás kapcsán a tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásra tekintettel a Testület álláspontja szerint a panaszos emberi méltósághoz fűződő jogának a sérelme nem megállapítható. A Testület megállapítása szerint a vizsgált ügyben alapjogot csekély mértékben sértő intézkedésre került sor, ezért a panaszbeadványt átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.

 

 

A panaszbeadványt a rendőrkapitányság küldte meg a Testület részére, melyben tájékoztatták a Testületet, hogy elfogatóparancs alapján elfogott panaszos gyanúsítottként kihallgatása során panasszal élt a foganatosított rendőri intézkedés ellen. A panaszos indítványozta, hogy a kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet a rendőrség küldje meg a Testület részére. A panaszos az elfogása kapcsán panaszolta, hogy nem kapott határozatot az elfogató parancsról, illetőleg az azzal kapcsolatos tértivevényt többszöri kérése ellenére sem mutatták be. A panaszos álláspontja szerint az egész eljárás retorzió, a rendőrkapitányság többször is elfogultan intézkedett vele szemben. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos előállítására megfelelő jogalap birtokában került sor, így álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga az előállítás foganatosítása kapcsán, illetve az előállítás időtartamát arányosnak találta, így a tekintetben sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. Az előállítás okának közlése kapcsán a rendőrség eleget tett a jogszabályi kötelezettségének azáltal, hogy az előállítást megelőzően közölte a panaszossal. A Testület nem tartotta megalapozottnak az ellenszegülés megtörése végett alkalmazott bilincselést, így a panaszossal szemben alkalmazott bilincselés sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát. A bilincselésre vonatkozó előzetes figyelmeztetés kapcsán tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásra tekintettel a Testület úgy határozott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának a sérelme nem megállapítható. A Testület nem találta megalapozottnak a panaszos részrehajló rendőri intézkedésre vonatkozó állítását, illetve a rendőrök azonosítására vonatkozó panaszt, így véleménye szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület megállapította, hogy a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor ezért az állásfoglalást megküldi az országos rendőr-főkapitánynak.

A meghatalmazott képviselő a panaszossal szemben foganatosított rendőri intézkedés (igazoltatás), és rendőri intézkedés (segítségnyújtás, bűnelkövetők igazoltatása és előállítása) elmulasztása, valamint az intézkedés részrehajló volta miatt postai úton terjesztett elő panaszt, amit aznap szintén postai úton kiegészített. Egy kocsmában szóváltás alakult ki a panaszos és a két férfi között, akik közül az egyik kilátásba helyezte a panaszos és társai megverését. A panaszos egyszer csak arra lett figyelmes, hogy az utca túloldalán megjelent hat férfi, akik szintén bementek a kocsmába, felszólították őt, hogy társaságával együtt távozzon a kocsmából. A felszólításnak mindenki eleget tett, kivéve a panaszost és édesanyját, akiket odabenn bántalmazni kezdtek, ami miatt nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A panaszos a rendőri intézkedésen kívül azt kifogásolja a rendőrök nem az elkövetőket, hanem a panaszost állították elő a kapitányságon. A Testület a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a rendőrség a segítségnyújtási kötelezettségének eleget tett azáltal, hogy mentőt hívott a helyszínre. A rendőrség ezen intézkedésével nem sérült a panaszos testi épséghez, illetve tisztességes eljáráshoz való joga. A Testület megítélése szerint a panaszos igazoltatása közrendvédelmi célból szükséges volt, azzal nem sérült a panaszos személyes adatok védelméhez való joga. Az elkövetők igazoltatásának elmulasztása viszont sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogát. A Testület megállapította, hogy a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor ezért az állásfoglalást megküldi az országos rendőrfőkapitánynak.

A panaszos elektronikus úton előterjesztett beadványában igazoltatását és az igazoltatás alatt tanúsított rendőri magatartás ellen tett panaszt. A Testület a panasz elutasítása felől határozott, tekintettel arra, hogy a panaszos a Testület hiánypótló felhívásában meghatározott határidőben aláírásával nem erősítette meg beadványát.

A panaszos jogi képviselője postai úton előterjesztett panaszbeadványában vele szemben foganatosított rendőri intézkedés ellen tett panaszt, melyen előadta, hogy a rendőrök kimentek lakásához a szomszéd bejelentése alapján, mivel a bejelentő állítása szerint a bérleményből családi veszekedés hallatszott. Ezt követően minden előzetes felszólítás nélkül az eljáró rendőrök és a tűzoltók betörték a lakás ajtaját, felfeszítették és behatoltak a lakásba. Mivel a panaszos nem állt ellen, a testi kényszer (földre teperés, a mobiltelefon elvétele, a felvétel töröltetése, a karjának kicsavarása) panaszos szerint egyértelműen szükségtelen, aránytalan és törvénysértő volt. A Testület álláspontja szerint a bejelentés tartalma miatt a rendőrségnek fennállt az intézkedési kötelezettsége, amely alapján megfelelően tájékozódtak a helyszínen, ezért e körben nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. A rendőrök jogszerűen léptek be és intézkedtek a panaszos lakásában, ezért nem sérült a panaszos magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő joga. Szintén kellő jogalap birtokában intézkedtek az ajtó felnyitása végett, ezért nem sérült a panaszos tulajdonhoz való joga. A biztonsági intézkedésre szintén indokoltan és kellő jogalap birtokában került sor, így nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. Ugyanakkor a telefonnal, a rendőri „tájékoztatással” és a testi kényszer alkalmazásával kapcsolatos panasz kapcsán a Testület az előadások közötti ellentmondást nem tudta feloldani, ezért úgy döntött e körben előbbi kettőnél a panaszos tisztességes eljáráshoz, az utóbbinál pedig az emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható. A fentiek alapján a Testület úgy döntött, és a panaszt átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.

