Alapjogsérelem hiányában, illetve alapjogsérelem megállapíthatóságának hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy egy vendéglátóhelyen két rendőr akarta igazoltatni az ott tartózkodókat, azzal az indokkal, hogy Budapest rendőrfőkapitánya az egész ország területére fokozott ellenőrzést rendelt el. A panaszos megtagadta személyazonossága igazolását, ezért előállították, ruházatát és pénztárcáját átvizsgálták a rendőrőrsön, ahol már hajlandó volt igazolni személyazonosságát. A panaszosnak azt mondták, ott nem tud panaszt tenni, illetve megjegyzést tettek rá e többi vendég előtt. A Testület megállapítása szerint a fokozott ellenőrzés (illetve az érvényben levő kapitányságvezetői utasítás) kellő jogszabályi felhatalmazást biztosított a rendőrségnek a panaszos igazoltatásához, továbbá az igazolás megtagadása miatt az előállítása jogszerű és (35 perces időtartama alapján) arányos, a ruházat-átvizsgálás szintén jogszerű és indokolt volt. A Testület a rendelkezésére áll bizonyítékok alapján nem tudott állást foglalni abban a kérdésben, hogy a rendőrök eleget tettek-e a panaszjogról kioktatásra vonatkozó előírásoknak, illetve az intézkedő rendőr hangneme és bánásmódja tekintetében.

A panaszjog jogosultjának személyében bekövetkezett változás miatt a Testület a panaszeljárás megszüntetéséről döntött abban az állásfoglalásban, amelynek alapjául szolgáló panaszban a panaszos a vele szemben foganatosított biztonsági intézkedést és a rendőri bánásmódot sérelmezte. A panasz benyújtását követően a kormányhivatal meghatározott ügycsoportok tekintetében – így a Testülethez fordulást illetően is – a panaszos törvényes képviseletének ellátására ideiglenes gondnokot jelölt ki, aki a panaszbeadvány visszavonásáról döntött.

A panaszos a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 93/A. §-ának (8) bekezdése szerinti jogával élve tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

A panaszos a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 93/A. §-ának (8) bekezdése szerinti jogával élve tiltakozott az állásfoglalás közzététele ellen.

Az állásfoglalásban a Testület megállapította, hogy a rendőrség alapjogot súlyosan sértő intézkedést foganatosított a korábbi balesete miatt mozgáskorlátozott panaszossal szemben. A panaszos szándékos bűncselekmény elkövetésén tettenérést követő elfogását és előállítását a Testület indokoltnak és jogszerűnek találta, azonban annak aránytalanul hosszú időtartama miatt súlyosan sérült a panaszos személyes szabadsághoz, illetve – egészségi állapota miatt – az egészséghez való alapjoga is. A Testület megállapította továbbá, hogy a rendőrség sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogát azzal, hogy nem tájékoztatta őt az előállítás várható időtartamáról. A rendőrség teljesítette ugyanakkor az öt órán túli fogvatartás esetén az élelemmel történő ellátásról való nyilatkoztatással a jogszabályban előírt kötelezettségét, ami jogsérelmet nem idézett elő a panaszosnál.

Az állásfoglalásban a Testület a panaszos emberi méltósághoz, testi épséghez és egészséghez, a személyes szabadsághoz való jog súlyos sérelmét állapította meg, amikor az I. r. panaszos nőt közlekedési szabálysértés észlelését követően a rendőrök megállították, és a csupán verbális ellenállást tanúsítása miatt vele szemben testi kényszert és bilincset alkalmaztak, valamint a rendőrség épületében nyakánál fogva húzták őt a folyosón, és a panaszosnak sérülései keletkeztek. Az I. r. panaszos előállítását a Testület jogszerűnek találta, azonban annak időtartama aránytalanul hosszú volt. A Testület az egymásnak ellentmondó bizonyítékok alapján nem tudott megnyugtatóan állást foglalni a rendőrségnek az előállítás okáról való tájékoztatása megtörténte tekintetében, illetve abban a kérdésben, milyen körülmények között íratták alá vele az igazolást, ezért a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem volt megállapítható. A rendőri hangnem és bánásmód, valamint az előállító helyiségben biztosított hőmérséklet tekintetében szintén feloldhatatlan ellentétben állnak a bizonyítékok, így ezek vonatkozásában az I. r. panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem volt megállapítható. A bizonyítékok feloldhatatlan ellentéte miatt a Testület nem tudott megnyugtatóan állást foglalni a panasz részrehajló intézkedést sérelmező része tekintetében. A Testület kimondta továbbá a tulajdonhoz való jog, illetve a személyi biztonsághoz való jog sérelmét amiatt, hogy a rendőrség az I. r. panaszos előállítása során nem gondoskodott a helyszínen maradó kiskorú II. r. panaszos, illetve az intézkedés alá vont gépkocsi biztonságba helyezéséről. Hatásköre hiányában továbbá annyit állapíthatott meg a Testület, hogy a rendőrök a rendőri intézkedést akadályozó, kiskorú II. r. panaszost jogszerűen tartották vissza, az intézkedés eredményes végrehajtásához szükséges mértékben (bántalmazásának, csakúgy, mint az I. r. panaszos bántalmazásának megtörténtét a katonai tanács bírálta el).