A Testület a panaszos panaszát elutasította. A Testület megállapította, hogy a panasz elkésett. A panaszos beadványában előadta, 2016. április 18-án az élettársát N. G.-t a közjegyző és a magyar állam által kijelölt, ideiglenes tartózkodási helyén (a panaszos otthonában) rendőri intézkedés alá vonták. A panaszos álláspontja szerint a rendőri intézkedés súlyosan sértette az ő, és élettársa emberi jogait, hiszen az élettársát minden előzmény nélkül állították elő, illetőleg miden ok nélkül foganatosítottak idegenrendészeti intézkedést magánlakásban, illetve alkalmaztak kényszerítő eszközt (bilincs, testi kényszer, csapaterő alkalmazása). Továbbá a panaszos élettársát annak ellenére toloncolták az országból, hogy 2016. április 20-ig érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett, emellett a …-i BÁV azt az információt közölte, hogy a panaszos élettárásnak a megjelenése kötelező 2016. május 2-án, és az azt követő hónapokban. A panaszos szerint elfogadhatatlan az a döntés, mely szerint az élettársa 1 évig nem léphet be Magyarország területére. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Rtv.) 93. §-a értelmében a Testülethez a panaszt az intézkedéstől, ha pedig a panasz előterjesztője az őt ért jogsérelemről később szerzett tudomást, ettől az időponttól számított húsz napon belül lehet előterjeszteni. Jelen esetben a panaszos 2016. június 2-án terjesztette elő panaszbeadványát, az élettársával szemben 2016. április 18-án foganatosított rendőri intézkedéssel szemben, vagyis a panaszos az intézkedéstől számított 45 nap elteltével terjesztette elő panaszát. Tekintettel arra, hogy a panaszos a Testület 2016. június 8-án kelt levelében felhívta a panaszost arra, hogy mentse ki késedelmét, illetőleg arra, hogy mellékelten küldje meg a Testület részére azt a meghatalmazást, amelyben az élettársa meghatalmazza a panaszost, hogy a Testület eljárásában képviselje őt. Azonban a felhívás ellenére a panaszos nem mentette ki a késedelmet, nem igazolta objektív okokra hivatkozással, hogy miért terjesztette elő beadványát a törvény által meghatározott 20 napos határidőn túl, így a Testület a panaszt elkésettnek minősítette, így elkésettsége miatt azt elutasította. Így a Testület álláspontja szerint a panasz elkésettnek tekinthető. A Testület a fentiekre figyelemmel a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt elutasította.

A Testület a panaszos panaszát elutasította. A Testület felhívása ellenére a panaszos beadványát aláírásával nem erősítette meg. A panaszos beadványában előadta, hogy egy …-i zártkertet szokott használni szívességi lakáshasználóként. 2016. május 16-án, amikor éppen nem tartózkodott ott, keresték őt a rendőrök. Két civil ruhás rendőrszolgálati gépkocsival érkezett délután 15 óra körüli időben. A két rendőr bemászott a kerítésen a fent említett ingatlan területére úgy, hogy sem a tulajdonos, sem a panaszos nem tartózkodott ott. Ezt követően az egyik rendőr fadarabokkal betömte a zárat. Mindezt a szomszédok végig nézték. Az eset óta az ingatlan felügyeletével megbízott személy nem tud bemenni.  A panaszos kéri a két rendőr elmarasztalását, és az okozott károk megtérítését. Jelen ügyben a Testület 2016. május 23-án kelt levélében felhívta a panaszos figyelmét arra, hogy a Testület vizsgálatát csak abban az esetben kezdheti meg, ha a panaszos írásban – aláírásával megerősítve – is kéri ügyének elbírálását. Egyúttal panaszbeadványának pontosítására is kérte a panaszost. A panaszos felhívásban szereplő határidőn belül a hiánypótlási felhívásnak nem tett eleget. Tekintettel arra, hogy az elektronikusan benyújtott panaszbeadványt a panaszos a Testület felhívása ellenére aláírásával nem erősítette meg, illetve a hiánypótlási felhívásnak nem tett eleget, így a panasz nem felel meg az Rtv.-ben és a Testület Eljárási Szabályzatában meghatározott feltételeknek. Mindezekre tekintettel a Testület az Rtv. 92. §-ának (1) bekezdése, valamint az Eljárási Szabályzata fentebb idézett szakasza alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt elutasította.

