A panaszosok a Testület Panaszirodáján személyesen tették meg panaszukat a velük szemben – többszörösen szabálytalan – történt rendőri intézkedés ellen, melyben a panasz foganatosítása és időtartama ellen tettek panaszt.
A Testület vizsgálata során megállapította, hogy a panaszossal szemben intézkedési kötelezettségük keletkezett a rendőröknek, ezért-e tekintetben nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga, de a panaszos előállításának foganatosítása és időtartama miatt nem sérült a panaszos személyes szabadsághoz való alapvető joga, mivel az jogszerűen került korlátozásra. Szintén nem sérült a panaszos egyenlő bánásmódhoz való joga amiatt, hogy őt és partnerét a vitában érintett másik két féllel ellentétben külön előállító helyiségben helyezték el. Sérült viszont a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga a részére kiadni elmulasztott igazolás miatt.
A Testület állásfoglalásában az eljárás megszüntetéséről döntött, a panaszosnak az áttétel ellen előzetesen bejelentett tiltakozására figyelemmel.

A panaszos elektronikus úton terjesztette elő panaszát a vele szemben magánlakásban történt rendőri intézkedés (igazoltatás), kényszerítő eszköz (testi kényszer) alkalmazása, valamint a rendőri hangnem és bánásmód miatt.
Panaszában leírta, hogy gépkocsival utazott lakása felé. Amikor bekanyarodott az utcájukba, meglátta az előtte haladó rendőrségi gépkocsit. Amikor a háza elé ért megállt, és ekkor azt látta, hogy a korábban előtte haladó rendőrségi gépkocsi öt méterre tőlük megállt. A kiszálló rendőrök kérték a panaszost, hogy menjen ki, majd követték az udvarra, ahol a rendőrök megalázóan beszéltek vele.

A Testület az ügy vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a rendőrség által hivatkozott közlekedésrendészeti intézkedés helyett az igazoltatás biztosított jogalapot a panaszossal szembeni rendőri intézkedésre, amely a panaszos személyi adatokhoz való jogát jogszerűen korlátozta. A panaszossal szemben alkalmazott, sérülést okozó testi kényszer azonban minden jogalapot nélkülözött, amely súlyosan sértette a testi épséghez és emberi méltósághoz való jogát, illetve sérült a panaszos magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő joga. A panaszossal szembeni rendőri hangnem és bánásmód tekintetében ugyanakkor – a bizonyítékok feloldhatatlan ellentéte miatt – az emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható.
A Testület állásfoglalásában megállapította, hogy alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor, ezért az állásfoglalást megküldi az Országos Rendőrfőkapitánynak.

A panaszos postai úton terjesztette elő a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés (biztonsági intézkedés) és rendőri bánásmód (erőszak alkalmazása) miatt terjesztette elő panaszát.
A panaszos leírta, hogy sógorának, akinek nincs tulajdonjoga az ingatlanára belépni, bement a lakásba azzal a céllal, hogy panaszost a pszichiátriára szállítsa. Ekkor panaszos kihívta a rendőröket, akik véleménye szerint nem intézkedtek megfelelően, sógorának adtak tanácsot, a panaszost vonták felelősségre és végül beszállították a pszichiátriára.

A Testület az ügy vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a rendőri beavatkozás mindkét esetben indokoltan történt, az nem sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogát. A panaszossal szemben foganatosított biztonsági intézkedés indokolt és jogszerű volt, amely jogszerűen korlátozta a panaszos személyi szabadsághoz való jogát, illetve az emberi méltósághoz való joga nem sérült-
A Testület állásfoglalásában úgy döntött, hogy a panaszt átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.

A panaszos postai úton előterjesztett beadványában az ellene foganatosított rendőri intézkedést kifogásolta. A panaszos beadványában előadta, hogy a házkutatást tartó rendőrök közül az egyik az idézés átadása közben agresszívan és tiszteletlenül viselkedett vele, provokálta és személyes sértéseket mondott neki. Továbbá nem volt hajlandó nevét, jelvényszámát sem elárulni.
A Testület vizsgálata során nem tudta feloldani az ismertetett tényállítások között meghúzódó ellentétet, ezért úgy foglalt állást, hogy a rendőri magatartás, hangnem és bánásmód miatt a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható.
A Testület állásfoglalásában úgy döntött, hogy a panaszt átteszi az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez.