A panaszos elektronikus úton előterjesztett beadványában közlekedésrendészeti ellenőrzés során tanúsított rendőri magatartás ellen tett panaszt. A Testület a panasz elutasítása felől határozott, tekintettel arra, hogy a panaszos a Testület hiánypótló felhívásában meghatározott határidőben aláírásával nem erősítette meg beadványát.

 

A panaszos elektronikus úton benyújtott beadványában a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés ellen tett panaszt, a rendőrség felfegyverkezve elkövetett garázdaság miatt indított ellene eljárást, amelynek során előállították a kapitányságra. Az előállítást indokolatlannak, a gyanúsítást alaptalannak tartja, mert megtámadták autója mellett, mely támadást csak az autója ajtajában elhelyezett kisbaltával tudta elhárítani, illetve csak így tudta önmagát megvédeni. A panaszos előadta, hogy annak ellenére, hogy őt támadták meg, vele szemben léptek fel támadólag, a rendőrség őt gyanúsította meg garázdaság elkövetésével. A Testület a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a panaszos előállítása kellő jogalappal történt, erre figyelemmel nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga, továbbá az előállítás megfelelt az arányosság követelményének, így e tekintetben sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga. A Testület az előállítás időtartamát szükségtelenül, indokolatlanul és aránytalanul hosszúnak találta, így az nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, így véleménye szerint sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. Az előállítás idejéről szóló igazolás hibás, a valóságot nem tükröző adatokkal való kitöltése kapcsán pedig a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelmét állapította meg. A Testület álláspontja szerint a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor, ezért a Testület állásfoglalását megküldte az országos rendőrfőkapitánynak.

A panaszos személyesen a Testület panaszirodáján terjesztette elő panaszát, melyben előadta, bevásárlás után autómosónál mosatta le az autóját, majd amikor kitolatott nekiment egy oszlopnak, amit nem látott az autóból. Ezután felkereste az alkalmazottakat, hogy miért van ott az az oszlop és megkérdezte, hogy ki a főnök, mert szeretne vele beszélni, majd az alkalmazott mobilján felhívta a tulajdonost, ezután a telefon miatt szóváltás alakult ki az alkalmazottak és a panaszos között, fizikailag bántalmazták és nekilökték egy táblának. Amikor be akart szállni az autójába, akkor lelocsolták, amikor pedig végül sikerült beszállnia a gépjárművébe, akkor azt ütötték-verték. A panaszos kifogásolja a helyszíni intézkedés során történt rendőri fellépést, a rendőrök bánásmódját, az előállítását és annak körülményeit, annak 8 órás időtartamát, valamint azt, hogy a fogvatartása alatt nem kapott sem ételt, sem italt. Végezetül sérelmezi a bilincselését és azt, hogy az intézkedő rendőrök nem közölték vele az azonosító számukat. Sérelmezi a rendőrök által használt hangnemet. A Testület vizsgálata során olyan ellentmondásba ütközött a rendőrség és a panaszos által előadottak között, amelyet a rendelkezésére álló korlátozott számú bizonyítási eszközével nem tudott feloldani, ezért úgy határozhatott, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható, továbbá a panaszossal szemben, az intézkedés nem volt részrehajló, a rendőri létszám tekintetében sem, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. Az előállító helyiség higiéniás állapota, élelmezése, bilincs és vezetőszár alkalmazása, illetve a rendőrök hangneme miatt az ellentmondások figyelembevételével véleménye szerint a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható. Azonban az előállítás időtartamára tekintettel a Testület a panaszos személyi szabadságának súlyos fokú sérelmét állapította meg. A Testület álláspontja szerint a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor, ezért a Testület állásfoglalását megküldte az Országos rendőrfőkapitánynak.

A panaszos postai úton előterjesztett panaszbeadványában leírta, hogy a rendőrök betörtek a lakásukba és tettlegesen bántalmazták fiát majd feleségét és végül panaszost. Mindhármukat megbilincselték és előállították arRendőrkapitányságra. Panaszos szerint a velük történtek rémálomba illőek, brutálisak, kegyetlenek, embertelenek, teljesen megalázóak, többszörösen és súlyosan jogsértőek voltak. A Testület vizsgálata során arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem sérült a panaszos magánlakás sértetlenségéhez, személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga az előállítás jogalapja, arányossága és ideje kapcsán, illetve a panaszos testi épségéhez fűződő joga nem megállapítható, mert a rendőrség helyesen jutott arra az álláspontra, hogy a panaszos magatartása alkalmas az intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértés megvalósítására. A Testület álláspontja szerint a panaszossal szemben alkalmazott bilincselés sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát. A Testület megállapítása szerint a vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedés nem történt, illetve alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg, ezért a panaszbeadványt átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.