A Testület a panaszos panaszát áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez. A vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre egyrészt nem került sor, másrészt alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg. A panaszos beadványában előadta, hogy 2016. március 16-án 8 óra 40 perckor … belterületén, a ... utcáról kikanyarodva a ... utcában közlekedett a városközpont felé, mivel a 9, és 16 éves gyermekeit vitte orvoshoz. A ... utcán egy rendőrautó haladt a panaszos mögött, és mivel bekapcsolta a megkülönböztető fényjelzését, ezért a panaszos az út szélén leállt. A rendőrautóból kiszállt a vezetője, odajött a panaszoshoz, és elkérte az iratait. Ekkor még a panaszos az autójában ült. A panaszos odaadta az iratait a rendőrnek, majd önként, felszólítás nélkül kiszállt az autóból. Eközben a szolgálati gépjárműből a többi rendőr kiszállt, a panaszos emlékezete szerint kb. öt fő, és ebből három fő közvetlenül a panaszos mellett helyezkedett el. A panaszos számára már az is furcsának tűnt, hogy egy közúti igazoltatás miatt, amit nyilván egy rendőr végez el, miért kell „kisbusznyi rendőrnek kiszállni”, és demonstratív módon az intézkedésben látszat módon részt venni. Mind eközben a gyermekülés használatának hiánya miatt az intézkedő rendőr bírság kiszabását helyezte kilátásba, és megkérdezte a panaszostól, hogy elfogadja-e a helyszíni bírságot 15.000 Ft összegben. A panaszos elsősorban a gyermekeiért aggódva, habozás és gondolkodás nélkül elfogadta a bírság kiszabását. Amíg állt az autója mögött és az intézkedés folyt, az egyik mellette álló rendőr, rá szólt meglehetősen erőteljesen, illetve fölényesen, parancsolóan, hogy „ugorjon már ki a zsebeiből!" Ezt követően ruházatátvizsgálást hajtottak végre a panaszoson. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a rendőrség az Rtv. 44. §-a alapján kellő jogalap birtokában kezdeményezett intézkedést a panaszossal szemben, így nem szenvedett sérelmet a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A Testület által kialakított történeti tényállás szerint a panaszossal szemben valójában nem motozást, hanem ruházatátvizsgálást foganatosítottak, amelyre a Testület álláspontja szerint kellő jogalap birtokában került sor. Mind erre tekintettel nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga a ruházatátvizsgálás kapcsán. A tapasztalt, feloldhatatlan ellentmondásra tekintettel a panaszos emberi méltósághoz való alapvető jogának a sérelme nem megállapítható a rendőr által használt hangnem kapcsán. A Testület arra a megállapításra jutott, hogy nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga a félelemkeltő rendőri intézkedésre vonatkozó kifogása kapcsán. Így a Testület úgy határozott, hogy a panaszossal szemben a rendőrök objektív alapon, részrehajlásmentesen intézkedtek, így nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A fentiek alapján a Testület az Rtv. 93. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.

A Testület az ügyben született állásfoglalását megküldte az Országos Rendőr-főkapitánynak. A Testület megállapítása szerint a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor. A panaszosok beadványukban előadták, hogy 2016. március 3-án 11 óra körüli időben, … településen a Sz. I. utcában lévő S. bevásárló üzletnél  a I. rendű panaszos és élettársa, a II. rendű panaszos személygépkocsijukkal szerettek volna leparkolni. Velük szemben egy nagy szürke autó ugyanarra a parkolóhelyre akart parkolni, mint a panaszosok. A panaszosok parkoltak be. A másik autó sofőrje, akiről később kiderült, hogy rendőr, rendőri intézkedést kért, amelyet követően I. rendű panaszost előállították. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a rendőrök az I. rendű panaszossal szemben megfelelő jogalap birtokában intézkedtek, hiszen intézkedési kötelezettségük keletkezett. A rendőrök eleget tettek az őket terhelő intézkedési kötelezettségnek, mely keretén belül meghallgatták a II. rendű panaszost is. A Testület továbbá megállapította, hogy az I. rendű panaszos előállítására megfelelő jogalap nélkül került sor, így álláspontja szerint sérült az I. rendű panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga az előállítás foganatosítása kapcsán.  A rendőrök hangnemére és bánásmódjára vonatkozó kifogás tárgyában a Testület álláspontja szerint a panaszosok emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható, tekintettel a felek tényelőadása között feszülő, feloldhatatlan ellentmondásra. A Testület a panaszosok részrehajló rendőri intézkedésre vonatkozó sérelme kapcsán a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrség részrehajlóan intézkedett az I. rendű panaszossal szemben, így a Testület arra a konklúzióra jutott, hogy sérült az I. rendű panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A konkrét esetben megvalósult sérelem a Testület megítélése szerint – jellegénél fogva – eléri a súlyosság azon fokát, amely indokolttá teszi a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak, ezért a Testület a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