A panaszos postai úton előterjesztett beadványában a vele szemben a lakóházánál foganatosított rendőri intézkedések (elővezetés, elfogás és előállítás), kényszerítő eszköz (elektromos sokkoló eszköz) alkalmazása és annak sérülést okozó módja, valamint a rendőri intézkedéssel történt károkozás miatt tett panaszt.
A Testület vizsgálatában megállapította, hogy az intézkedő rendőrök jogszerűen vonták intézkedés alá a panaszost az elővezetés eredményes lefolytatása érdekében, több óra állt rendelkezésre panaszosnak, hogy megadja magát, így nem korlátozták a személyi szabadsághoz való jogát, nem sérült a tisztességes eljáráshoz való joga. Az elektromos sokkoló eszköz használatát jogszerűnek, indokoltnak, továbbá az elérni kívánt céllal arányosnak tekintette a Testület, azzal a panaszos testi épséghez való jogát jogszerűen korlátozta a rendőrség.
A Testület állásfoglalásában – a panaszos az áttétel ellen előzetesen bejelentett tiltakozására figyelemmel – az eljárás megszüntetéséről döntött.

A panaszos postai úton előterjesztett beadványában az ellene foganatosított intézkedését kifogásolta. A munkásszállóból két ismeretlen férfi kidobta a panaszost az utcára, amely miatt 8 napon túl gyógyuló sérülései keletkeztek. Ezután panaszos kihívta a mentőket és a rendőröket, akik megérkezésük után durván viselkedtek a magatehetetlenül fekvő panaszossal, gúnyolódtak vele.
A Testület vizsgálatában megállapította, hogy a telefonos bejelentések nyomán a rendőrségnek intézkedési kötelezettsége keletkezett, amelyet azonban nem teljesítettek megfelelően, mert a bejelentésben foglalt körülmények tisztázásnak hiánya, valamint az intézkedés végén elmaradt felvilágosítás miatt sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga. Az intézkedés során alkalmazott hangnemmel kapcsolatban a Testület megállapította a panaszos emberi méltósághoz fűződő jogának sérelmét is.
.A Testület álláspontja szerint a jogsérelem mértéke elérte azt a szintet, amely indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az Országos Rendőrfőkapitánynak.

A panaszos beadványában lakásban tett rendőri intézkedés/előállítás ellen tett panaszt, a panaszos a lefolytatott házkutatást jogszerűtlennek, az esethez kapcsolódó megbilincselést megalázónak és méltánytalannak tartja, mert ellenálló magatartást nem tanúsított, mindenben közreműködő volt.
A Testület az ügy gondos mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos előállításának foganatosítása és időtartama miatt nem sérült a panaszos személyes szabadsághoz való alapvető joga, a telefonhasználat korlátozásával kapcsolatban a Testület elfogadta a rendőrség indokolását, mely szerint az ellenőrizetlen telefonálás az intézkedés célját veszélyeztette ezért a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogát nem érte sérelem A panaszos megbilincselése kapcsán azonban a Testület megállapította a panaszos emberi méltósághoz való alapvető jogának súlyos sérelmét.
A Testület állásfoglalásában megállapította, hogy a jogsérelem mértéke eléri azt a szintet, amely indokolttá teszi, hogy a Testület állásfoglalását megküldje az Országos Rendőrfőkapitánynak.

A panaszos postai úton terjesztette elő panaszbeadványát, amelyben sérelmezte a rendőrség férjével szembeni eljárását.
A Testület a panaszos által sérelmezett intézkedések jogszerűségének alapjogi vizsgálatát hatáskör hiányában – mivel a panaszbeadványt nem az arra jogosult terjesztette elő – nem végezhette el, ezért a panaszt elutasította.

A panaszos postai úton előterjesztett beadványában a rendőrség részéről eljáró személyek hangnemét sérelmezte. A panaszos a tájékoztató levélre reagálva később pontosította beadványát, amely során nyilvánvalóvá tette, hogy akarata csupán a figyelem felkeltésére irányult, és nem terjed ki a panaszeljárás lefolytatására.
A Testület– mivel a panaszos akarata a Testület hatáskörébe tartozó elemek vizsgálatára, és az eljárás folytatására nem terjedt ki – a panaszeljárást megszüntette.

A panaszos beadványában a vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedés ellen tett panaszt.
A Testület vizsgálatában megállapította, hogy a panasz előterjesztésére nyitva álló törvényi határidőt a panaszos önhibájából elmulasztotta, így a Testület állásfoglalásában a panasz elutasításáról döntött.