Tekintettel arra, hogy a panaszos 2015. november 23-án terjesztette elő panaszbeadványát, a vele szemben 2015. október 29-én foganatosított rendőri intézkedéssel szemben, vagyis a panaszos az intézkedéstől számított 25 nap elteltével, így a Testület a panaszt elkésettsége okán elutasította, hiszen a panaszos a késedelmét objektív indokokra hivatkozással nem mentette ki.
A panaszos beadványában előadta, hogy közösségi közlekedési eszközzel közlekedett, amikor az egyik közlekedési munkatárs felszólította, hogy a járművet hagyja el, amelynek a panaszos eleget tett, annak ellenére, hogy érvényes bérlettel rendelkezett. Ezt követően szóváltásba keveredett a dolgozóval, amely tettlegességig fajult, hiszen a panaszost az arcán, ököllel megütötte. Ezen cselekedetére tekintettel a panaszos tárcsázta a 107-es telefonszámot. A rendőrök hosszú időelteltével jelentek meg a helyszínen és a panaszosnak tegező hangnem, fenyegető kifejezéseket mondtak. A Testület a panaszos és a rendőrség tényelőadásának körültekintő vizsgálatát követően úgy határozott, hogy nem tudta feloldani a panaszos és a rendőrség által előadottak között feszülő ellentmondást, ezért a rendőrség által alkalmazott hangnem vonatkozásában a Testület úgy határozott, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható.
A panaszos többedmagával felsorakozott egy önkormányzati tulajdonú lakás, jogerős határozaton alapuló, végrehajtási eljárás keretében megvalósuló kilakoltatáson, amely során jelenlétével a tömeges kilakoltatásokra kívánta felhívni a közvélemény figyelmét. Amikor az önálló bírósági végrehajtó cselekményét a panaszos és társai akadályozták, akkor a végrehajtó rendőri segítséget vett igénybe a végrehajtás sikeres lefolytatásra érdekében, amelynek keretében a rendőrök a személyeket egyenként igazoltatták és felszólították őket cselekményük abbahagyására, valamint tájékoztatták őket, hogy amennyiben tevékenységüket tovább folytatják, akkor megvalósítják a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértést. Ezen kívül az aktivistákat az előállítás és kényszerítő eszköz alkalmazásának lehetőségéről is tájékoztatták a rendőrök. A panaszos a felszólításnak nem tett eleget, cselekményét nem hagyta abba, passzívan ellenállt, így a rendőrök vele szemben testi kényszert alkalmaztak és eltávolították a helyszínről, majd előállították. A rendőrkapitányságon a szabálysértési meghallgatásától követően több órán keresztül kellett várakoznia több társával egyetemben. A Testület a panaszos és a rendőrség tényelőadására figyelemmel úgy határozott, hogy az előállítás jogalapja kapcsán nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga. A Testület a panaszos előállítását arányosnak ítélte meg, így álláspontja szerint ennek kapcsán sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. Az előállítás időtartamának vizsgálata kapcsán a Testület úgy határozott, hogy súlyosan sérült a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető joga, hiszen az előállításának az időtartama nem felelt meg az Rtv. 15. §-ában meghatározott követelményeknek, így az aránytalanul, indokolatlanul és szükségtelenül hosszú ideig tartott.
A panaszos többedmagával felsorakozott egy önkormányzati tulajdonú lakás, jogerős határozaton alapuló, végrehajtási eljárás keretében megvalósuló kilakoltatáson, amely során jelenlétével a tömeges kilakoltatásokra kívánta felhívni a közvélemény figyelmét. Amikor az önálló bírósági végrehajtó cselekményét a panaszos és társai akadályozták, akkor a végrehajtó rendőri segítséget vett igénybe a végrehajtás sikeres lefolytatásra érdekében, amelynek keretében a rendőrök a személyeket egyenként igazoltatták és felszólították őket cselekményük abbahagyására, valamint tájékoztatták őket, hogy amennyiben tevékenységüket tovább folytatják, akkor megvalósítják a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértést. Ezen kívül az aktivistákat az előállítás és kényszerítő eszköz alkalmazásának lehetőségéről is tájékoztatták a rendőrök. A panaszos a felszólításnak nem tett eleget, cselekményét nem hagyta abba, passzívan ellenállt, így a rendőrök vele szemben testi kényszert alkalmaztak és eltávolították a helyszínről, majd előállították. A rendőrkapitányságon a szabálysértési meghallgatásától követően több órán keresztül kellett várakoznia több társával egyetemben. A Testület a panaszos és a rendőrség tényelőadására figyelemmel úgy határozott, hogy az előállítás jogalapja kapcsán nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga. A Testület a panaszos előállítását arányosnak ítélte meg, így álláspontja szerint ennek kapcsán sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga. Azonban a Testület a panaszos előállításának az ideje kapcsán a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető jogának a súlyos sérelmét állapította meg, hiszen az aránytalanul, szükségtelenül és indokolatlanul hosszú volt a jogkorlátozással elérni kívánt célhoz mérten.
