A Testület a panaszos személyes adatok védelméhez, tisztességes eljáráshoz és szabad mozgáshoz való jogának súlyos sérelmét mondta ki abban az ügyben, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy az unokáját akarta meglátogatni annak iskolájában, azonban a gyermeket a gyámhatóság kiemelte az iskolából, és a rendőrség – megelőzve, hogy a panaszos, annak családja és az iskola vezetője között konfliktus alakuljon ki, megelőző jelleggel megjelent az iskolánál. A panaszost igazoltatták, és nem engedték be az oktatási intézménybe. A Testület megállapítása szerint a panaszos és családja nem tanúsított olyan magatartást, ami a rendőri intézkedést indokolttá tette, ezért a megelőző jellegű igazoltatás és a közintézménytől való távoltartás is indokolatlan és jogszerűtlen volt. 

Hatáskör hiányában elutasításról szóló állásfoglalás olyan beadvány tárgyában, amelyben a külföldi panaszos azt sérelmezte, hogy a magyar hatóságok nem adják neki vissza a svéd útlevelét. A Testület a panaszt áttette a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv (a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal) vezetőjéhez.



Elkésettség miatt elutasításról szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos egy közel három hónappal korábban foganatosított rendőri intézkedést sérelmezett.

A Testület a panaszos panaszát elutasította. A Testület megállapította, hogy a panasz elkésett. A panaszos 2016. szeptember 26-án, postai úton terjesztette elő panaszbeadványát, a vele szemben 2016. augusztus 6-án foganatosított rendőri intézkedéssel szemben. Az Rtv. 93. §-a értelmében a Testülethez a panaszt az intézkedéstől, ha pedig a panasz előterjesztője az őt ért jogsérelemről később szerzett tudomást, ettől az időponttól számított húsz napon belül lehet előterjeszteni. A panaszossal szemben kifogásolt rendőri intézkedésre 2016. augusztus 6-án került sor, azonban a panaszos a beadványát a rendőri intézkedést követő 51 nap elteltével 2016. szeptember 26-án terjesztette elő. Figyelemmel arra, hogy a panaszos beadványában nem hivatkozik olyan objektív indokra, amely késedelmet előidézte, ezért a Testület munkatársai a panaszost nyolc napos határidő tűzésével a késedelmének a kimentésére szólította fel. A panaszos a Testület által megküldött dokumentumot 2016. október 13-án vette kézhez, de határidőben nem mentette ki a késedelmét, így a Testület a beadvány elutasítása felől határozott, hiszen az álláspontja szerint az elkésettnek minősül. Így a Testület álláspontja szerint a panasz elkésettnek tekinthető. A Testület a fentiekre figyelemmel a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt elutasította.

A Testület a panaszos panaszát elutasította. A Testület felhívása ellenére a panaszos beadványát aláírásával nem erősítette meg. A panaszos nevében törvényes képviselője elektronikus úton, 2016. augusztus 29-én terjesztette elő panaszbeadványát és kérte annak vizsgálatát. A sérelmezett rendőri intézkedést a … Rendőrkapitányság foganatosította 2016. augusztus 26-án 16 óra 20 perc körüli időpontban. A beadványban a panaszos igazoltatását, a rendőrség szolgálati fellépését kifogásolta a törvényes képviselő. Jelen ügyben a Testület 2016. szeptember 6-án kelt tájékoztató levélében hívta fel a törvényes képviselőt hiánypótlásra, amelyre a levél kézhezvételétől számított nyolc napos határidőt biztosított a Testület. A panaszos törvényes képviselője 2016. szeptember 12-én vette át a csatolt tértivevény tanúsága szerint a dokumentumot. A nyolc napos hiánypótlási határidőben postai úton, 2016. szeptember 19-én terjesztette elő beadványa kiegészítését, azonban aláírásával továbbra sem erősítette meg a két oldalas, gépelt dokumentumot, azon kézjegye sem szerepel. A Testület munkatársa ismételt hiánypótlásra felhívást küldött a panaszos képviselőjének, aki azt 2016. október 14-én kézhez kapta, de az abban foglaltaknak a megadott, nyolc napos hiánypótlási határidőben továbbra sem tett eleget. Ezen körülményre figyelemmel a Testület megállapította, hogy a panaszos törvényes képviselője nem tett eleget a hiánypótlási felhívásában közölteknek, így a beadvány nem alkalmas arra, hogy a Testület érdemben azt megvizsgálja. Tekintettel arra, hogy a panaszos törvényes képviselője a panasz hiányosságait határidőben nem pótolta, a hiányosságok megtartása mellett élt beadványa kiegészítésével, ezért a Testület a beadvány elutasítása felől határozott. Mindezekre tekintettel a Testület az Rtv. 92. §-ának (1) bekezdése, valamint az Eljárási Szabályzat fentebb idézett szakasza alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt elutasította.

