A Testület az ügyben született állásfoglalását megküldte az Országos Rendőr-főkapitánynak. A Testület megállapítása szerint a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor. A panaszos beadványában előadta, hogy 2016. május 27-én 8 óra 30 perckor nyilvános testületi ülés volt a …-i városházán, amelyen a panaszos részt kívánt venni mint állampolgár, és mint a ….hu internetes újság szerkesztője. A panaszost ezen szándékában ismételten megakadályozták és az általa kihívott rendőrök sem intézkedtek annak érdekében, hogy bejusson az ülésre. A Testület megállapította, hogy sérült a panaszos szabad mozgáshoz való joga és a tisztességes eljáráshoz való joga, mivel a rendőrség semmiféle intézkedést nem tett annak érdekében, hogy biztosítsa a panaszosnak a nyilvános bizottsági ülésre való bejutást. Ugyanakkor a késedelem miatt a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga nem sérült. Álláspontja szerint a jogsérelem mértéke eléri azt a szintet, amely indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az országos rendőrfőkapitánynak, ezért döntését a rendelkező részben foglaltak szerint alakította ki.

 

A Testület a panaszos panaszát áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez. A vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre egyrészt nem került sor, másrészt alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg. A panaszos a 2016. május 16-i és május 14-i panaszbeadványában előadta, hogy 2016. április 28-án 11 óra 1 perckor ismételten elővezették a … Rendőrkapitányság állományába tartozó rendőrök. A panaszos ellen gazdasági adatszolgáltatás elmulasztása és hamis tanúzás miatt folyik büntetőeljárás. (A panaszos egy 2016. március 7-én foganatosított elővezetés miatt szintén panasszal élt, amelyet … szám alatt iktatott a Testület.) A panaszos lakásánál 6 óra 20 perckor megjelent két rendőr, azért hogy 8 órára elővezessék. A panaszost bevitték a kapitányságra, a tanúkihallgatását követően csak jegyzőkönyv az aláírását tartalmazó 2. oldalát kapta meg, ezt követően fényképfelvételt készítettek róla. Ezután kellett aláírnia az igazolást, amit már előre kitöltöttek a rendőrök, a panaszos hiába jelezte, hogy panasszal kíván élni, a rendőr utasította az aláírásra. A panaszos szerint ismételten eljárási hibáktól szenvedő intézkedést foganatosítottak ellen, hiszen indokolatlanul korán mentek érte, illetve azonos nemű elővezetést végző személlyel is készülhettek volna. A panaszos szerint ezek a meghurcolások méltatlanok és sértőek. A panaszos előadta továbbá, hogy a jogorvoslati lehetőségre vonatkozó tájékoztatást se kapta meg. A rendőrök nem igazolták magukat, nem közölték az intézkedés célját, így megsértették a panaszos szerint a tisztességes eljáráshoz való jogát. A panaszos szerint eddig is elérték telefonon, nyilván máskor is el tudják érni. A panaszos sérelmezi, hogy nőként két férfi jelenlétében kellett elvégeznie a napi szükségleteit, hogy megalázó módon közölték a rendőrök a családtagjai előtt, hogy bilincs használatát kezdeményezik, ha a panaszos nem végez gyorsan, továbbá a szomszédjai előtt is lejáratás történt. A Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos elővezetését a rendőrkapitányság megfelelő jogalap birtokában kísérelte meg foganatosítani, ezért az a panaszos személyes szabadsághoz való jogát nem sértette. A foganatosítás időpontja miatt a Testület álláspontja szerint nem sérült  Az intézkedő rendőrök neme miatt a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. Szintén nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga a bilincs alkalmazásának kilátásba helyezése miatt. Nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga az intézkedés mivel, az nem volt alkalmas arra, hogy a panaszost a szomszédjai megszégyenítse. Ugyanakkor a rendőrök azonosítási kötelezettségére, illetve intézkedés céljának megjelölésének, és a jogorvoslati tájékoztatás elmulasztására vonatkozó kifogás kapcsán a Testület úgy foglalt állást, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható. Mindezekre tekintettel a Testület az Rtv. 93. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