A Testület az ügyben született állásfoglalását megküldte az Országos Rendőr-főkapitánynak. A Testület megállapítása szerint a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor. A panaszos 2015. december 16-án este 23 óra körül érkezett ez …-i szórakozóhelyre a N. klubba. A panaszos kiment a klub elé cigarettázni éjszaka 0 óra 30 perc körül. Alig telt el pár perc, a panaszost megtámadta T. L. szerelmi féltékenység miatt. T. L. váratlanul oldalról megközelítette a panaszost, ahogy odaért hozzá azonnal fejen ütötte, melynek következtében a panaszos megszédült és a földre esett. A panaszos szédült állapotban, kis idő múlva felkelt a földről, majd T. L. újból megütötte, mely következtében ismét a földre esett a panaszos, illetőleg annak eredményeként eltört a panaszos orrcsontja és a könyökcsontja. A panaszos álláspontja szerint ezen cselekménysorozatot végignézte az a két rendőr, akik a támadástól kb. öt méter távolságra intézkedtek egy másik, rongálásos eset kapcsán. Azonban a rendőrök ezt elmulasztották, így a panaszosnak saját magát kellett megvédenie a támadóval szemben, hiszen szédült állapotban volt, fájdalmai voltak, illetve az orrából ömlött a vér. A rendőrök mind ezután kezdeményeztek intézkedést a panaszossal szemben. Mentőt hívtak a panaszos orvosi kivizsgálása és kórházi ellátása érdekében, majd ezek megtörténtét követően előállították panaszost. A kapitányságon a panaszossal nem közölték azt, hogy előállítják, amely azzal jár, hogy előállító helyiségben kerül elhelyezésre abban az egészségi állapotban, amelyben a panaszos az őt ért támadás következtében volt. Ha a panaszos tisztában lett volna azzal, hogy őt előállítják, és annak minden vele járó következményével, úgy minden bizonnyal értesítette volna azonnal a jogi képviselőjét, aki egyébként a testvére. A Testület vizsgálata során megállapította, hogy rendőrségnek a helyszínen saját észlelése alapján, az Rtv. 13. §-a szerint keletkezett intézkedési kötelezettsége, melynek eleget tett, annak keretén belül a lehetőségekhez képest intézkedett, így a Testület véleménye szerint a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga nem szenvedett sérelmet. A Testület megállapította azt is, hogy a panaszos előállítására megfelelő jogalap birtokában került sor, így álláspontja szerint nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga az előállítás foganatosítása kapcsán.  Azonban a Testület álláspontja szerint sérült a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető joga az előállítása időtartama kapcsán, hiszen az indokolatlanul, szükségtelenül és aránytalanul hosszú volt. Az előállítás okának közlése kapcsán a Testület úgy véli, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való csekély fokban sérült, mivel a rendőrök nem közölték a panaszossal az előállítás okát. A Testület álláspontja szerint a panaszos előállításának körülményei tekintetében nem sérült a panaszos emberi méltósághoz fűződő alapvető joga. Tekintettel arra, hogy a panaszos lemondott azon jogáról, hogy kéri ügyvédje értesítését a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. Továbbá a Testület nem találta megalapozottnak a panaszos részrehajló rendőri intézkedésre vonatkozó állítását, így véleménye szerint a rendőrség nem intézkedett vele szemben részrehajlóan, így a Testület arra a konklúzióra jutott, hogy nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga. A konkrét esetben megvalósult sérelem a Testület megítélése szerint – jellegénél fogva – eléri a súlyosság azon fokát, amely indokolttá teszi a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak, ezért a Testület a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