 

A Testület az ügyben született állásfoglalását megküldte az Országos Rendőr-főkapitánynak. A Testület megállapítása szerint a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor. 2016. augusztus 12-én, délelőtt a […] forgalmi rendszámú járművel, ami egy autómentő, a … előtt a járdára parkolt úgy, hogy ezt külön jelzőtábla nem tette volna lehetővé a számára. A járművel a járda út felőli oldalára parkolt, teljesen az út mellé. A jobb első ajtón szállt ki és lezárta a járművet. Kis idő elteltével, amikor visszaért az autóhoz, ugyanúgy a jobb első ajtón beszállt, majd miután indulni szeretett volna, úgy érezte, mintha behúzta volna a kéziféket, az autó „lefulladt” és egyből megállt. Az autó ekkor maximum 5-10 cm-t mozdulhatott előre. Mivel a kézifék nem volt behúzva, körülnézett és ekkor látta, hogy valami öntapadós jelzés van az autó bal, vezető oldali ajtaján. Kiszállt és ekkor azt tapasztalta, hogy a járműve bal hátsó kerekén – az úttest felőli oldalon – egy kerékbilincs van felhelyezve. Ekkor az ajtón lévő matricán lévő telefonszámot felhívta, ahol közölték vele, hogy meg kell fizetnie a kerékbilincs levételének a díját. Kérdezték tőle, hogy készpénzzel, vagy bankkártyával kíván-e fizetni, amelyre a panaszos azt válaszolta, hogy készpénzzel. Ezután szerelte le a közterület-felügyelő a kerékbilincset és azt mondta, hogy nincs semmi baja, működik. Ezt követően a rendőrök előtt kétszer ki-be zárta, közölte, hogy semmi baja, majd a csomagtartójukba tette. Ekkor a panaszos megnyugodott, hogy semmi nagyobb bajt nem csinált, ám ekkor azt hallotta, hogy valaki azt mondja, hogy „ha már elkezdtük, akkor fejezzük is be”. Ezt követően közölte az intézkedő rendőr, hogy a panaszost bűncselekmény gyanúja miatt előállítja a rendőrségre. A panaszos kérdezte, hogy milyen bűncselekmény, hiszen semmit nem csinált, mondták neki, hogy akkor is velük kell mennie. A panaszos megkérdezte, hogy az autót nem tudnák-e olyan helyre parkolni, ahol nem várakozna a továbbiakban szabálytalanul, amelyre azt mondták, hogy azzal ne foglalkozzon. A panaszos megkérdezte a rendőröktől, hogy nem lesz-e rajta újabb kerékbilincs, amelyre azt mondták neki, hogy ne aggódjon azt majd ők tudják. Ekkor a rendőrautó hátsó ülésére ültették és előállították a … Rendőrkapitányságra, ahol több mint 5 órán át tartott előállítása. A panaszos panaszolta az élelmezése elmaradását is, hiszen nagy kockázatot vállaltak a rendőrök azzal, hogy nem hagyták enni. Ezen kívül sérelmezi, hogy a fiát nem értesítették. A Testület a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a panaszos elfogásának és előállításának a végrehajtásához nem rendelkezett kellő jogszabályi felhatalmazással, így a panaszos személyi szabadsághoz fűződő alapvető jogának a súlyos sérelmét állapította meg. Ezen oknál fogva a Testület automatikusan az előállítás időtartamának aránytalanságát is megállapította. A panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga sérelmet szenvedett az elfogás okáról való tájékoztatás kapcsán, továbbá a panaszos fiának a kiértesítése kapcsán. Végezetül a Testület a panaszos élelmezésére vonatkozó kifogását alaposnak találta, így erre figyelemmel megállapította a panaszos emberi méltósághoz és testi-lelki egészséghez fűződő alapvető jogainak a sérelmét. A Testület álláspontja szerint a jogsérelem mértéke eléri azt a szintet, amely indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az országos rendőrfőkapitánynak, ezért döntését a rendelkező részben foglaltak szerint alakította ki.