A panaszos beadványában előadta, hogy rosszul lett gépjárművezetés közben, így egy buszmegálló után félreállt az autójával, hogy csomagtartójából vizet vehessen elő, mert innia kellett. Ekkor vonta őt közlekedésrendészeti intézkedés alá két rendőr, akik közül az egyik trágár kifejezéseket és becsületet csorbító szavakat használt a panaszossal szemben. Igazoltatták, majd tájékoztatták, hogy vele szemben szabálysértési feljelentést fognak tenni. A panaszos sérelmezte az egész rendőri fellépést, hiszen nagyon gyakran közlekedik azon az útvonalon és soha nem került még a rendőrökkel interakcióba. A Testület a rendőrség és a panaszos tényelőadását mérlegelve megállapította, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható a rendőr által alkalmazott hangnem kapcsán, tekintettel arra, hogy a két fél tényelőadásai közötti ellentmondást a Testület a rendelkezésére álló korlátozott számú bizonyítási eszköz és bizonyíték birtokában nem tudta feloldani.
A panaszos beadványában előadta, hogy másodmagával a hajnali órákban közlekedett az úttesten, amikor megkülönböztető jelzést nem használó rendőrautó állt meg mellettük és felszólította őket, hogy hagyják el az úttestet. A panaszos az egész intézkedést kifogásolta tekintettel arra, hogy nem tudott arról minden kétséget kizáróan meggyőződni, hogy vele szemben valóban rendőrök intézkednek-e. Sérelmezte, hogy az intézkedés alapja pusztán magánügy lehetett, amely egyébként nincs dokumentálva, de az egyik vele szemben fellépő rendőrrel szemben különféle sérelmei mindig is voltak. A panaszos előadta, hogy annak ellenére, hogy igazolta magát, mégis kényszerítő eszközt alkalmaztak vele szemben. A Testület a panaszos és a rendőrség által előadottak fényében megállapította, hogy hogy a rendőrök kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában kezdeményeztek a panaszossal szemben intézkedést, így nem sérült a tisztességes eljáráshoz való alapvető joga. A rendőrök eleget tettek objektív intézkedési kötelezettségüknek, így a Testület nem találta megalapozottnak a panaszos részrehajló rendőri intézkedésre vonatkozó kifogását, így álláspontja szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga. Az Rtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja kellő jogszabályi felhatalmazást biztosított a rendőrség oldalán a panaszos előállításához, így nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga. Az előállítás időtartama is megfelelt a jogszabályi előírásoknak, így erre figyelemmel sem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga. A panaszossal szemben kifejtett testi kényszer kapcsán a rendőrség betartotta az arányosság és fokozatosság elvét és azt kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában hajtották végre, így emiatt a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi integritáshoz fűződő alapvető joga nem szenvedett sérelmet. A panaszos bilincseléséhez a jogalapot az Rtv. 48. § b) és d) pontokra történő hivatkozás valóban megteremtette, amelynek kapcsán a rendőrség betartotta az arányosság és fokozatosság elveit, így a Testület véleménye szerint nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga. A panaszos csuklósérülése tekintetében a Testület nem találta megalapozottnak a panaszos sérelmeit, így véleménye szerint nem sérült az emberi méltóságból levezethető testi épséghez való joga, sőt vele szemben az egészségi állapotára és panaszaira figyelemmel biztonsági intézkedést is végrehajtott, így nem sérült a tisztességes eljáráshoz való alapvető joga és a rendőrség ennek kapcsán maradéktalanul figyelembe vette a panaszos testi épséghez való jogát is. Végezetül a panaszossal szemben intézkedő rendőr szolgálati fellépésére vonatkozó kifogásokat sem találta a Testület megalapozottnak, hiszen a rendőr eleget tett azonosítási kötelezettségének és a panaszossal közölte az intézkedés tényét, célját, így erre figyelemmel a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga nem sérült.