Az állásfoglalásban a Testület a panaszos személyi szabadsághoz való jogának, illetve tisztességes eljáráshoz való jogának súlyos fokú sérelmét mondta ki abban az ügyben, amelyben azt sérelmezte a panaszos, hogy a közte és két férfi közötti szóváltás, majd verekedés miatt csak őt és egyik támadóját (valamint a panaszos segítségre siető rokonát) állították elő. Panaszolta azt is, hogy a rendőrök nem vették figyelembe gerincbántalmait, az elbocsátását követően nem segítettek neki hazajutni, illetve álláspontja szerint a rendőri intézkedés részrehajló volt (az ismeretség miatt nem állították elő az összes támadóját). A Testület megállapítása szerint a panaszos előállítása jogszerűen és indokoltan történt, azonban annak időtartama szükségtelenül hosszú volt, ami sértette a személyi szabadsághoz való jogát, illetve az időtartam meghosszabbítása sem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, ami a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét idézte elő. A panaszos egészségi állapotával összefüggő panaszrész tekintetében – a bizonyítékok elégtelensége miatt – az egészséghez való jog sérelme nem volt megállapítható, míg abban a tekintetben, hogy a rendőrség nem biztosította a panaszos hazajutását, a Testület alapjogi sérelmet nem állapított meg. A Testület nem talált olyan körülményt, ami alapján a pártatlan rendőri intézkedésre lehetett volna következtetni.

A panaszos beadványának visszavonására tekintettel a Testület az eljárás megszüntetéséről döntött.

A panaszos a beadványában előadta, hogy 2016. november 28-án be kellett mennie az Ü. Rendőrőrsre kihallgatásra egy üggyel kapcsolatban. A panaszos szeretett volna feljelentést tenni, azonban az őt kihallgató rendőr nem engedte, és azt mondta a panaszosnak, hogy menjen a bíróságra. A rendőr lekezelően és flegmán viselkedett a panaszossal, kinevette őt. A panaszos beadványában arról is írt, hogy aki ellen feljelentést akart tenni, megölte a kutyáját, kirabolta őt és folyamatosan zaklatja, fenyegeti. A panaszos úgy véli, hogy a hatóságok ennek az embernek a pártján állnak. A panaszost 2 évig az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kezelték, és a rendőr emiatt elfogult a panaszossal szemben.

A panaszos által előterjesztett beadványában úgy nyilatkozott, hogy vissza kívánja vonni a panaszát, mivel időközben sikerült beszélnie az Ü. Rendőrőrs parancsnokával.

A Testület a rendelkezésre álló adatok alapján – mivel a panaszos a panasz kiegészítésének felhívás ellenére nem tett eleget – az eljárás megszüntetéséről döntött.

A panaszbeadvány visszavonása miatt az eljárás megszüntetésről szóló állásfoglalás, amelyben a panaszos a vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést (kézben tartott mobiltelefon használata miatti megállítását) és annak időtartamát sérelmezte.

A Testület hatáskörének a hiányában a panaszos által előterjesztett beadványa elutasítása felől határozott.

Az aláírás elmulasztása miatti elutasításról szóló állásfoglalás egy olyan ügyben, amiben a panaszos egy határrendészeti intézkedést kifogásolt.

Hatáskörhiány miatti elutasításról szóló állásfoglalás egy ügyben, amelyben a panaszos a feljelentését követő rendőri munkát kifogásolta, illetve kártérítés megállapítását kérte.