A Testület a panaszos panaszát áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez. A vizsgált ügyben alapjogot csekély fokban sértő intézkedésre került sor. A panaszos beadványában előadta, hogy közte és a volt élettársa (K. I.) közötti gyermekelhelyezési peres eljárásban közös gyermeküket (Cs. I-t) a … Törvényszék […] számú ítéletével (amely 2016. január 4-től jogerős) az anya nevelésében és gondozásában helyezte el és egyben a szokásos bírói gyakorlathoz képest is bővebben rendelkezett az apai kapcsolattartásról a gyermek elvitelének és ott alvásának jogával. Az anya a gyermelhelyezési per kezdete óta rendszeresen akadályozza a kapcsolattartást a panaszos és a kislánya között és eme gyakorlatán az ítélet jogerőre emelkedése óta sem változtatott. Az elmúlt két és fél évben összesen 15 hónapra zárta el a kislányát hermetikusan tőle és a féltestvéreitől. Emiatt számos gyámhivatali eljárás van folyamatban az anya ellen és több elmarasztaló végzés is született. A panaszos otthonánál 2016. július 21-én, délután fél 4 körül történt rendőri intézkedés. Amikor a járőr csengetett, akkor a panaszos a lakásában egy ingatlanon elhelyezkedő fogorvosi rendelőben éppen egy beteget látott el. Az asszisztensnője engedte be a rendőröket és jelezte, hogy pár perc türelmet kér. Faggatták a panaszost, hogy hol tartózkodik jelenleg a gyermeke. A rendőrök fellépése, viselkedése, hangvétele mindvégig ellenséges és lekezelő volt. Az intézkedés során ráadásul – mint ahogyan korábban azt már említette – az engedélye nélkül, beengedték a kertjébe K. I-t is. A Testület vizsgálatában megállapította, hogy a rendőrség kellő jogszabályi felhatalmazás birtokában foganatosított intézkedést, amely így nem sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogát. Az intézkedés során, a rendőri tájékoztatás kapcsán a Testület feloldhatatlan ellentmondást tapasztalt a történeti tényállás elemeinek a rekonstruálása során, így arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható. A panaszos jó hírnevének sérelmére utaló kifogást érdemben a Testület a tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondások miatt érdemben nem tudta megvizsgálni, ezért úgy határozott, hogy a panaszos jó hírnévhez való jogának a sérelme nem megállapítható. A rendőrség szolgálati fellépésére vonatkozó panaszosi kifogásokat alaposnak találta, így a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető jogának csekély mértékű sérelmét állapította meg. Végezetül a részrehajló rendőri intézkedést tekintetében a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy az intézkedés objektív alapon lefolytatottnak minősül, így az nem ütközött a diszkrimináció tilalmába. A fentiek alapján a Testület az Rtv. 93. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.

A Testület a panaszos panaszát elutasította. A Testület megállapítása szerint a panaszt nem az arra jogosult terjesztette elő. A panaszos beadványában előadta, hogy a párját 2016. augusztus 4-én garázdaság vádjával bevitték a … kapitányságra. Miután ott vallomást tett, hazaengedték annak ellenére, hogy a panaszos jelezte, hogy a párja paranoid, skizofrén, és kórházi ellátásra szorul. 2016. november 5-én a panaszos párját mentővel szállították be a Ny. GY. Kórházba, ahol jelezte, hogy a karja erősen fáj. Ezután a panaszos párjának karját megröntgenezték, mely során kimutatták, hogy eltört az alkarja. A panaszos párja azt állította, hogy a rendőri intézkedés során törhetett el. Mind ezután a panaszos és párja bementek a rendőrkapitányságra, hogy érdeklődjenek, mi is történt pontosan. A kapitányságon azt mondták nekik, hogy írásos kérelmet kell benyújtaniuk, hogy hivatalos válaszokat kapjanak. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. §-ának (1) bekezdése szerint az, akinek az Rtv. IV., V. és VI. Fejezetében meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása alapvető jogát sértette – választása szerint – panasszal fordulhat az intézkedést foganatosító rendőri szervhez, vagy kérheti, hogy panaszát az országos rendőrfőkapitány, valamint a főigazgatók a Testület által lefolytatott vizsgálatot követően bírálják el. Ugyanezen törvényhely (2) bekezdése értelmében mindenki csak olyan intézkedés (annak elmulasztása, vagy kényszerítő eszköz alkalmazása) miatt fordulhat a Testülethez panasszal, amely az ő jogát vagy jogos érdekét érintette. Az Rtv. 92. §-ának (3) bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a panaszt az arra jogosult meghatalmazott vagy jogi képviselő útján terjessze elő. Ennek érdekében a Testület előadója 2016. szeptember 6-án kelt levélben felhívta a panaszos figyelmét arra, hogy a felhívás kézhezvételétől számított nyolc napon belül a párja erősítse meg saját aláírásával a panaszbeadványt vagy a panaszos csatolja a meghatalmazást, amelyben a panaszos párja meghatalmazza a panaszost, hogy a Testület eljárásában őt képviselje. Az azóta eltelt időben a panaszos nem küldött a Testület részére a párja által aláírásával ellátott panaszbeadványt, illetve meghatalmazást. Erre tekintettel a Testület az Rtv. 92. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt elutasította. A Testület a fentiekre figyelemmel a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt elutasította.