A Testület a rendelkezésre álló adatok alapján – mivel a panaszos a panasz kiegészítésének felhívás ellenére nem tett eleget – az eljárás megszüntetéséről döntött. A panaszos a vele és férjével szemben 2016. szeptember 8-án történt rendőri intézkedés (áruházból történt előállítás) miatt 2016. szeptember 21-én elektronikus úton terjesztette elő panaszát. A Testület Eljárási Szabályzata 10. §-ának (1) bekezdése sorolja fel, a panaszbeadványnak melyek a kötelező elemei: a) a panaszos neve és lakó-vagy tartózkodási helye; b) a panaszolt intézkedés leírása, az intézkedés helyszínének és időpontjának, valamint – amennyiben a panaszos ismeri – a panaszolt intézkedésben érintett rendőrök nevének, azonosító számának, szolgálati helyének megjelölése, és c) a panaszos aláírása. Jelen ügyben a panaszos egyrészt olyan rendőri intézkedésről számolt be, amely rajta kívül férjét is érintette. A panaszbeadványt elektronikus úton küldte meg, nevén kívül más személyazonosító adatot nem közölt, illetőleg lakcímét (tartózkodási helyét) nem tüntette fel a beadványban. A Testület 2016. szeptember 28-án megküldött elektronikus levelében felhívta a panaszost, hogy nyilatkozzon egyrészt arról: férje nevében is előterjeszti-e a panaszt (ezesetben joghatályos meghatalmazást továbbítsanak a Testület részére), másrészt lakcímét (tartózkodási helyét) illetően. Az Állásfoglalás meghozataláig eltelt időben a panaszos nem válaszolt a Testület felhívására. A rendelkezésre álló adatok alapján, és az Rtv., valamint a Testület Eljárási Szabályzatának fentebb ismertetett rendelkezései értelmében a Testület megállapítja: a panaszbeadvány hiányosságai folytán, a rendelkezésre álló adatok elégtelensége miatt az eljárást érdemben nem tudja továbbfolytatni. Mindezekre tekintettel a Testület az Rtv. 92. §-a és Eljárási Szabályzatának 10. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint, a panaszeljárás megszüntetéséről döntött.

A Testület a rendelkezésre álló adatok alapján – mivel a panaszos a panasz kiegészítésének felhívás ellenére nem tett eleget – az eljárás megszüntetéséről döntött. A panaszos a vele szemben 2016. augusztus 20-án történt közlekedésrendészeti ellenőrzés során a bírság kiszabása miatt terjesztette elő panaszát. A Testület 2016. szeptember 9-én kelt levelében felhívta a panaszos figyelmét a hatáskörét megalapozó jogszabályi rendelkezésekre, ennek keretében arra, hogy nem jogosult szabálysértéseket kivizsgálni, a kiszabott helyszíni bírságot felülbírálni, illetve az eltörölni, vagy összegét csökkenteni. Az Rtv. 44. §-a szerinti közlekedésrendészeti intézkedés törvényességét és indokoltságát ellenben érdemi vizsgálat alá vonhatja. A Testület felhívta a panaszost, hogy a fentiek ismeretében nyilatkozzon. A panaszos a levelet 2016. szeptember 13-án átvette, azonban a jelen Állásfoglalás meghozataláig eltelt időben nem válaszolt a Testület felhívására. A rendelkezésre álló adatok alapján, és az Rtv. fentebb ismertetett rendelkezése értelmében a Testület megállapítja: a panaszbeadvány hiányosságai folytán, a rendelkezésre álló adatok elégtelensége miatt az eljárást érdemben nem tudja továbbfolytatni. Mindezekre tekintettel a Testület az Rtv. 92. §-a alapján a rendelkező részben foglaltak szerint, a panaszeljárás megszüntetéséről döntött.