A Testület a panaszos panaszát áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez. A vizsgált ügyben alapjogot csekély fokban sértő intézkedésre került sor. A panaszában előadta, hogy 2016. március 7-én és április 28-án is elővezették. A tárgyi ügyben a … Járási és Nyomozó Ügyészség határozatának kelte 2016. február 26. volt, míg az elővezetés időpontja: 2016. március 7.-én 7.30 óra. Az elővezetés kezdő időpontja a részére átadott igazolás szerint 4 óra 5 perc volt. A panaszost ekkor kísérelték meg elővezetni a rendőrök abból a házból, ahol kiskorú gyermekével és idős beteg édesanyjával életvitelszerűen lakik. A panaszos sérelmezi, hogy az ellene foganatosított intézkedés megalázó és zavarba ejtő volt, és a tekintélyét, jó hírnevét is csorbították vele. Ezt a sérelmet fokozza, hogy április 28-án ismét elővezették.  A panaszos sérelmezi, hogy a jogorvoslati jogaira vonatkozó tájékoztatást nem kapta meg. Azzal pedig, hogy a rendőrség tagjai nem igazolták magukat, és az intézkedés célját - sem azt megelőzően, sem azt követően - nem közölték, megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az a körülmény, hogy nőként két férfi rendőr jelenlétében volt kénytelen használni az illemhelyiséget és a fürdőt, az ember méltóságához való jogának a sérelmét eredményezte. A panaszos a ruházat átvizsgálását is jogellenesnek tarja. A ruházat átvizsgálása álláspontja szerint indokolatlan volt. Ha a megtorló, megfélemlítő jellegű intézkedés evidensen jogellenes, sérti a tisztességes eljáráshoz és a testi integritáshoz való jogot. Személyi szabadságot korlátozó intézkedésnél véleménye szerint nem volt oka a rendőrnek feltételezni azt, hogy támadásra vagy önveszély okozására alkalmas tárgyat tart magánál, így vagy ok nélkül, vagy retorzióként alkalmazták a ruházat átvizsgálását. A Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos elővezetését a rendőrkapitányság megfelelő jogalap birtokában kísérelte meg foganatosítani, ezért az a panaszos személyes szabadsághoz való jogát nem sértette. A foganatosítás időpontja miatt a Testület álláspontja szerint nem sérült  A ruházatátvizsgálásra megfelelő jogalap birtokában került sor, ugyanakkor a foganatosítás módja miatt sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga. Nem sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga az intézkedés mivel, az nem volt alkalmas arra, hogy a panaszost a szomszédjai megszégyenítse. Ugyanakkor a rendőrök azonosítási kötelezettségére, illetve intézkedés céljának megjelölésének, és a jogorvoslati tájékoztatás elmulasztására vonatkozó kifogás kapcsán a Testület úgy foglalt állást, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelme nem megállapítható.  Mindezekre tekintettel a Testület az Rtv. 93. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

A Testület a panaszos panaszát áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez. A vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre egyrészt nem került sor, másrészt alapjogot sértő intézkedés nem állapítható meg. A panaszos kifogásolta, hogy kizavarták a lakásából annak ellenére, hogy a bejelentő nem tudott bemutatni a végrehajtással kapcsolatos dokumentumot.  A panaszos mellékelt a közte és a vagyonkezelő közt folyó perre vonatkozó iratokat. Ezeket be is mutatta az intézkedéskor. A panaszos azt is sérelmezi, hogy mivel kilakoltatták a lakásból, így az egészségügyi ellátásra nem jogosult az OEP részéről és törölték a nyilvántartásból. A Testület munkatársának feljegyzése szerint a panaszos a kilakoltatás jogszerűségét és az eljárásban történt rendőri részvételt kifogásolta. A Testület megállapította, hogy nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga az intézkedés alá vonás és az igazoltatás miatt. Ugyanakkor a panaszos azon kifogása, hogy a rendőrök távozásra szólították fel, nem volt igazolható, az előadások közötti ellentmondás feloldhatatlansága miatt a Testület álláspontja szerint a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme ezen kifogásolt intézkedés miatt nem megállapítható. Mindezekre tekintettel a Testület az Rtv. 93. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