A Testület a rendelkezésre álló adatok alapján – mivel a panaszos a panasz kiegészítésének felhívás ellenére nem tett eleget – az eljárás megszüntetéséről döntött. A panaszos beadványában előadta, hogy panasszal szeretne élni az őt előállító rendőrök ellen. Az előállítása során a szolgálati gépjárműben aláíratták vele, hogy nem él panasszal. Majd a rendőrkapitányságon összetörték a 190.000 Ft-os mobiltelefonját a rendőrök. A panaszos kifogásolja továbbá, hogy a szabadon bocsátását követően a részére kiadott előállításról szóló igazoláson az szerepel, hogy a megyei rendőrkapitányságon tartózkodott, holott ez nem igaz. A panaszos előadta, hogy a rendőrkapitányságon megalázták a rendőrök, meztelenre vetkőztették, majd kötelezték arra, hogy dőljön be, azért, hogy megnézzék van-e valami elrejtve a végbél nyílásában. A panaszos azért szeretne panasszal élni, mert a rendőrök a mindezidáig nem adták vissza neki a mobiltelefonját. Erre tekintettel kéri, hogy a rendőrség fizesse az okozott kárt, amelyet azzal okoztak, hogy összetörték a nagy értékű mobiltelefonját. A Testület Eljárási Szabályzatának 10. §- a szerint a panasznak tartalmaznia kell a panaszolt rendőri intézkedések részletes leírását, az intézkedés helyszínének és időpontjának, valamint – amennyiben ismeri – a panaszolt intézkedésben érintett rendőrök nevének, azonosító számának, illetve szolgálati helyének megjelölésével. Minderre tekintettel a Testület tanácsadója 2016. július 29-én kelt tájékoztató levelében hiánypótlásra hívta fel a panaszost. A tértivevény tanúsága szerint a panaszos a tájékoztató levelet 2016. augusztus 5-én átvette, azonban a megadott határidőn belül nem válaszolt a Testület felhívására. A fentiek alapján a Testület a panaszeljárás megszüntetéséről döntött. Mindezekre tekintettel az Rtv. idézett szakasza alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszeljárást megszüntette.

A Testület a panaszos panaszát áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez. A vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre egyrészt nem került sor, másrészt alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg. A panaszos beadványában előadta, hogy 2016. május 26-án, … településen, … szám alatt található R. áruházban, 11 óra 2 perckor rendőrök intézkedtek vele szemben. Az intézkedést K. V. rendőr foganatosította. A panaszos a fenti napon a R. áruházban vásárolt gyermekével. Egy popsikrém a panaszos figyelmetlensége miatt a babakocsi kosarában maradt, így az a biztonsági kapunál riasztott. A helyszínre K. V. rendőr és társa érkezett ki. A vizsgálatot K. V. folytatta le, aki már az első pillanatban ellenséges és fölényeskedő hangnemet ütött meg. A gyermeke az intézkedés alatt elveszítette a türelmét és az ajtó előtt zokogott, a panaszos szeretett volna a gyermekével lenni. A Testület a lefolytatott vizsgálatában a panaszos azon kifogása kapcsán, mely az intézkedő rendőrök hangnemére vonatkozik, a két fél tényelőadása között feszülő ellentmondásra tekintettel nem tudott olyan tényállást kialakítani, amely tükrében megvizsgálhatta volna a panaszosi kifogást, így csak arra az álláspontra helyezkedhetett, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem megállapítható. A panaszos azon sérelme vonatkozásában, amely szerint a rendőrök távol tartották őt a gyermekétől, a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos magán-és családi élet tiszteletben tartásához való joga. A fentiek alapján a Testület az Rtv. 93. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.