A Testület a panaszos panaszát elutasította. A Testület megállapítása szerint a panasz elbírálására nincs hatásköre. A panaszos a vele szemben tett szabálysértési feljelentések, és kiszabott bírságok miatt 2016. július 18-án postai úton terjesztette elő panaszát. A panaszos beadványában amiatt fordult „segítségkéréssel” a Testülethez, hogy havonta kap csekket, ami arról szól, hogy őt 30.000, 50.000 vagy 100.000 forintra büntetik. A panaszos nem rendelkezik munkahellyel, szociális segélyből és alkalmi munkákból tartja fenn magát és családját (szüleit, testvérét, élettársát és gyermekét). Kéri, hogy a Testület járjon közben: hagyja őt békén a … Rendőrkapitányság, mivel nem tudja a bírságokat kifizetni. Nem bűnöző, nem követ el szabálysértést sem. Véleménye szerint a bűnözőkkel kellene a rendőrségnek foglalkoznia. A Testület 2016. augusztus 22-én kelt levelében felhívta a panaszost, hogy nyilatkozzon: történt-e az Rtv. szerinti rendőri intézkedés vele szemben. A panaszos a Testület levelét 2016. augusztus 24-én átvette. Az Állásfoglalás meghozataláig eltelt időben a panaszos nem válaszolt a Testület felhívására. A rendelkezésre álló adatok alapján, és fentebb ismertetett hatásköri rendelkezések értelmében a Testület megállapítja: nem rendelkezik hatáskörrel, ezért nem jogosult szabálysértéseket kivizsgálni, a kiszabott helyszíni bírságot felülbírálni, illetve az eltörölni, vagy összegét csökkenteni. Mindezekre tekintettel a Testület az Rtv. 92. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt elutasította.

 

 

A Testület a panaszos panaszát áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez. A vizsgált ügyben alapjogot csekély sértő intézkedésre nem került sor. A panaszos a vele szemben 2016. május 27-én két ízben történt rendőri intézkedés elmulasztása és a rendőri hangnem miatt 2016. június 6-án, postai úton terjesztett elő panaszt, amit 2016. augusztus 15. napján kiegészített. A panaszbeadvány és annak kiegészítése szerint 2016. május 27-én reggel azt vette észre, hogy a társasházuk közös tárolójában elhelyezett kerékpárját megrongálták. A közös helyiség ajtaját az elhelyezett térfigyelő kamera látja. A panaszos felhívta a rendőrséget, hogy együttesen visszanézzék a kamerafelvételt, mert akkor a rongálást elkövető személye kiderült volna. Amikor a rendőrök kiérkeztek a helyszínre, de hiába hívták a közös képviselőt, ő nem jelezte otthonlétét. A rendőrök nem nézték meg a kamerafelvételt. 2016. május 27-én délután a közös képviselő megjelent a társasház előtt. Akkor panaszos személyesen bement a … Rendőrkapitányságra, ahol először azt mondták neki, hogy a rendőrök éppen kinn vannak helyszínen, később azonban a reggel intézkedő rendőrökkel az ajtóban találkozott. A panaszos elmondta nekik, hogy meg tudják nézni a kamerafelvételt. A rendőrök ez alkalommal sem intézkedtek, csak annyit kérdeztek tőle, hogy „miért haragszik V.-ra?” A panaszos sérelmezte, hogy a rendőrök mulasztottak, illetve a hangnemüket is. A rendőri intézkedés semmilyen eredménnyel nem járt, és felvilágosítást, tájékoztatást nem kapott a rendőrségtől. A Testület az ügy gondos mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a rendőröknek a panaszos bejelentése nyomán, a helyszínen intézkedési kötelezettsége keletkezett, amelynek maradéktalanul eleget tettek, ami által nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapjoga. A rendőrök által tanúsított hangnem pedig nem sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát. A fentiek alapján a Testület az Rtv. 93. §-ának (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.


A Testület a panaszos panaszát elutasította. A Testület felhívása ellenére a panaszos beadványát aláírásával nem erősítette meg. A panaszos 2016. július 21-én, elektronikus úton terjesztette elő panaszbeadványát, amelyben sérelmezte a rendőrség eljárását. Jelen ügyben az előadó testületi tag 2016. július 27-én kelt tájékoztató levelében a Testületre irányadó hatásköri szabályok ismertetése mellett felhívta a panaszos figyelmét arra, hogy a Testület vizsgálatát csak abban az esetben kezdheti meg, ha aláírásával is megerősített dokumentumban kéri ügyének elbírálását. A megerősítésre nyitva álló határidő leteltééig a panaszostól semmilyen formában nem érkezett a Testülethez válaszlevél, amelyben saját aláírásával megerősítve is kérte volna a Testület eljárását. Tekintettel arra, hogy az elektronikusan benyújtott panaszbeadványt a panaszos a Testület felhívása ellenére nem erősítette meg, így a panasz nem felel meg az Rtv.-ben és a Testület Eljárási Szabályzatában meghatározott feltételeknek. Mindezekre tekintettel a Testület Eljárási Szabályzata és az Rtv. idézett szakasza alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt elutasította.