A Testület a panaszos panaszát elutasította. A Testület megállapítása szerint a panasz egyrészt elkésettnek minősül, másrészt annak elbírálására a Testület nem rendelkezik hatáskörrel. A panaszos az elektronikus úton előterjesztett beadványában 2011-es, 2012-es, 2013-as eseményeket sérelmez. A beadvány előterjesztési idejéhez időben legközelebb eső cselekményként 2016. május 15-én, 2016. május 28-án, 2016. június 17-én és 2016. július 4-én megvalósult rendőri fellépéseket sérelmezi. A panaszossal szemben kifogásolt rendőri intézkedésre és egyéb cselekmények foganatosítására 2011. óta szinte folyamatosan került sor. Az első beadvány előterjesztéséhez legközelebbi időpontban 2016. július 4-én került sor a panaszos által kifogásolt rendőri fellépésre, azonban a panaszos 58 nap elteltével 2016. augusztus 31-én nyújtotta be a Testülethez a beadványt. Figyelemmel arra, hogy a panaszos beadványában nem hivatkozik olyan objektív indokra, amely ezen késedelmet előidézte, így a Testület a beadvány elutasítása felől határozott, hiszen az álláspontja szerint elkésettnek minősül. Az ügyész tehát a nyomozó hatóság által foganatosított (vagy elmulasztott) eljárási cselekmény megalapozottságát, a büntetőeljárási törvénynek megfelelő voltát vizsgálhatja, abban azonban nem foglalhat állást, hogy a végrehajtás módja az Rtv. rendelkezéseinek megfelelt-e. A feljelentés a büntetőeljárás megindításának az alapja, amelyre a Be. szabályai az irányadók. A feljelentés a büntetőeljárás kezdő momentuma, annak megalapozottsága kapcsán az ügyészségi váddal indul meg a bírósági ügyszak, amely során a büntető bíróság rendelkezik hatáskörrel annak megállapítása kapcsán, hogy a panaszos által elkövetőként megnevezett személy valóban megvalósította-e a sérelmére a felsorolt cselekményeket és azokat úgy hajtotta-e végre, ahogyan a panaszos a beadványában előadta. Ezen körülményekre figyelemmel a Testület nem rendelkezik hatáskörrel feljelentés alapján büntetőeljárás megindítására, nem határozhat meghatározott személyek büntetőjogi felelőssége felől. Így a Testület a panaszbeadvány elutasítása felől határozott, tekintettel hatáskörének a hiányára. A Testület a fentiekre figyelemmel a rendelkező részben foglaltak szerint döntött, és a panaszt elutasította.

A Testület a panaszos panaszát elutasította. A Testület megállapítása szerint a panasz elbírálására nincs hatásköre. A panaszos 2016. augusztus 31-én, elektronikus úton terjesztette elő panaszát, a vele szemben 2016. augusztus 27-én, a … Rendőrkapitányság állományába tartozó rendőr által foganatosított intézkedéssel szemben. A panaszos a beadványában sérelmezte az intézkedő rendőr szolgálati fellépését, azt, hogy őt igazoltatta, előállította, megbilincselte. Véleménye szerint a rendőri intézkedés összességében mindenféle jogalapot nélkülöző volt és egyben részrehajló is. A rendőrség mellékelte a panaszos, rendőrkapitányságon előterjesztett panaszát elutasító, 2016. szeptember 5-én kelt határozatát. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése szerint, akinek az e törvény IV., V. és VI. fejezetében meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása alapvető jogát sértette – választása szerint – panasszal fordulhat az intézkedést foganatosító rendőri szervhez, vagy kérheti, hogy panaszát az országos rendőrfőkapitány, valamint a főigazgatók a Testület által lefolytatott vizsgálatot követően bírálják el. E szakasz alapján a rendőri intézkedések során megvalósuló jogsérelmek kivizsgálására és szükség esetén orvoslására az intézkedést foganatosító rendőri szervnek és a Testületnek (illetve a Testület eljárását követően az országos főkapitánynak) a panaszos döntését megelőzően párhuzamos hatásköre van. A panaszos döntése ezt a párhuzamosságot megszünteti: amennyiben az eljárást foganatosító rendőri szervhez nyújtja be panaszát, döntésével megszünteti a Testület eljárási hatáskörét. Tekintettel azonban arra, hogy a rendőri intézkedések során bekövetkező súlyos alapjogsértések mind az egyén, mind a társadalom szempontjából rendkívül káros következményekkel járhatnak, a jogalkotó lehetővé tette ennek a szabálynak az áttörését, és a Testület hatáskörének „visszaállítását”, amennyiben a Testület úgy ítéli meg, hogy az Rtv. 92. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak, és az eljárás átvételét maga a panaszos is kéri. Ez a lehetőség azonban csak a még folyamatban lévő rendőrségi panaszeljárások vonatkozásában áll fent.  A konkrét ügyben megállapítható, hogy a panaszos még a sérelmezett események napján, tehát a Testülethez fordulást megelőzően panaszt terjesztett elő az intézkedést foganatosító rendőri szervnél úgy, hogy egyet nem értését a személyi szabadságot korlátozó rendőri jelentésre vezette rá. Ennek következtében a panaszeljárás előbb a rendőri szervnél, majd a Testületnél is megindult.  Az eljárások párhuzamosságáról a Testület akkor értesült, amikor az Rtv. 93/A. § (1) bekezdése alapján a sérelmezett eseményekkel összefüggő felvilágosítást kért a rendőrségtől, és megkapta az intézkedést foganatosító szervnél előterjesztett azonos tartalmú panaszbeadvány alapján időközben meghozott, panaszt elutasító határozatot. Erről a körülményről tudomást szerezve – vagyis, hogy a panaszos azonos tartalmú panaszbeadványáról az intézkedést foganatosító szerv már első fokon határozatot hozott – a Testületnek ezt követően arról kellett információt szereznie, hogy a panaszos a határozattal szemben határidőn belül élt-e fellebbezéssel. A rendőrség a Testületet ezzel összefüggésben arról is tájékoztatta, hogy a panaszos a felesége útján 2016. szeptember 9-én kézhez vette a határozatot, de az ellen a rendelkezésre álló nyolc napos határidőn belül nem élt jogorvoslati kérelemmel, ezért a határozat jogerőre emelkedett.  Tekintettel arra, hogy a panaszos rendőrségnél előterjesztett azonos tartalmú beadványa alapján már jogerős döntés született, a Testület hatáskörének hiányát állapította meg.

A Testület a panasz alapján indult eljárást megszüntette. A vizsgált ügyben alapjogot sértő intézkedésre nem került sor, valamint alapjogot sértő intézkedés nem megállapítható. A panaszosnak az áttétel ellen előzetesen bejelentett tiltakozására figyelemmel azonban a Testület az eljárás megszüntetéséről döntött. A panaszos 2016. augusztus 6-án, elektronikus úton, a Testület panaszbejelentő formanyomtatványának a kitöltésével terjesztett elő panaszbeadványát, amelyben a vele szemben 2016. július 17-én foganatosított rendőri intézkedést kifogásolta. A panaszos beadványában előadta, hogy kiskorú gyermekeivel szeretett volna …be, … településre utazni nyaralás és családlátogatás céljából ez év júliusában. A férje bejelentést tett ellene a … Rendőrkapitányságon, ahol a szolgálatos rendőrök túlreagálva intézkedtek és értesítették a határátkelőket. …-ből …-re tartottak a nála látogatást tett beteg édesanyjával és a két kiskorú gyermekével, amikor a férje telefonjáról D. Á. rendőr jelentkezett be és elfogatási parancsot emlegetve rémisztgette őket. A panaszos úgy véli, hogy a férje rendőrségi kapcsolatait is felhasználta ellene. D. Á. rendőrrel még aznap este az ő jelenlétében konzultált telefonon, egyértelműen tegező módban a panaszos férje. Mivel sem a gyerekeknek, sem az édesanyjának nem szeretett volna semmiféle traumát a határátkelőnél (éppen éjfélkor lett volna az autóbuszuk), visszafordultak …-be. A panaszos úgy gondolta, hogy immár sokadjára is utánanéz a törvény adta lehetőségeinek ebben az ügyben. Ügyvédekkel, gyámhivatallal és a … Rendőrkapitányság három alezredesi rangú szakértőjével beszélt az ügyben, akik kivétel nélkül elmondták, hogy itt valóban túlreagálták az ügyet és nyugodtan elutazhatnak. Sajnos mindezidáig a panaszos kérése ellenére sem kapott egy olyan nyilatkozatot a rendőrség részéről, amiben leírták volna, hogy az akkor és ott foganatosított intézkedés nem volt indokolt. Ugyanakkor kérte a … Rendőrkapitányságot az általa tapasztalt rendőri visszaélés felülvizsgálatára is. A Testület véleménye szerint a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának a sérelme a részére nyújtott tájékoztatás kapcsán nem megállapítható, tekintettel arra, hogy a tényelőadások között feszülő ellentmondásokat a Testület nem tudta feloldani, így nem tudott kialakítani egy olyan történeti tényállást, amely alapján a kérdést érdemben megvizsgálhatta volna. A részrehajló rendőri intézkedésre vonatkozó panaszosi állítást a Testület nem találta megalapozottnak, így álláspontja szerint a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga nem sérült. Tekintettel arra, hogy a panaszos az intézkedést foganatosító rendőri szervhez való áttétel ellen előzetesen tiltakozott, a Testület az Rtv. 93. § (2) bekezdése alapján az eljárást megszüntette.

A Testület az ügyben született állásfoglalását megküldte az Országos Rendőr-főkapitánynak. A Testület megállapítása szerint a vizsgált ügyben alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor. A két panaszos 2016. július 29-én, postai úton terjesztette elő közös panaszbeadványukat, amelyben a velük szemben 2016. július 25-én foganatosított rendőri intézkedést sérelmezték. A beadványban előadták, hogy 2016. július 25-én, reggel 6-7 óra közötti időszakban A. Á. …-i KMB-s és Sz. B. …-i KMB-s … településen, a … utca 56. szám alatt F. A-nál (az egyik panaszos volt élettársánál) tartózkodtak a közös gyermekeiknél látogatóban. A két KMB-s rendőrrel évek óta tartó viszályaik vannak egy a panaszosok által üzemeltetett kocsma miatt. Ahogy a rendőrök  megtudták, hogy a faluban tartózkodnak, arra keltek reggel, hogy a rendőrök kiabálva közlik mindkettőjükkel a volt élettárs házában, hogy azonnal öltözzenek fel, mert mind a ketten körözés alatt állnak és azonnal be kell őket vinni. Amikor megkérdezték, hogy miért, akkor a rendőrök azt mondták, hogy majd kint a kocsinál elmondják, de papírjuk nincs róla, mert otthon hagyták. A 9 éves kisfiukat sem engedték oda hozzájuk, aki sírva ment vissza a házba, mert őt a rendőr beküldte. A panaszosok szerettek volna utánajárni, hogy mi volt ez, így felhívták a … Rendőrkapitányságot. A hívás során elmondták, hogy mi történt, amelyre azt a választ kapták, hogy nem Amerikában vannak, nem kell semmilyen papír ahhoz, hogy a rendőr intézkedjen. Ezután a panaszosok a 107-es hívószámot tárcsázták, ahol a Testület elérhetőségét megadták nekik és azt is mondták, hogy mindenképp kérelmezzék a Testület eljárását, hiszen a velük szemben lefolytatott eljárás nem volt szabályszerű, az már rendőri túlkapás volt és hogy ők is hivatalból megkezdik az ügy kivizsgálását. A Testület véleménye szerint súlyosan sérült a panaszosok tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joga, amikor őket jogalapot nélkülöző módon, egy rendőri mulasztás következményeként vonták intézkedés alá. A panaszosok által kifogásolt, az intézkedés során kifejtett rendőri magatartás kapcsán a Testület a panaszosok emberi méltósághoz való jogának sérelmét állapította meg. A Testület végezetül vizsgálta az intézkedés részrehajló voltát, amely vonatkozásában nem tudott olyan körülményt feltárni, amely ezt alátámaszthatta volna, így álláspontja szerint nem sérült a panaszosok tisztességes eljáráshoz való alapvető joga, velük szemben nem intézkedtek részrehajlóan a rendőrök. A Testület álláspontja szerint a jogsérelem mértéke eléri azt a szintet, amely indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az országos rendőrfőkapitánynak, ezért döntését a rendelkező részben foglaltak szerint alakította ki.

A panaszos postai úton terjesztette elő panaszbeadványát, a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés ellen. Beadványában az intézkedés jogszerűségét, jogalapját kifogásolja.
A panaszos beadványában előadta, hogy tanyás ingatlanjába erőszakkal behatolt, fenyegetőzött, ekkor panaszos kihívta a rendőrséget, akik nem a behatolók ellen intézkedtek és őt vitték be a kapitányságra.
A Testület a lefolytatott vizsgálatában megállapította, hogy a rendőrség a panaszos bebocsátása alapján folytatott le magánlakásban intézkedést, így erre tekintettel a panaszos magánlakás sértetlenségéhez fűződő alapvető joga nem sérült.
A fentiek alapján a Testület az állásfoglalását áttette az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.


A panaszosok a Testület Panaszirodáján személyesen tették meg panaszukat a velük szemben – többszörösen szabálytalan – történt rendőri intézkedés ellen, melyben a panasz foganatosítása és időtartama ellen tettek panaszt.
A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a panaszossal szemben intézkedési kötelezettségük keletkezett a rendőröknek, ezért-e tekintetben nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga, de a panaszos előállításának foganatosítása és időtartama miatt nem sérült a panaszos személyes szabadsághoz való alapvető joga, mivel az jogszerűen került korlátozásra. Szintén nem sérült a panaszos egyenlő bánásmódhoz való joga amiatt, hogy őt és partnerét a vitában érintett másik két féllel ellentétben külön előállító helyiségben helyezték el. Sérült viszont a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga a részére kiadni elmulasztott igazolás miatt.
A Testület állásfoglalásában az eljárás megszüntetéséről döntött, a panaszosnak az áttétel ellen előzetesen bejelentett tiltakozására figyelemmel.